Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-24 / 47. szám
T A R S A D A L MI HE T ILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. í^eejjelensk minden ©árendást?. Előfizetési árak: Egész évre . , ..................... . 8-— kor, Fél évre..................................... . 4'— Negyedévre .... . . . 1- » Egves szám .......................... . —-20 » Tanitéknak egész évre . 6-— » Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nayykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttév sora 50 fül. Kéziratok nem adatnak vissza. A háború befejezése. A lapok még nem írnak ugyan kifejezetten róla, hivatalos értesítést még nem adtak ugyan ki arról, hogy a háború a befejezés stádiumában van, de mindenki érzi, benne van már a köztudatban és a közhangulatban, hogy ez a háború, melynél métereiben nagyobb és intenzivitásá- ban borzalmasabb a világ fennállása óta még nem tombolt, már közel van a befejezéséhez. Azok, akiknek módjukban volt megbízható értesülések alapján a bábom befejezésének kérdésébén tájékozódást szerezni, egyértelmüleg annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy sokkal közelebb állunk a békekötéshez, 'mint gondolnánk. Hálát adhatunk a Gondviselésnek, hogy bámulatot gerjesztő enerzsiát, többszörös túlerőt leküzdö hősiességet és minden akadályt letipró kitartást adott a magyar nemzetnek és szövetségeseinek. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy ebből a hatalmas küzdelemből győzedelmesen fogunk szövetségeseinkkel együtt mielőbb kikerülni. Körülbelül ott tartunk már, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a békekötés után követendő magatartásunkról gondolkozzunk. Nagyon sok tanulságot vonhatunk le a háború borzalmasságaiból, a háború által előidézett kivételes állapotokból és minden vonalon megnyilvánuló hatásából. A legelső és a legközelebb álló tanulság, amelyet a háborúból levonhatunk, az, hogy az igények redukálása áltat kényszer folytán követett életmódunkban mindenki meggyőződhetett arról a kétségbevonhatatlan igazságról, hogy az igé- gyek egyszerüsitése által sokkal jobban megközelítjük azt az életmódot, amelyet higiénikusnak mondhatunk. A magyar ember mindig hires volt arról, hogy szereti a jókonyhát, nem ellensége a barátságos lakomának, gyakran megragadja az alkalmat arra, hogy „magnum áldomást“ rendezzen és vendégszerető házánál a szives látás legelső sorban abban nyilvánult, hogy mikor vendég jött a házhoz, akkor mindig jobban füstölt a konyha kéménye, ahol a sütésből és főzésből ugyancsak kijutott a háziasszonynak. Általánosságban tapasztalhatjuk, hogy akkor, mikor a mérhetetlen drágaság folytán a zsírnak és husnemüeknek fogyasztása csaknem minden háznál jelentékenyen korlátolva lett és ennek folytán a táplálkozásnál a növényételeknek, külö- sen a főzelékeknek jut a főszerep, akkor ilyen táplálkozás mellett a szervezetnek ellenálló képessége sokkal fokozottabb, mint a húsféléknek és a zsíros ételeknek jelentékenyebb mérvű fogyasztása mellett. Ebből pedig azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy majd akkor is, ha a háborús állapotok megszűnése után könnyebben juthatunk a zsíros és húsos táplálékokhoz, akkor is igyekezzünk arra, hogy táplálkozásunknál a növényételeknek, különösen a főzelékféléknek juttassuk a főszerepet. Egy másik tanulsága a háborús állapotnak az a tapasztalat, hogy derék katonáink közül azok a legegészségesebbek, akik több hónapot, sőt egy évet is meghaladó idő óta sok nélkülözés és szenvedés dacára kint küzdenek a harctéren és ha mostanában a több hónap óta a tüzvonalban küzdő katonáink felváltva egy-kétheti szabadságra hazajönnek, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a-szabadleve- gőn való élet, amely a legtávolabbról sem mondható elpuhultnak, hatalmasan megedzette őket és mindegyik maga az életnek, a megtestesült egészségnek a mintaképe. Sokkal többet kibír az emberi szervezet, mint amenyire becsültük a békés időkben az ellenálló képességét, csakhogy az ember szervezete az ellenálló képességet csak akkor szerezheti meg fokozattabb mértékben, ha a szabadlevegőn való tartózkodásra nagyon nagy súlyt fektetünk és tartózkodunk attól, hogy túlságos óva- kodás által testünket elpuhitsuk és elkényeztessük. Az edzésnek, az ellenállóképesség fokozásának kell a háború bejezése utáni időben jelentékenyebb szerepet juttatnunk. Lapunk kerete nem engedi meg, hogy a háború tanulságait már ezúttal részletesebben fejtegethessük. Egyébként is sokkal közvetlenebb hatása alatt állunk az eseményeknek, semhogy áttekinthető perspektívát szerezhetnénk az események : egymásra való hatásáról. I Majd akkor, ha — reméljük, nem : sok idő múlva — a békekötés kérdése közvetlenül aktuális lesz: módunkban lesz ezt a kérdést több oldalról tárgyalni. Kétségtelen, hogy a háború tanulságait úgy az állami, mint a társadalmi és családi élet szempontjából annak idején az illetékes faklorok minden vonatkozásában értékesíteni fogjak, de meg vagyunk győződve arról, hogy ezek közölt a tanulságok között talán a legfontosabbak, mindenesetre nagy horderejűek lesznek azok, melyek az élet higiénikus berendezkedésére tanítanak meg bennünket Ezért tartottuk helyénvalónak, hogy erre a kérdésre már ezúttal, mikor a békekötés reménye még csak dereugőben van, felhívjuk mindenkinek a figyelmét. B. 1915. év november hó 27 én jótékony- céiu műkedvelői előadás. Színre kerül BUT- A VERESHAJU "-«Mü Van szerencsém fogbetegeimmel tudatni, hogy Könyök-utca II. szám alatt lévő f ti & ni ii I e r in e m a háborús idő tartamára Török Mihály fogspeciálistának átadom, akit a t. közönség pártfogásába ajánlok. Tisztelettel László Jenő vizsgázott fogtechnikus.
