Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-31 / 13. szám
XXXI évfolyam Nagykároly, 1915. március 31. 13. szám TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. (Vlecjjelenik minden szerdán. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . Negyedévre ........................ Eg yes szám........................ Ta nítóknak egész évre . . Főszerkesztő : 8'— kor. Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : Felelős szerkesztő : Rédei Károly. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak Tissza Várunk húsvéti ha naisugár... A húsvéti győzelem csodás szavú hullámaitól visszhangozik a tavaszi természet. Rügypattanás .. . füsarjadozás . . . madárdal mindenfelé! . . . Erdőn, mezőn, rónán a halálon vett diadalom mámora reszket át . . . Az ég verőfényből fon sugarkoronát a föld homloka köré, hogy csillogjon az, mint a Jézus sirjába szállt angyalok tündöklő ruhaja. S a tőid a verőfényes csókért virágok szinpompájá- nak tarkaságával fizet s olyan, mint a koszorús mennyassony, kinek aj akára első csókot lopott szerelmes vőlegénye . .. Van közte piros virág is. Piros, mint a vér. Piros mint a kaláris rózsás arcú lány hattyú nyakán . . . Pirosra nem a napsugár csókja festette. Fiatal hős hazáért lángoló meghasadt szive. Egy nemzet szeme sir rá könnyharmatot s mégis piros az . . . egyre piros az . . . Ma a temető is ünnepel. Korhadó fejfák fényben kigyulnak, mint pásztortüz őszi éjszakákon. A rá vésett hetük csillogón ragyognak, mint aranyló sugár a halotti hómezőn. Márványkövei tündök- lőbbek, mint drágagyöngyök a királyi koronán. Minden sirt angyal-szárny suhogása érint. A néma rögök megmozdulnak. A nehéz hantok ünnepelnek. És ünnepel a harcmező ... A harcmező sok dicső daliája, kiknek mellére aj halál akasztott csontkezével örök vitézlő; érmet. Kikért virágot terem a magyar mező. Könnyet sir a magyar ég. Sóhajt küldöz a magyar fenyő . . . kiket földig hajolva gyászol a szomorúfüz . . . Bús Nagypéntekjükre egy nemzet lelke szór napnál égetőbb sugárt s a magyarok Istene húsvéti halhatatlanságot! És ünnepelünk mi. Keresztet hordozó magyarok. Golgothát járó magyarok. Ünnepeljük a halálban az életet. A múlandóságban a maradandót. A változásban a változhatatlant . . . Ünnepeljük a keresztrefeszitett, de feltámadt Igazságot ... Az arcul vert, de ajkát panaszszóra nem nyitó Ártatlanságot ... A rágalom nyilával dobált, de vakitó fehéren maradt Szentséget . . . Ünnepeljük a bi- borpalástos Istenembert . . . Ünnepeljük a tövis koronás világot győző Királyt!. . . Jöjj . . . jöjj húsvéti hajnalsugár . . . Hadd fürödjék lelkünk a halhatatlanság aranyló ragyogásában! Jöjj . . . jöjj húsvéti hajnalsugár . . . Hadd dobogtassa szivünket győzelmed örömöt adó érzése . . . Jöjj . . . jöjj húsvéti hajnalsugár . . . Borítsd virágzásba életünk, mint május hajnalán a himes mezőt . . . Jöjj . . . jöjj húsvéti hajnalsugár . . . A te diadalod: a mi diadalunk! ! Kürthy Károly ref. s. lelkész, vallástanár. Kedves munkatársainknak, előfizetőinknek és olvasóinknak Istenáldotta békés, boldog húsvéti szent ünnepeket kívánunk ! mssm vtfsmMgfsmxrj/sa üJfSäi&d/sami mm Mndennemü ruhán emiiek, csipkék, feilöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I I Minta után való festés ! I Haúffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59 ármely kényes színű és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvró. Plüsh és bársonyok gőzölése. gjjjj Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek || Husvét reggelért. Irta : Győry Lóránd. Az ifjú özvegy ott állt ablakába’ S öntözte nyitó kis virágait; Hogy rájuk süt vidám nap fénysuyára. Szebbek, miként egy harmatos csalit . . . A rózsa, szegfű édes illatárja Udvözlik öt a husvét reggelén. Levél, szirom mind mtnd úrnőjét várja És szólni látszik: Jer, fordulj felém 1 Derüljön arcod, hisz a hervadás Nem tart örökké, lesz feltámadás ! „Szép rózsám, szegfűm! Óh mint fáj a szivem, Ha ily pompázva látlak bennetek, Hisz az, kit én imádtam tiszta — híven, Ez életen enyém már nem lehet 1 () által még szép kis bimbód nyílását S' feléje áradt bűvös illata; Én áldva-áldom percednek varázsát, Hiszen menyegzőm reggelén vala I Óh’ mért tűnél el tündérszép varázs: Érzem, részére nincs feltámadás!“ És szólt a rózsa : „Kedves ifjú asszony, Ne sírj, a kong levélkém égeti; Jer, kis kezed rólam bimbót szakasszon 8 ma, husvét reggel, adj át ö neki !“ A szegfű szólt: ,,S melléje tégy le engem ! A hanton, melyre a fűz ráborul, Oly jól esik majd róla elmerengnem, Ki néked nyújtott nászajándékul! Ne sírj, mert rám hulló könnyed parázs! Oh érzem én, lesz még feltámadás I“ S a légen át, madárdaltól kísérve, Féléje száll magasztos szép dalunk : Zengjünk az Urnák szent dicséretére, Ki által élünk és feltámadunk 1“ j S virági közt zokogva, térdve esve, Szép ifjú özvegy áldást küld az égbe; Feléje tárja két karját repesve: ..Atyám ! megszállt im, újra végi béke . . Tiéd e szív, hö érzés, hálaadás, Érzem, részére lesz feltámadás !“ Csak egy éjszakára . . . Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A pártoskodókat, a vitézkedöket. Csak egy éjszakára : Akik fent hirdetik, hogy — mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Gerendatöréskor szálkakeresökét, Csak egy éjszakára : Mikor siketitön bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák; Robbanó golyónak mikor fénye támad 8 véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára : Mikor a pokolnak égő torka tárul S vér csurog a földön, vér csorog a fárul, Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben 1 S haló honvéd sóhajt: fiam . . . feleségem.
