Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-03 / 9. szám

XXXI. évfolyam

Nagykároly. I9í!3. március 3

9. szám.

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

TÁ R S A D A_L MIJETILAP.

Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

Megjelenik minden szerdán.

Előfizetési árak:

Főszerkesztő :

Felelős szerkesztő:

Egész évre ............................................

. 8—

kor.

Fél évre..........................

. 4-—

Negyedévre ..................

2- —

»

Egyes szám..................

. —-20

V

Tanítóknak egész évre

. 6—

M

Dr. Adler Adolf Rédei Károly.

Laptulajdonos és kiadó:

a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“.

Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 90 011. Kéziratok nem adatnak vissza.

Defenzíva

a drágaság ellen.

Elengedik e sorok olvasói a drágaság ecsetelését. De ha nem engednék is el, a valónál kiáltóbban, megrázóbban nem tudnám leírni.

Mintha körülzárt várban élnénk, ahol minden étkezésnél csökken a bármily magasra halmozott, mégis szüntelenül fogyó készlet, tehát ahol — ha a szükség parancsolja — tilalommal kell meggátolni a fogyasztást, olyanszerü nálunk, ami piacunkon az állapot: lassan, de biztosan fogy a vásárló erőnk s az élelmiszereket maholnap gyógyszertarifa szerint fogják értékelni ami belső ellenségeink, piaci uzsorásaink. így lassacskán megszokjuk a háború legnagyobb hatalmú társának — az Ínségnek — vér- szivását.

Jól van. Ma ami itthoni életünk aggodalmait, fáradságait könnyebben viseljük. Megnőtt a teherbírásunk. Sok minden nem fáj, ami máskor boldoglalanná tett. Hozzámérjük ami „szenvedéseink“ -et a harcterek, az ostromárkok borzalmai között fekvő-kelő hőseink szenvedéseihez és elvesztik élüket.

De kérdem: a piaci drágaságot is oda kell-é állítanunk a háború komoly és elengedhetetlen következményei közzé, vájjon az élelmiszeruzsorát is akarnunk, tudnunk kell elviselni egy nemével a hősiességnek, az itthoni nélkülözéseket, kényelmetlenségeket panasztalanul eltűrni tanító önfegyelmezéssel ?

No ha ez hősiesség, akkor a tyuk hősiessége, a melyik ha fölötte vércse kering, nem fut el hanem lecsüggesztett reszkető szárnyakkal meggubbaszt.

Nekünk tennünk kell. És hatóságainknak már tenniök kellett volna. Ma kevesebb tintát, de több ötletet kell fogyasztani a hivatalokban. Ma nem ütödünk meg, ha a hatóság belenyúl az almáriumunk liókjába s a pénzes — ércpénzes |— erszényre ráteszi a kezét, ma nem okoz forradalmat, ha a hatóság felemeli a hombárok tetejét s belenéz: mennyi bennük a búza? De nem fogunk meg- ütödni azon sem, ha belenéz a konyháinkba: vájjon mivel él ma a magyar?

Nem ugyan azért, hogy megnézze: tyuk fő-e minden nap a fazékban, hanem hogy egyáltalán főznek-e még ami tűzhelyeinken ?

Ha kell, koplalunk. De csak akkor, ha — kell, ha ezzel a közös nagy célt megközelítjük. A háború szolidaritásra nevel. Nekünk is tudnunk kell — koplalni. Legalább ezzel a háborús aszkézis- sel felemelkedni próbálunk az érettünk, a jövönkért s jövőnk boldog, dús békéjéért olykor éhséget is szenvedő hőseinkhez. Ezzel megtudjuk akasztani a drágaságot. Ez a homeopalikus, a hasonszenvi ellenszere.

Ámde ma még nincs miért koplalnunk. Ma még nincs itt az ideje, hogy a legfontosabb, nélkülözhetetlen, mindennapi élelmi cikkekért oly magas árt kelljen fizetnünk. Mindnyájan csak azt látjuk, érezzük, hogy idöelötti még ez a drágaság ; tehát oknélkül való még ami népünk éhezése.

És nekünk fel kell emelnünk e drágaság ellen a szavunkat. Előbb, mint bevárjuk, hogy az éhező nép emelje fel ökleit. Mozduljon meg minden szív az egymást segítő, egymás érdekét megértő,

TARCZA

Alkony a mazun tavaknál..

Irta : Fehér Ákos.

Mig világ áll, nem lesz ily alkonyat,

A lenyugvó nap vérárba fulladt.

Ködbe veszett az alkony égő pirja, —

Es éj terült a rémes hullám sírra —

A mazuri titkos ingovány felett.

Még biborfénnyél jött ide a hajnal,

S tele lett vérrel, millió jajjal.

Haláltusába vád, átok vegyült,

A borzalom szivet, lelket megült, —

Mint rossz lidérc az alvó kebleket.

A vizek tája, varjak tanyája lett,

S hol tegnap fehér sirály lebegett,

Mint ártatlanság szép szűzi álma;

E hely ma már a borzalmak tanyája:

A zsarnokság itt szörnyen vétkezett!

| A csonka tagokat a nagy hullámgödörbe Nem födi el az anyaföld göröngye. j Eles karmukat vércsék, sasok, héják,

A holt tömegnek holt húsába vájják —

8 halotti torra — itt sereglenek. í

Aztán jön újra, újabb nagy csapat, Vérszagra szálló éhes madarak, Kísértetiesek, mint galádság rút átka, Mint gonoszok, mint elnyomóknak árnya, S dúsan rakodva, tova szálltának.

Hogy szerte vigyék, szerte a világba,

A nagy világ, hogy undorodva lássa,

A bűnnek ezt az aljas gaztettét:

Hogy ölték meg a vérük százezrét,

A nagyravágyás rongy hóhérai 1

Es e hullámsirra nem hull köny, csak vér, Hálaimát a szellő nem beszél,

Haló porukat az ingovány elmossa,

És sohasem kerülnek a honi hantokra, Hősök sírjába, intő példaként . . .

\ És százezer kézben nincs otthon kenyér, Százezer éhes mindhiába kér ! . . . Százezer karra, százezer vállra,

S Nem nehezül már elnyomás járma:

Mert a hullámsirból — uj életre kél.

De százezer anya, százezer árva,

Százezer hitves, százezer mátka,

Hiába vár már uj hajnalt, csodát;

Hiába járja már a Golgotát:

A várt csoda itt — vérözönbe fűlt.

Am e hullámsir, egy nemzet sírja lesz,

S mig élni fog emberemlékezet: Átok-országról már le nem mossák,

Gaz cárok véres, hóhéri mocskát | Se megbánás, se sátáni könnyek!

De jönni fog majd a nagyszerű hajnal, Jönni fog fénnyel, nagy diadallal!

Sok ártatlan vérnek lesz diadal-napja Eljön, eljön a „Nagy“ nap hajnala —;

S e nap : a zsarnokság alkonynapja lesz !

Mindennemű ruhánemüek, csipkék, feilöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése.

Bőrkabátok, keztyük festése.

I ! Minta után való festés I !

Hadfiéi Sámuel

villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utca 59.

ármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré.

Plüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

ilteinek ||

illllil