Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
I XXXI. évfolyam Nagykároly, 1915. február 21. 8. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMIjETILAP. agykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ...............8-— kor. Fé l évre............................4'— „ Ne gyedévre .... ... 2- — „ Egyes szám.................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. 418—1915. rend. szám. ___________ ■ __ r /- < ■' .... *•.. A m. kir. Földmivelésügyi Minister ur 2030—915. ein. sz. rendelete folytán felhivatnak termelők, kereskedők és bárki más, hogy búza, rozs, árjpa, tengeri és zabból meglevő készletüket az Országos Gazdasági Bizottság részére fizetés mellett leendő átengedése tárgyában a m. kir. Minisztérium által f. évi január 14-én 240—915. M. E. sz. alatt kiadott rendelete értelmében a rendőrkapitányi hivatalnál összeírás végett jelentsék be. Figyelmeztetnek termelők, kereskedők és bárki más, hogy aa készletüket be nem jelentik, vagy eltitkolják, ellenük kihágási eljárás fog folyamatba tétetni és az 1914. évi L. t.-c. 9. §-a értelmében 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 korona pénzbüntetéssel lesznek büntetve. Nagykároly, 1915. február 23. Demidor Ignáez, rendőrkapitány Az állami tisztviselők mozgalma j mind nagyobb arányokat ölt. Ennek legfőbb oka az élelmiszerek, főként a liszt elképzelhetetlen — a maximales árakat is jóval túl haladó — magas ára, és azon körülmény, hogy még ily magas árak mellett sem tudják beszerezni szükségletüket, mivel heteken át egyetlen bolt- sem lehet kapni lisztet. A tisztviselők pedig, tudjuk, fix-fizetésböl élnek, amelyet havonta kapnak kézhez, nincs tehát módjukban, hogy kenyér-szükségletöket hónapokra előre beszerezzék, hunem kénytelenek, rá vannak utalva a boltra. Ha most már nem tudja ott sem beszerezni havi szükségletét — mint ahogy jelen viszonyok között nem tudja — mit tegyen? kénytelen kenyéradójához, az államhoz fordulni, hogy az gondoskodjék valamiképen megélhetéséről. Nem Ítélhetjük el tehát ez irányú mozgalmukat annál is inkább, mivel a városnak is érdekében áll, hogy az itt élő, itt lakó fogyasztó közönség éhínségnek kitéve ne legyen. Hogy ezt a város vezetősége végre belátta, a vasárnapi képviselő gyűlés eléggé dokumentálja. Látni lehetett ott, hogy minden képviselő át van hatva valami magasabb eszmétől, valami fénséges gondolattal, hogy most ők vannak hivatva az itt lakók jólétéről gondoskodni. És a lelkiismeretesség, az igyekezet tekintetében nem volt hiány. Azonban mi mégis azt véljük, nem a helyesebb eszme győzött. Merthogy a felsőbb hatóságok abba bele menjenek, hogy a gabona kivitel a járásban beszüntettessék igen kétes; azonban, hogy a belső konkurrentia — ár- lelverés — is megszűnjék, hogy az egyes családoknak aratásig való kenyér-szükséglete — figyelembe véve mindenütt a már meglévő készletet — összmi-assek és a szükségletről a katonaság részére való rekvfrálással egyidejűleg a hatóság gondoskodjék, ez semmiféle komoly akadályba nem ütközik és a cél teljes mértékben eléretik, mert a havibéres tisztviselők is a város által birt liszt-monopo- lium utján — a rendes maximalis árak mellett — kaphatván meg havi kenyér- szükségletöket, az ez irányú mozgalmak önként tárgytalanná válnak. De e mellé még — miként más városok cselekszik — vegye a város kezébe a husszükséglet kielégítését is. Állítson fel hatósági mészárszékeket vagy a húsárait hetenként vagy 2 hetenként minden mészárosra nézve kötelezőleg állapítsa meg a városi képviselőkből alakítandó husármegállapitó-bizottság. Ez esetben Nagykároly város lakossága teljes nyugodtsággal nézhet a jövő aratás elé, amely — a jelenlegi kilátások szerint — igen szép reményekre jogosít fel. Nem célja tehát sem a kormánynak, sem a hatóságoknak, hogy a polgári — nem küzdő — lakosságot éhínségnek kitegye, hanem ezekről is éppen úgy keli gondoskodnia mint a hadban levőkről annál is inkább, mivel mindannyian tudjuk, hogy az itthonmaradottak, hivatalos órát nem ismerve, a legnagyobb szorgalommal végzik a hadban lévők munkáját is, hogy az itthonmaradott lakosság vagy a küzdők családtagjai semmiben hiányt ne szenvedjenek. Az áldozat tehát mindkét részről meg van, csak külömböző formában jut az kifejezésre! . . . Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hő 21-éu d, e. fél 11 órai kezdettel a városháza tanácstér- méban rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester a megjelentek üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitván, jelentette, hogy a tárgysorozatban jelzett nagyfontosságu ügyek sürgős elintézésé tette szükségessé a mai közgyűlés összehívását. Áttérve a napirendre, polgármester jelentette, hogy a képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésén kiküldött bizottság a kisegítő kórház létesítése ügyében eljárt a főispánnál és kijelentette, hogy amennyiben a kincstár a kórházi építkezésekkel úgyis már nagyon meg van terhelve s most már kórházat nem épithet a kisegítő kórház létesítésére csak úgy van kilátás, ha a város helyiséget ad. Ennélfogva szükségessévált a kellő intézkedések megtétele oly célból, hogy a megfelelő helyiség rendelkezésre álljon, miért is a képvisslőtestületet beható tanácskozás után kimondotta, hogy amennyiben a honvédlaktanyában, valamint a polgári fiú- és leányiskolában összesen 700 sebesült elhelyezhető ezen épületeket és 200 felszerelt agyat a kisegitő-kórház céljára átengedi és felhatalmazza a városi tanácsot, hogy az iskolák részére megfelelő helyiséget béreljen és a költözködési és takarítási költségeket utalványozhassa. Felhatalmazza egyúttal a tanácsot, hogy jelenleg a laktanyában elhelyezve levő vasúti ezredbeli legénység számára is megfelelő helyiség kibérléséről gondoskodjék s a felmerülő bérösszeget utalványozhassa. Következett ezután a vöröskereszt-egylet a szükségkórház átengedése iránti megkeresése, amennyiben az egylet a kórházat saját költségén és részére fenn akarja tartani, miért is a képviselőtestület azon kikötéssel határozta átadni a kórházat, hogy azt a —• katonai kórház engedélyesése esetén a kincstárnak rendelkezésére bocsátja. Az élelmiszert beszerzési áron, a ruhaneműt pedig visszaadás kötelezettségével használatra adja át a város. Következett ezután a városi lakosság liszt szükségleteinek mikénti biztosítása iránti intéz-
