Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-10 / 10. szám
XXXI. évfolyam Nagykároly, 1915. március 10. 10. szám. TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. üegjelenik minden szerdán. Előfizetési Egész évre ............... Fé l évre ...... Negyedévre .... Egyes szám .... Tanifóknak egész évre árak: Főszerkesztő : 81— kor. 4-— „ Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. 2- Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 59 till. Kéziratok nem adatnak vissza Munkára fel! Közeledik a tavasz, a mezőgazgasági munkálkodás megkezdésének az ideje. Tálán korábban köszönt be, mint máskorodé bizonyosan sokkal fontosabb feladatokat hoz magával, mint rendesen. A világháború pusztításait gazdasági téren fokozotlabb teimeléssel kell ellensúlyozni s a több munkára kevesebb erő áll ren-! delkezésre, ínért hiszen a munkáskezek javarésze fegyvert forgat a haza védelmében. Ebből az következik, hogz az itthonmaradt lakosságnak a legnagyobb buzgalommal kell hozzálátnia a fö'd megműveléséhez, a minden irányban való gazdasági tevékenységhez. És ha már eztj minden épkézláb polgártól megkíván halj a a haza, különös mértékben követelheti meg azoktól, akik állami segélyben részesülnek azon a címen, hogy családfen- tartójuk hadbavonult. A törvény tudvalevőleg bőkezűen gondoskodik az ilyenekről, sőt nem ritka eset, hogy a hadba- vonultak itthonmaradt családtagja az állami gondoskodás folytán kedvezőbb anyagi helyzetben van, mint volt azelőtt. Ámde a törvénynek egyáltalában nem célja előmozdítani a munkakerülést, ado- logtalan életmódot. Épen ezért a törvény gondoskod k is róla —az 1914. éviXLV. törvénycikk — hogy a hatósági segélyt elveszti a hadbavonultak olyan családtagja, kiről megállapítható, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biztosíthatná. ügy tudjuk, hogy a kormány a tavaszi munkaidő közeledtével rendeletileg hívja föl a főispánok f gyeimét erre a törvényes intézkedésre. A rendelet, valamint a törvény, nem azt akarja elérni, hogy az élvezett közsegélyt egészben, vagy részben elveszítsék azok, akik készségesen állanak munkába; az ilyenek továbbra is részesíthetők a segélyben, minthogy a kereseti alkalom ilyenkor még nagyon hullámzik és szerfölött bizonytalan. Aki tehát alkalmilag olyan munkát kap, melyből szükségleteit többé-kevésbé íedezheti, azt még nem fosztják meg a hadbavonultak családtagjainak járó állami segélyösszegtől. De igenis megfosztják azt, aki visszautasítja a kínálkozó alkalmat, parlagon hagyja a munkaerejét s ölhetett kezekkel várja, hogy hereként eltartsák. Ez az intézkedés, a közsegélynek aj dologkerülőktöl való megvonása, erkölcsi-1 leg is jogos, az igazság szempontjából is kifogástalan, a nemzeti érdek tekintetében pedig szükségszerű. Olyan időket élünk, amikor a haza minden fiától súlyos áldozatokat követel, sokaktól élelüket is; lehetetlen, azaz teljességgel megengedhetetlen tehát, akik a nemzet általános nagy erőfeszítését mintegy páholyból nézik s lábukat lógatva tartatják ki magukat az állammal. Hisszük, hogy ilyenek nem is lesznek a munkaszerető magyar nemzet kebelében. Mindenki megérti, akinek ép a teste, és a lelke, különös nagy jelentőségét annak a szózatnak, hogy munkára fel ! A rendelet tehát a munkásé társadalom tag-; jait fogja megnyugtatni, aziránt, hogy; amíg ők önként verejmkezüek, azalatt| más sem, senki sem heverhet az állam elnézéséből ingyenélőként. Háború és j népesedés. A háború egészen más világításba helyezte a nemzet erejét és erejének pótlandó hiányait. Sok erkölcsi erőt szabadított fel, de bevilágított nem egy olyan erkölcsi és nemzeti defektusba is, amelyet ugyan láttak és szóvá is tette c a társadalmi kérdésekkel foglalkozó egyének, de | a társadalom — amely nem érezte közvetlenül nyomását, — nem igen vetett; rá ügyet. A háború komoly gondolkodásra kényszeríti az egész értelmiséget; véres tanulságaival különösen nyomatékosan bizonyítja, hogy a nemzet életképességének és fejlődésének minő nagy fizikai és erkölcsi föltételei vannak. Látjuk, hogy a fizikai képesség, a haladó arányban való népszaporodás minő j tömegnek csatasorba állítását teszi lehetővé Oroszország részéről, minő iszonyú erőfeszítésre kényszerit minket és szövetségesünket, de látjuk azt is, hogy a harcképes emberek minő tömegével tudja ellensúlyozni szövetkezett ellenségeit Németország. Magyarországon kulturális érdeke is a magyarságnak, hogy számbelileg is, ne csak a lassúbb beolvasztással, hanem a természetes szaporodás utján is gyarapodjék. Ennek a gyarapodásnak az újabb két évtizedben veszedelme támadt. Amig Némelerszág népessége körülbelül Ifi százalékkal szapoiodott 10 év alatt, nálunk a legutóbbi népszámlálás alig felét állapította meg ennek az aránynak, ami már hanyatlást jelent és ennek az oka nem csupán a kivándorlás volt. hanem egy más, erkölcsileg is veszedelmes jelenség, a malthusianizmus egyik gyakorlati megnyilatkozása: a születések egyik jobban és jobban elharapódzó tényezője, az úgynevezett egyke (egy gyermek) rendszer. Lrről az erkölcsi kórságról, amelyet francia betegségnek is nevezhetnénk, mert éppen Franciaországban uralkodik legjobban, már többen írtak Magyarországon, de a háború adott rá legszembetűnőbb alkalmat, hogy egész veszedelmességében láthassuk és az ellene való harcot megindítsuk. Fölismerték ezt és föl is jajdultak miatta politikusok és szociológusok Francia- országban, hogy Franciaországnak e miatt való politikai hanyatlását megakadályozzák, de már későn, mert hogy Franciaország, most már önvédelmi harcává lett háborújában kénytelen a tej leden 18 éves ifjakat is csatasorba állítani, mivel nincs már tartalék emberanyaga, az a születések csökkenésének, a népesség folytonos fizikai dekadenciájának nem csak tünete, hanem oka is, és Franciaország még eselleg győzelmesen bevégezhetett háborúja után is legyőzött marad, mert elveszett emberanyagát nem képes pár évtized alatt pótolni, sőt jövő generációjától sem várható hosszú ideig erősebb fizikai és propagáló képesség, mert hiszen ami még java féffia volt, az most jórészt elpusztul. Ellenben Németország akárminő nagy veszteségét nagy természetes szaporodásánál fogva könnyen fogja pótolni. Legifjabb nemzedéke, amely nemsokára teljes propagativ erejét kifejtheti, rendkívül erős tartalékeröt képvisel. Néptömegével tehát, amely a mellett egyre nagyobb hatalommal veszi birtokába a kultúra és közgazdaság eszközeit, a fizikai törvénynél fogva is ellenálhatatlan súllyal nehezedik rá majd szomszédjára. Magyarországon még inkább kell a nemzeti erőt számbeli sulyjal is növelni. Szükségünk van rá először azért, mert a számbeli vérveszteséget mielőbb pótolnunk kell; ez természetes kötelesség. De szükségünk van a magyar nemzet növekvő szaporodására azért is, mert a szomszédságunkban levő ellenséges tömegekkel erősíteni a védőfalat. n
