Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-17 / 46. szám
XXXI. evtolyam. Nagykároly. 1915. november 17. 46. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁRSA D A L M I_H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. •* ; * "yMegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre.....................................8'— kor. Fél évre ..........................................4-— „ Ne gyedévre................................“2' — , Egyes szám...............................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilltév sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Katonaság városunkban. Nagykároly, 1915. november 16. Néhány levelet kaptunk a napokban lapunk olvasóitól, amelyekben a katonaság idejövetelének ügyével foglalkoznak a küldött sorok irói. A nagy kérdés természetesen mindegyik levélírójánál az: elönyös-e a katonaság idejövetele? nem emeli-e az úgyis rettenetes nagy drágaságot? mi lesz, a kisfizetésű tisztviselőkkel akkor? biztosítva leszünk-e, hogy városunk piaca el tudja látni városunk közönségét? stb. stb. Valóban aktuális és nagy kérdések, amelyek méltán okoznak gondot oly sokaknál. És ez természetes is. Hiszen még a vezetésre hivatottak sem látnak tisztán ez ügyben s ép ezért a határozatlanság e téren is. Egyik héten epedve vágyunk és sóvárgunk a katonaság után, a másik héten a városi képviselőtestület csodálatos egyértelműséggel s igy egyhangú határozattal kimondja, hogy nem kell a katonaság. Majd ismét neki buzdítunk s deputációban esedezve kérjük a vármegye vezetőit, hogy kegyeskedjenek a katonaság idejövetele ügyében közbe járni. Miután az időjárás — úgy látszik — ismét megváltozik, valószínű, hogy a katonaság idetelepítése dolgában ismét más nézet alakul ki, mire e sorok napvilágot látnak. Miért ne? . . . Az egyik levél írója érdekesen mutat rá e határozatlanságra és kapkodásra, amidőn igy szól: „A helyi lapok mindannyian (természetesen a „Szatmármegyei Közlönyéről nem beszélek, mivel azt, mint a többi lapok, illetve a „Nagykároly és Vidéke“ egyszerű, illetőleg sajtóhibákkal hü lenyomatát számításba nem vehetjük) lelkes sorokban kívánták a katonaságnak városunkba helyezését. Szinte örömujjongással kürtölték szerte-széjjel a diadallal fölérő nagy hirt, hogy jön a katonaság, biztosan jön; nemcsak szóval Ígérték meg ezt, de sokan már látták is a hadvezetöség leiratát tartalmazó piros pecsétü rózsaszínű illatos kis levélkét. És — boldog volt a közönség. A városi képviselőtestület azonban pár nap múlva nagy elképedésre egyhangúlag kimondta, hogy Nagykároly városának nem kell a katonaság, igazán nem kell! Még nagyobb elképedésre sem a sajtó, sem a közönség nem tiltakozott a hatá- j rozat ellen egy árva szóval sem. Miért nem ? Én úgy látom, hogy e dologban senki sem lát tisztán, világosan, innen a a hátározatlanság. E határozatlanságra nagy befolyással vannak a katonákkal biró városok lakosságának nézetei is. Így pl. egyik érmelléki község határozottan örül annak, hogy elmennek onnan a katonák. Ugyanis e sorokat olvasom: „A Székelyhidon és vidékén állomásozó katonaság rövid idő múlva búcsút mond szive'-; .házigazdáinak és távozik a vidékről. Az ok igen egyszerű, az élelmiszerek teljesen elfogytak és az élelmezés akadályokba ütközik. A lakosság alig várja a perceket, amikor búcsút mondjon a távozó hadfiaknak, akik 6 hónap óta igen sok kellemetlen napokat szereztek a polgárságnak s óriási mödon megdrágították a piacot.“ Ilyen hirek hallatára mondja csak Tekintetes és Kedves Szerkesztő |Ur, ini lajkusok ugyan hogyan örüljünk és örvendezzünk az idejövő katonaságnak? Legyen szives a katonaság idejövetelén Örvendő cikkíró urakat felkérni, hogy ujahb cikkeikben oszlassák el oly sokunknak nehéz aggodalmait e kérdésben.“ Egy másik olvasónk beküldte nekünk a „Nagybánya es Vidéke“ legutóbbi számát erősen kékirónozva annak vezércikkét s kérve, hogy közöljük le: mily egetverő lelkesedéssel üdvözli Nagybánya városa az érkező katonaságot. Az említett cikk valóban érdekes s — úgy véljük — „fején találja a szeget.“ Miután a két város viszonyai igen sok tekintetben egyformák — addig is, mig az ez ügyben cikkezőktől esetleg újabb cikkeket kapunk, — közöljük az említett lap említett cikkét, mely „Katonaság Nagybányán“ cimen jelent meg. Közöljük annál inkább, mert olyan zúgolódó szavakat is hallottunk, hogy ime Nagybánya elkaparintja orrunk elöl — Nagykároly, a vármegye székhelye elől — a katonaságot. „Ellentétes érzelmekkel veszi Nagybánya közönsége azt a hirt, hogy rövid időn belül 4500 katonát telepítenek városunkba. Békés időben föltétlenül előnyös a városra, ha katonasága van, mert normális árak mellett is nagy pénzforgalmat idéz elő s kereskedők, vendéglősöknek tisztességes hasznot biztosit. De hát most háborús időket élünk! Az élelmicikkek ára horribilis hatványra emelkedett s még magas ár mellett sem igen kapható. Hát még, ha a város jelenlegi 10—12 ezer lakosa 16 —17 ezerre emelkedik a katonaság által, mi lesz akkor? Mert hiába mondják azt nekünk és biztatnak róla, hogy a katonaság élelmiszert hoz magával, illetőleg nagy katonai raktárakból látja el magát. Nem egészen úgy van, Lisztet, .húst, zsirt valószínűen hoznak magukkal s időnként szállítanak a raktárakból. De zöldséget, tejet, tojást, vajat, majorságot, fűszert helyben fognak vásárolni a piacon, aminek az lesz a legtermészetesebb következménye, hogy a heti vásárok piacát egy félóra alatt tisztára takarítják a katonai szakácsok, illetőleg a számvivő őrmester urak s a civil népségnek még egy árva répa, vagy karalábé sem marad. Azt mondják, tej nem kell a katonaságnak, az marad elég a civilnek. Az nem úgy áll Mint hírlik 80—100 tiszt és 150 önkéntes is lesz az ezreddel. Ezek az urak bizony naponként kétszer kávéznak s bizony ami gyermekeinknek nem marad egy pohárnyi tej sem. Mert tejet ugyan nem hoznak magukkal a raktárakból. Nagybánya tisztviselő város, sok-sok, hivatalnokból és szegény iparosból áll. Ezek koplalni fognak. S tisztviselőnek és az iparosnak semmi haszna sem lesz a katonaságból. A szabó, a lakatos, a cipész, az asztalos egy fillérre való munkát nem kap katonáéktól, van nekik saját iparosuk elég. A tisztviselő pedig nem is számit semmire. Előnyös lesz a kereskedőkre, vendéglősökre, kiskorcsmákra nézve, mert a katonaság minden pénzét nekik fogja juttatni. De aztán még van valami, ami szintén aggodalmat kelt: hol fogják elhelyezni ezt a nagy tömeget? 4—5000 embernek télire sok és tágas helyiség kell.*Talán az iskolákban? Akkor aztán Isten veled gyermek nevelés! így is a kórház miatt már kivan költöztetve egy iskola, ami hátrányára van a tanításnak. Akkor minden iskolát kiköltöztetnek,
