Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-13 / 2. szám
XXXI. évfolyam f Nagykároly. 1915. január 13 2. szám. NAGYKAROUT ÉS VIDÉKÉ $.t TÁ R S A D AJL M IJi ETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................8'— kor. Fé l évre................................4-— , Ne gyedévre........................2- — , Eg yes szám........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak r Issza FOITTOS! E3f* FOUTOS! Népfölkelők újabb behívása. Honvédelmi miniszter e hó 10-ről kelt s valamennyi városhoz és járáshoz intézett körrendeletével elrendelte, hogy: a katonailag kiképzett (A. alosztályu) népfölkelők 1875—1881. évfolyamai tartoznak a tartózkodási hely népfölkelő parancsnokságához folyó hó 20-án téli ruhában, meleg takaróval, evőeszközökkel (evőcsésze is) és 2 napi éltemmel bevonulni. — Tévedések kikerülése végett a rendelet alapján közöljük: A mi embereink a szatmáron székelő szatmári népfölkelő parancsnoksághoz tartoznak bevonulni. Bevonulni tartoznak: az évfolyamba tartozók közül: létszám felett, betegség, vagy szolgálatképtelenség címén szabadságollak, valamint a lovasságoknál szolgáltak is. Bevonulni nem tartoznak: a mozgósítás érdekében vagy a népfölkelési szolgálat alól bizonytalan időre felmentettek, valamint azok, akiket a népfölkelés alól valamely vegyes felülvizsgáló, vagy katonai bizottság mentett fel s mint ilyen már a népfölkelés B. osztályába tartoznak. — Tehát azok, kikre a mozgósításkor az átvevő katonai bizottság mondott ki hasonló leletet és irt be igazolványukba — bevonulni tartoznak. Nem keresztények ők... Egy rabbi egyházi szónoklatából a következőket birtam emlékezetembe tartani : — A magyarok szabadsága nem volt önző ; nem tekinti azt a magyar faj saját kiváltságos tulajdonjogának. Már e hon elfoglalásakor Árpád, ez Istenáldotta nü vezére a magyaroknak, a meghódított népeket nem tette rabjaivá, hanem azokat a közszabadságban részeltető és ezzel újra meghóditá a sziveiket. E szabadság pajzsa alatt Izrael népe is oltalmat, menedéket talált. Midőn a középkor rémei dühöngtek és mindenütt kinpadokra, vesztőhelyre hurcolták az egy élő Isten követőit, akkor a szabadság e hona valódi zöldelő virányi képezett a vallási gyűlölet zord sivatagában. Nyájasan nyitotta meg sorompóit a szegény üldözöttek előtt és ha azon iszapos áradat hullámai néha-néha hazánk határain is átcsaptak, a magyar nép szivében a türelmetlenség termékeny talajra nem talált. Midőn azok a vad csapatok, melyek szent hadjáratra készültek, mentükben a szeretet Istenének nevében a zsidókat kifosztották, egyetlen egy király volt e földön, ki féken tartotta e szilaj kalandorokat és zsidó alattvalóit is fegyveres erővel védte meg e vérszomjas hordák ellen. E király — magyar király volt; és azért egybeforrtunk a nemzettel és hálatelt szivünk minden dobogását, lelkünk minden érzelmét, keblünk minden szeretetét szenteljük a hazának, mert tudjuk, hogy nekünk is szól a költő szava : „Itt élned, halnod kell!(i * Háborús időben, midőn a hadvezető- I ségnek minden percet jól ki kell hasz- i nálni, láthattuk, hogy hadierőnk zsidó vallásu tagjai, a Thisrit, Jóm Kippurt s a ; sátor ünnepeket imaházaikban tölthették ; a hadvezetőség — igen bölcsen — ab- | ból indult ki, hogy ily súlyos időkben a katonák vallásosságával számolni kell, mert tudta azt, hogy Istent imádó, vallásos harcosoktól többet lehet várni, mint az olyanoktól, akiknek szivét nem acélozza, nemesíti erős hitök. Ezt a két dolgot azért találtam fel- emlitésre méltónak, mert időszerű egyszer már reámutatni arra az elvitázhatlan tényre, hogy emberszeretetíinkkel, toleranciánkkal mi magyarok óriási módon kimagaslunk a többi nemzetek közül. Bizonyítani fogok. A türelmesnek, hi- perliberálisnak kikiáltott angol, a helota- sorban élő Íreket fökép azért gyűlöli és nyomja el, mert ezek katholikusok. Az Íreknek engedélyezendő autonómia pedig felekezeti okokból nem realizálható. (Lásd az ulsteri forrongást!) De ott van Franciaország, amely min I a kath. egyház legidősebb leánya ismeretes, a konkordátumot felbontotta, a ró| mai nagykövetet visszahívta s a párisi i szentszéki nunciust az országból kiutasította, amiből sejthetjük, hogy a francia becsületes nép millióinak sorsát atheisták desparádók és faizőrök irányítják. Oroszországban a szent szinódus — ez az ecclesia militans — mindent elnyom, ami az orosz orthodoxiának önként be nem hódol; annyira türelmetlenek az emberek, hogy a római szent életű pontiíex maximusnak abbeli kérését sem teljesítették, mely oda irányult, hogy a hónapok óta vérig sanyargatott katonák legalább a szent karácsony két ünnepén a fegyverszü íet jótéteményeiben részesüljenek. De kérdem, keresztény népek-e ezek ? és keresztényhez illő cselekedet-e az, amit az angolok és franciák a háború kitörésekor országaikban rekedt magyar, német s osztrák polgárokkal elkövetnek; gonosztevők módjára vannak ezek hőna- j pok óta internálva és kínozva, avagy keresztényi cselekedet-e a tengereken elfogott kereskedelmi hajókat — tehát magántulajdont — kifosztani és elkobozni, keresztényi cselekedet-e az európai népekre a sárga veszedelmet reá szabadítani és kereszténynek tekinthetünk-e oly 4
