Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-17 / 7. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Ne kössük örömünket, üdvösségünket külsőségekhez, múlandó javakhoz, de tudjunk a mások javáért áldozatot hozni. Tudjunk a hazáért imádkozni és dolgozni, — élni és halni! Alázzuk meg magunkat, hogy meg ne aláztassunk, gyötörjük meg magunkat, hogy ne kelljen a mások igájában nyögnünk. Forduljunk az Úrhoz, s tőle várjuk munkánkra az áldást, reményeinknek megvalósítását, de ne legyünk kishitüek, s a sikert, az eredményt se tulajdonítsuk magunknak. A megújult hazánk naggyá építéséhez hordjuk szorgalmasan a sziklából faragott — vérünktől pirosló, verejtékünktől gyöngyöző — kemény köveket, csiszoljuk és szépítsük azokat, hogy naggyá, hatalmassá, ezredéves múltúnkhoz mért büszkeségünkké, s boldog nemzetnek dicső tanyájává lehessen! . . . Somogyi Imre. Nincs városunkban liszt, nincs kenyér! Hol a hatóság? Levél a szerkesztőséghez. A városunk közélelmezése terén uralkodó sajnálatos, immáron tarthatatlan helyzetei szóvá akartuk tenni lapunk jelen számában, s a hatóság figyetmét fel- hivri és erélyes intézkedését kérni, mert bizony e téren is nagyon, de nagyon erélytelen, őszintén szólva semilyen intézkedést nem tunk. Közben kaptuk az alábbi levelet, mely híven meg.ilágilia a rettenetes állapotokat, s amelyet nagyon is közérdekű voltánál fogva készséggel közlünk ama reményben, hogy a közönség jogos panaszát hallva, talán valahára megmozdul a hatóság is s rászánja magát már egyszer az erélyes és gyors intézkedésre. Természetesen > ezt a hőn óhajtott intézkedést figyelemmel kisérjük, s ha az nem a joggal elvárható, a közönség érdekének és védelmének megfelelő lesz, kénytelenek leszünk a legerélyesebb hangon felszólalni, rámutatva a panaszok eddigi szomorúan érdekes hatósági tárgyalásaira is. A hozzánk érkezett levél a következő : Tekintetes Szerkesztő Url Komoly bajok jelei mutatkoznak. „Nincs búza, nincs liszt, nincs kenyér.“ Mindenki ezekkel a szavakkal aggodalmaskodik és szóllitja meg egymást. Búzát és gabonát egyáltalában sehol nem lehet már kapni. Tengeri még van egy pár helyen jól félretéve, de ahhoz a legnagyobb árak mellett sem lehet hozzájutni, mert a tulajdonosa rajta ül, várja a nagyobb árakat. Jászt pedig már hetek óta nincs az üzletekben, holott köztudomású delog, hogy a helyi malmokban nagy mennyiségű liszt van felhalmozva, a közönség égető szükségletétől elvonva. Sőt nemcsak liszt, de több mint 1000 mm. búza is olt bever tétlenül, kivonva a forgalomból. Mi ennek az oka? Mi ennek a célja? Mért nézi ezt tétlenül a hatóság akkor, amidőn kezében a jog és a hatalom, hogy ezt a varosnak szükséget szenv ö lakosa* között arányosan szétossza. Avagy méit tűri a hatóság, hogy az a pár szekér tengeri is, ami még véletlenül bejön a piacra (búzáról már szó sem lehet), azonnal a szemérmetlen módon minden élelmet összevásárló gonosz üzleti spekulánsok kezébe kerüljön, elvonva a nagyközönségtől-* még annak a lehetőségét is, hogy legalább tengeri kenyeret ehessen. Mert ha az állam a súlyos háborús helyzetre való tekintettel megkívánja tőlünk azt az áldozatot, hogy csak vegyes lisztet használjunk, mi is joggal kívánhatunk védelmet a hatalom részéről, hogy az uzsorásom által Ínségnek kitéve ne legyünk, hanem legalább a vegyes liszthez hozzájuthassunk. Mert hogy aratásig megfelelő mennyiségű gabona-készlelünk van, az kétségtelen, úgyhogy megfelelő hatósági ellenőrzés mellett való arányos elosztással szükséget szenvedni tényleg senkinek sem kellene. Ehhez azonban fe tétlenül szükséges a hatóságok ébersége és erélyes közbelépése, mert e nélkül ki van szolgáltatva a nagy közönség a lelketlen uzsorásoknak, akik felhasználva a háborús állapotokat, tehát a nép szorult helyzetét, milliókat akarnak összeharácsolni. Ez száz és százezer ember gondolata ma, akik tehetetlenül várják a hatóságok erélyes intézkedését, melyre a magas kormány a jogot és a hatalmat már megad la. Melyek után maradtunk ’a tekintetes Szerkesztő urnák kész tisztelői f Több nagykárolyi lakos. Harctéri hősök kultusza. A háborúval kapcsolatos társadalmi és hivatalos akciók között kétségtelenül a legrokonszenvesebb és legnépszerűbb lesz az, amelyet a H idsegélyző Hivatal kezdeményezett azzal a kegyeletes és a mellett hadtöiténehni és hazafias szempontból is rendkívüli fontossága céllal, hogy határoztuk, hogy átvonulunk Belgiumon ? Ilyen balgának és könnyelműt k még sem tartják őket! De nem végeztem még. Nem mi voltunk azok, akik Belgium semlegességét első izbeu megszegtük. Belgium, amitől tartanunk kellett, s ami most, tények által igazolva, • Li l.iveb- ben elérk tárul, már eleve szövetségben állott Franciaországgal és önökkel. Franciaország pilótái Beüium feleit keringenek, amikor még be se vonultunk volt, Franciaországgal megegyezések jöttek létre és Maubeuge-ben olyan arzenálra akadtunk melybe angol muníciót még a hadüzenet előtt helyeztek el. Ez az arzenál — önök tudják Maubeuge hol fekszik ! — ta- . nuságát szolgáltatja az angol-francia megbeszéléseknek, melyekben Belgium is szerepet játszott. Ez a megegyezés a világ előtt több mint nyílt-titok; a bizonyítékok köre teljes és Nagybrittánia ördögi játékáról letépve a lepel. Önök voltak azok, ak'k Belgiumot ellenünk háborúra tüzelték, sőt kötelezték, az önök fejére száll a borzasztó felelősség azért a nyomorért, mely ezt a szerencsétlen országot érte. Ha ez ami szándékaink szeiiut megy végbe, haja szála se görbül meg egy belgának sem! Ha már most úgy Szerbia, mint Belgium csak semmis ürügy volt a hadüzenetre, legrosszabb esetben sem marad fenn más ok, mint állaroféiűaiknak az a szándéka, hogy nőnket megsemnr'sitsenek, vagy legalább is annyira meggyöngilsenek, hogy Nagybrittánia uraljon tengert és minden távo'i világrészeket. Ezt a szándékot önök személyökre nézve ugyan tagadják és nekem hitelt kell adnom szavaiknak. De merik-e ugyanezt tagadni kormányul ról? Bizonyára nem tehetik, mert napnál világosabb — hogyha Nagybrittánia úgy határozott, hogy Oroszország és az orosztól kormányzott Franciaország koalíciójával társul, ha félrerug minden ellentétet, mely közte és | Oroszország között fennáll, ha nemcsak a muszka hordákat lovalja ellenünk, hanem lol- kiismeretlenűl a „sá"ga veszedelmet“ a japánt is ránk meg Európára zúdítja, ha tehát min- | den, az európai kultúrával szemben fennforgó kötelességeit a tenger mélyébe sülyeszti, — nincs más magyarázat, nincs más inditó-ok: 1 ;:lia u-T gondo'ja, hogy ütött az óra, melyen i meg kell semmisülnünk. De miért akar minket megsemmisíteni? Mert ne n tűri a mi erőnket, a mi virág.é unkát. M - nv yarázat nincs! Mi, Nagybritté i:a Amerikával karöltve voltunk azok, akik békés egyetértésben magas fokra emeltük az errbeiiség történe'mét, akik i senkit tulajdonában nem bántva, békén vezettük a világot. Mi németek nem ismertünk és nem ismerünk ennél magasabb ideált. Hogy ezt keresztül vihessük, cs jnk és népünk 43 éven át sok á'dozatot hozott. Erőink fejlődéséhez mérten több í'-iü'etre is tarthattunk volna számot, n.', vs amennyivel széles e földön bírunk. Sohasem gondo'tuok arra, hogy ez igényeket erőszakkal ! *j-zoljuk kereszti)1. Azt tartottuk, népünk ereje szorgalmában és ennek a szorgalomnak békés gyümölcseiben jegecedjék ki. De ez is f, net szúrt Nagybottá-iának; irigyelte erőnket, irigyelte flottái kát, irigyelte kereskedelmünket és iparunkat és az irigység minden baj gyökere. Ez ragadta Nagybrittániát ebbe a legborzalmasabb háborúba, melyet a világtöiténe’em ismer, s amelynek vége beláthalat'an. Mit tesznek már most, uraim, hogy így kinyiüa’ un-'' hazájuk politikájának láttán? Én csak egy tanácsot adhatok, de ezt a keresztyén kultúránk nevében, melyet kormányuk oly galádsággal vetett kockára, ne csititgassák lelkiismeretüket azzal, hogy Szerbiát és Belgiumot kell megoltalmaz- j niok, hanem forduljanak vissza és fékezzék meg kormányukat. Talán nem késő még. Ami minket, néméteket illet, utunk iránya határo-l zoll, l’a sorsunk nem is az. Ha elbukunk, amitől Isten óvjon és ami erős karunk sirba hanyatlik velünk földrészünk minden magasabb kultúrája, melynek őreiül hivattunk el; akár Oroszországgal akár Oroszország eilen azt, Nagybrilláoia nem lesz képes fenntartani. Ha győzünk — és győzelmünk több a puszta reménységnél — érezni fogjuk a felelősséget, éppúgy, mint eddig a magasabb kultúra, a tudomány és Európa békéje iránt, távol állván tőlünk a gondolat, hogy Európa felett hegemóniát terem''üok. Mindazok mellé állunk, akik velünk egyetértve testvéri közösségben; békés Európát akarnak teremteni és fenntartani. Baráti érzésük további megtartásáért hálás vagyok önöknek egyénileg. Szükség.nélkül nem is tépek el semmi olyan köteléket, mely engem hazájuk őszinte keresztyénéihez és tudományához fűz. De jelenleg ennek a köteléknek rám nézve semmiféle értéke nincs. Prof. von Hanack. Postscriptum : Már is viselhetnek egy háborút, mely Önöknek becsületet hoz. Mint negyedik nagyhatalom, a nemzetközi hazugságsajtó is Németország eben emelkedik, elözöoli a világot, a derék és erkölcsben oly szigorú hadainkra szórt hazugságokkal és megrágalmaz mindent, ami német. Csaknem elvágtak minden lehetőségtől, hogy ez ellen a „mélységekből való állat“ ellen védekezzünk. Ne higyje- nek hazugságainak és terjesszék rólunk az igazságot! Ma sem vagyunk mások, mint amikor Carlyle ecsetelt önöknek. Hanack. (Vége.)
