Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-21 / 16. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 Embereket, akik a köztisztaság szolgálatába álljanak, minden áron kell szerezni. Ha ezt nem teszik meg, akkor bekövet- kezbetik az a rettenetes idő, bogy itthon a járványok következtében elhaltak száma sokszorosan felülmúlja majd a csatatereken elhaltak számát. Erre a dicsőségre pedig a város hatósága valóban nem vágyhat. A lakosság gyors és erélyes intézkedést kér és vár. {Beküldetett.) HÍREK Személyi hírek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja múlt hót csütörtökjén este a fővárosból székhelyére visszaérkezett. — Ilos- vay Aladár vármegyénk alispánja a fővárosból a múlt héten szintén visszaérkezett székhelyére. Képviselöjelölés. Az erdődi országgyűlési képviselő választó kerületben legközelebb megtartandó kepviselőjelöles alkalmával hir szerint Domahidy Viktor angyalos! földbirtokost fogja munkaparti programmal lellepietni. Katonai kitüntetés. A híres es dicsőseg- teljes kolubarai ütközet egyik vitézét és hőset csávás1 Kiss Lajos, urdalmi intézőt, a 12. nep- fölkelö ezred főhadnagyát az ellenség előtt tanúsított bátor magatartása elismeréséül 0 Felsége a 111. osztályú hadiékitményes katonai érdemkereszttel tüntette ki. Hadula Károly ezredparancsnok most küldötte meg a súlyosan sebesült főhadnagynak a leglelső elismerés érdéin keresztjét. Vármegyénk központi választmánya péntek délelőtt fél 12 órakor Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja elnöklete alatt ülést tartott, melyen először is a választmány tagjai az esküt letették. Ennek megtörténte után be- mulattatolt a képviselöház elnökségétől érkezett átirat, mely felhívja a központi választmányt, hogy Helmeczy József országgyűlési képviselő elhalálozása folytán az erdődi ország- gyűlési képviselő választókerületben a választás határnapját tűzte ki, s az ezzel kapcsolatos intézkedéseket tegye meg. A központi válaszlAz uj vendége mindennap megtisztelte látogatásával és mindennap kevesebb lett egy kedves tárggyal. És egy ön feledett pillanatában éppen a legdrágabh szobrot találta odaadni. Az édesanyjáét. Másnap újra meglátogatta mindennapi ven-! dége. Alexej már kezdte unni a dolgot s mikor ismételten egy nem létező hugocskája részére szeretett volna a jövevény kicsalni valamit, Alexej nem állhatta meg, hogy a szemébe ne nézzen a fosztogatónak. De itt, egészen megtántorodott s nem akart a szemeinek hinni. A kis himlőhelyes Robicsek állott előtte és ravasz kis pislákoló szemeivel sunyin hu- nyorgatott: No-no, bátyuska, csak semmi ijedelem ! Hisz’ talán földik lennénk, vagy mi ? . .. Én is katona lettem. Pedig pénze van az apámnak. Sok pénze, Alexej 1 Hiszen tudod, ott a Zachariew-skáján ... De most az egyszer nem használt a pénz sem. Láthatod. Itt vagyok én is . . . He ... he ... he ! ! ! Van itt ész, bátyuska! Hát te hogy csináltad, bátyuska, hogy nem aluszol ott valahol Przemyslinél, vagy Krakónál ? 1 % — Kotródj a szemeim elöl! lihegte magánkívül Alexej. Mit akarsz még tőlem ? — Lassan-lassan, bátyuska. Ha a vutki vette el az eszed, aludd ki magad ; de előbb még adhatnál egy kis szobrocskát a hugocskám részére. Most Alexej tekintete önkéntelenül is a szobrok közé esett s mintha keresne ott valamit. Egyszerre elsápadt s azt hitte, hogy összedől vele a világ. A szomorú asszony szobra nem volt többé a birtokában. — Gazember! — ordította magánkívül Alexej — megfosztottál attól, ami a legdrágább volt nekem! Visszahozod nekem azt az egyetlen szobrot ; azt a busuló asszonyt, mert különben ... •— Mit ? még fenyegetni mersz ? — mordult rá Robicsek. Vigyázz l ezt megkeserülheted 1 mány ennélfogva választási határnapul f. évi április hó 29-ik napját tűzte ki, s megválasztotta választási elnökül: Böszörményi Sándort, jegyzőül Dézsi Mihályt, szavazatszedő küldött- ségi elnökökül Rebay Dezsőt és dr. Nagy Sándort, kik közül az első egyúttal a választási elnöknek a helyettessé. Szavazatszedő küldölt- ségi elnökhelyettessekül megválasztattak : Szeitz Mihály, Sinka Lajos és Oláh Sándor, szavazatszedő küldöttsegi jegyzőkül Peleskei Pál és Radeczky Dezső, helyettes jegyzőkül pedig Tolnai Albert, Nyisztor József és Szőts Dávid. A községek beosztása ugyanolyan, mint amilyen a múlt választáskor volt. Halálozás. Lapzártakor értesültünk, hogy Tóth Lajos a nagykároiyi kér. pénztári számellenőre és helyettes igazgatója f. hó 21-én! deli 12 órakor eleiének 46 ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Adomány a háborúban megvakult katonák részére a „Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-t.“ igazgatósaga a közgyűlés által rendelkezésére bocsátott összegből 2Ö0 koronát adott és küldött be az országos bizottsághoz. Gyászeset Becsky György csomaközi jegyző f. hó 15-én 36 éves koriban hosszas szenvedés után elhunyt f. hó 18-án Erdengelegen ( rendkívül részvét inellett tétetett örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentest | adia ki: Tasnádszántói Becsky Géza és szilágycsehi Nagy Laura mint szülök, tasnádszántói: Becsky Sándor mint testvér, Várray Mária [ mint sógornő, tasnádszántói Becsky Sándor, István es László unokaöcse úgy a maguk, mint a kiterjedt rokonság hevében melyen megszomorodott szívvel jelentik-, hogy a forrón szeretett s felejthetetlen gyermek, testvér, sógor, tasnádszántói Becsky György volt csomaközi körjegyző, VM. bizottsági tag, szatmár várme- gye jegyzői egyesületé,nek jegyzője, a nagykárolyi járás jegyzői egyesületének elnöke életének 36-ik evében hosszas és fájdalmas betegség, a halotti szentségek ájtatos feltétele után f. hó 15-én, éjjeli >/, 12 órakor csendesen elhunyt. A felejtheteUsn szeretett halott földi maradványai e hó 18-án délután 2 órakor fognak a r. kath. egyház szertartásai szerint Mezőteremen beszenteiietnj es az erdengelegi sir- kertbe örök nyugalomra tetetni. Az engesztelő j szentmise-áldozatok Mezőteremen f. hó 17-én Csomaközön f. hó 20-án, Mezőpetriben f. hó 22-én lesznek a r. kath. templomokban az Egek Urának bemutattatni. Mezőterem, 1915. április 16. Áldás emlékere és béke poraia ! Köszönetnyilvánítás. A nagykárolyi Kereskedelmi Iparbank részvénytársaság igazgatósága a közgyűlés által rendekezésére adott összegből 100 koronát adott a népkonyha rét szére. Most mikor oly sokan vesszük igénybe a népkonyha segítségét s mikor az élelmi cikkek ára annyira megdrágult, nagyon is szükségünk van á szives adományokra, miért is a jelentékeny segítségért hálás köszönetét nyilvánítja : A népkonyha vezetősége. Gyászeset. Kerekes László helybeli kereskedő f. hó 15-én 30 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt és f. hó 16-án nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. „II. Magyar hadi kölcsön“ kibocsátását határozta el a magas kormány. E második kibocsájtásnál a gyülőhelyek tekintetében hasonló eljárás követelik, mint az elsőnél vagyis a gyűjtőhelyek a m. kir. adóhivatal, a helyi bankok és tőképp a helyi ipari és gazdasági Hi- telszövétkezet lesznek, a mely utóbbinál már most lehet jegyzésekkel, eszközölni úgy készpénz befizetésekkel, mint az ottani betétek levonás nélküli teljes felhasználásával avagy idegen betétkönyvek elhelyezésével való biztosi- tassal. Elöljárósági gyűlés. A helybeli ipartes1 tület elöljárósága f. hó 14-én délután 4 órai kezdettel elöljárósági ülést tartott, melyen be- mutattatott a számvizsgáló-bizottság jelentése az első évnegyedre vonatkozólag. A jelentés szerint a bizottság azt találta, hogy a múlt évi 623 K 35 f pénzmaradvány beszámításával a bevétel volt 1045 K 45 f, az év első negyedévben a kiadás pedig volt 982 K 91 í, tehát a pénzmaradvány 62 K 54 f, mely az eredmény a könyveknek minden tekintetben megfelelőnek találtatott. jEzután az elöljáróság a követelések behajthatóságát vizsgálta meg és több behajthatatlan követelés leírását határozta el. Hirtelen halál. Feldman Ábris bérkocsi tulajdonos szerdán Szatmárra ment lovakat vásárolni. A vásár után a József kir. herceg utcán lakó sógorához ment ebédre és ott is Önként adtad, amit adtál . . . nem raboltam el tőled. — Nézd, Robicsek — mondta aztán szelíden Alexej. A mindenem volt ez a szobor, ami rádnézve nem is képviselhet értéket. Kérlek szépen, add vissza nekem. — Mit, hogy én? . . . Hogy én, azt a ha- szontalanságot ? Azt a szemétdombra valót ? Csak nem gondolod, hogy megőriztem ? Méltó helyére juttattam. — Ember I — kiáltott magából kikelve Alexej. — Ha van valami, ami még szent előtted, arra kérlek, add vissza csak azt az egyetlenegyet. Megfizetem, \ísszavásárlom tőled. — Úgy? — sunyoritott Robicsek. Ez már más! Megpróbálom, ha lehet. — Ha lehet? — kérdezte reszketve Alexej. — Csak, ha lehel? .. . — No igen, mert hisz’ eladtam, Te szamár pénzt kaptam érte. Pénzt ! Érted Alexej ? Sok pénzt ! S ha eszed lenne, Alexej, nem rikácsolnál annyit. Csinálj mást helyette. Neked könnyen megy. — Hát nem akarod vissza adni ? — Nem én. — Gyalázatos vagy ! Gazember vagy ! Olyan vagy, mint az apád ! Mindenünket elvettétek már tőlünk ; hát még az is fáj nektek, hogy a lelkünk a miénk ! A lelkünket, a vérünket, az érzelmeinket akarjátok még ? ! .. . Robicsek csak vigyorgott egyre. — Általunk lettetek úrrá, mi általunk s még ezt a tisztességes, szegény koldusbotot is elakarjátok venni tőlünk ? Nem elég, hogy kifosztottatok mindenünkből, még a leikeinkbe, az érzéseinkbe is beakartok tolakodni! S talán még a vérünkbe is ?! A mi tiszta, romlatlan vérünkbe. De megérdemeljük, mert gyávák voltunk és türelmesek. De a türelem fogytán van. Érted, Robicsek ? fogytán ! Jó lesz, ha elkot- ródol. Vidd, vidd el innen az irhádat, hogy ne lássalak többé ! Robicsek csak nem mozdult a helyéből, tovább hunyorgatott sunyi szemeivel s végsőkig fokozta Alexej indulatát. — Ezt a pópa szobrot még nekem adhatnád — rikácsolta szemtelenül Robicsek. A bö- rinowi pópának vinném emlékbe. — Menj, menj! — ordította Alexej. Menj, ha kedves az élted ! — Hát nekem adod ? Milyen jó vagy te, Alexej. Tudtam, hogy nekem adod és a szobor után nyúlt. Alexej vérbenforgó szemekkel meredt rá s aztán belemarkolt a szobor-tömegbe s teljes erejével a Robicsek szemeközé vágta : — Nesze ! vidd! vidd el mind ! És utolsó darabig a Robicsek fejéhez vagdosta. Annak más vér serkent ki az arczából ütések nyomán ; de nevetve, vigyorogva kapkodta össze a csinos tárgyakat s elégedetten állt tovább. Alexej pedig kimerültén, fáradtan, meglo- pottan, összetörve roskadt le s könyes szemeivel az Ég felé meredt : „Most már legalább nyugtom lesz tőle." . . . OHM •BMfö ■* *1 f 2EZ íado három szoba, konyha, kamarából és egyéb mellékhelyi- ségekböl álló : utcai lakás gróf Károlyi György-tér GO. sz. alatt. — Schnébli Károly.
