Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-27 / 43. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Fémek és szivek nemessége. Hajdanában az volt a szokás, hogy háború idején az emberek elrejtették, földbe ásták a pénzt, meg az érték tárgyakat. Volt ebben valami' okosság akkor, amikoi — teszem föl — a tatár, "vagy a török elöl kellett menekülni és az arany-, ezüstnemüek és pénzek számára nem volt biztosabb hely a föld gyomránál. Ámbár akkoriban is gyakran megesett, hogy az eldugott kincs gazdája nem került vissza az elhagyott helyhez, vagy jaedig rablóktól kifosztva találta meg azt. Ma egészen más a világ sora. Ma takarékpénztárak és egyéb intézetek páncélszekrényekben tűz és tolvajlás ellen a legnagyobb biztossággal őrzik meg a vagyont; ma jól tudják, hogy a pénz csak a forgalom közvetitö eszköze és becset neki — kivált, ha papirosból van — egyes-egyedül az állam hitele, az állam létének szilárdsága ád. Hiszen a Kossuth- bankót hiába őrizték hazafiak is, meg hazaáruló muszkák té máig; nem volt, ércfödözete és nem is lett soha. A mai világban a legnagyobb oktalanság a papirospénzt eldugdosni. Hiszen a legrosszabb esetben, ha ugyanis az ellenség lenne úrrá fölöttünk, az nyilván a maga pénznemét kényszeritené reánk, a magyar állam megbuknék és nem volna, aki valóságos aranypénzzel váltsa he a bankónak nevezett állami adósság- levelet. Különösen eltévelyedett gondolkodás pedig ma eldugdosni a pénzt és egyéb értékes holmit azért, mert nincsen is ellenség ami hazánk áldott földjén és szentül hisszük, hogy nem is teszi be ide a lábát. Megbirkózunk mi diadalmasan a ránk törő hordákkal és Magyarországról senkinek sem kellett s nem kellni menekülnie, mint ahogy például a szegény gácsországbeliek elfutottak hazulról. Nálunk maga-magára nézve is az cselekszik a legbölcsebben, aki a papiros-, ezüst-, arany-, bronz-, nikkel-, rézpénzt, vagy egyéb nemes fémből, főként aranyból való holmijait bankba teszi, liadi- kölcsönkötvény vásárlásra fordítja a fémbeváltó intézetekhez viszi, egyszóval az általános forgalomra bizza. Ezen a magánérdeken fölül áll pedig a hazafias szempont. A háborúhoz nem csupán kardvas, vagy ágvuérc kívántatik meg, hanem nemes fém és pénz is minél nagyobb mennyiségben. Ami gonosz ellenségeink abban reménykedtek leginkább, hogy azért fognak minket legyűrni és tönkre silányitani, mert a világháború rettenetes költségeit ők jobban bírják, mint ami országunk. Nohát meg kell mutatnunk nekiek, hogy ebben sincsen igazuk, hogy a magyarnak pénze is van ahhoz, nemcsak lelke és kardja, hogy megvédje a maga ezer esztendőt élt és soha senkitől el nem foglalható szent hazáját! Mi nem csupán utolsó csepp vérig, hanem utolsó fillérig is védjük Árjiád apánk áldott örökségét és átadjuk gyermekeinknek, valamiképen kaptuk szüléinktől és ami édes szülőföldünk bölcs i kormányát nem hagyjuk kétségbe esni azon, hogy honnan vegye ami hadseregektől körülfogott országunkban a megmentésünkre, a győzelmünkre kivántatő pénzt. A kormány hivatalos ic-ndeletekben szóllitja fel Magyarország lakosságát arra, hogy ne tegye féire ismeretlen zugokba gyümöicsözetlenül és veszendüleg pénzét és aranyholmiját, hanem adja oda a hazának, akitől minden ivadékának jövendő boldogulását várhatja. Hát nyíljanak meg a szalmazsákok, harisnyák, földalatti gödrök és falak rejtekhelyei és ontsák oda az államnak kincseiket! A pénzek és fémek nemességét vigye a legfőbb oltára a magyar nemzet fiainak lélekban való nemessége! Jegyezzünk hadikölcsönt. A haza mindenek előtt. hírek. Harangok felajánlása. Igazán követésre méltó szép példát mutatott az áldozatkészségben a gencsi ref. egyház. Már egy hónappal ezelőtt felajánlott 3 harangja közül kettőt a hadvezetöségnek hadi célokra. A két harangot — a hadvezetöségtől nyert értesítés alapján, mivel a harangok leszállítása a toronyból nagy nehézséggel járt volna — összezu- zatta s beszállittata a hadvezetőségnek. A két harangot önként díjmentesen adta at, sőt még az összezuzás költségeit is az egyházközség fedezte. — A lcis falusi egyháznak a haza oltárára hozott áldozatkészsége bizony — hiszen sok nagyobb s városi egyházat messze túlszárnyal !!! Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 28-án d. e. 10 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya a lisztviselő i r iszére engedélyezett rendkívüli s>‘g:ly feloszlása. Vármegyénk állandó választmánya a f. hó 28 án rendkívüli vármegyei közgyűlés tárgysorozatába felvett tárgy előkészítése céljából f. hó 27-én fel 4 órai kezdettel ülés tart. Halálozás. Mérhetetlen csapás érte városunk köztiszteletben álló postafőnökének nejét, édejanyja ózv. Klausz Etidréné született Sellig Anna elhalálozásával. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Schnébli János és neje szül. Klausz Erzsébet, úgy a maguk, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a forrón szeretett anya, anyós és rokon OZV. KLAUSZ ENDRÉNÉ szül. Sálig Anna f. hó 16-án deli 12 órakor, életének 66-ik, özvegységének 13-ilc évében hosszas szenved >s és a haldoklók szentségeinek ájtatos fe.lvetele után elhunyt. A megboldogult hült teteme f. hó 17-én délután fél 4 órakor fog a Kaplony-utca 28. sz. alatt levő gyászháztól a róin. kath. egyház szertartása szerint, a nagykárolyi mesterrészi sirkerlbe örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1915. október 16. Az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békességben! Temetése f. hó 17-én folyt le általános részvét megnyilvánulás mellett. Október 31. A reformáció emlékünnepének 398-ik évfordulóját a nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ vasárnap este 6 órai kezdettel ünnepli meg saját helyiségében. A műsor tartalmát emlékbeszéd, szavalatok fogják képezni. Belépti dij nincs, persely tétetik ki s tartalma jótékony célra fordittatik. Ez utón hivjuk fel a közönség s a tagok figyelmét az ünnepi estre. azt, amit a Kárpátok égbe nyúló ormai kizárólag a mi számunkra ölelnek körül. Ez volt egy ama szent célok között, amelynek érdeképen Nikolajevics nagyherceg súlyos betegen sem merte elhagyni diktátori székét s nem volt hajlandó a hadjárat fáradalmait és viharait valamelyik szanatórium enyhet adó csendes nyugalmával felcserélni. Amint egy született vaknak a spektrumot avagy egy született siketnek egy Wagner-ope- rát épen úgy nem lehet egy születeti muzsiknak a szabadság eszméjét megmagyarázni. A szabadság oroszul engedetlenséget, tehát foradalmat jelent, amely a legtöbb esetben kanesukával végződik. Ezen a nagy darab földön semmiféle Potemkinparlament, semmiféle duma nem segít; ezt az egy forgalmat azzal a 100milliónál több emberrel megismertetni abszurdom. Természetesen ez csak magára a népre vonatkozik ; az intelligencia azonban oly kicsi, hogy ez a nép megy tömegével szemben számba sem jöhet, tényezővé nem válhatik. De talán hagyjuk eme sötét képet, amelyen változtatni nem áll módunkban. Ez idő szerint mást nem tehetünk, mint megőrizzük tőlük határainkat s eme nép szine-javát, akik véreinkkel a harcmezőn szembe kerülnek, önvédelem céljából ezrivel semisitjük meg, a Kárpátok mélyedéseit orosz muzsik-hekátom- bákkal töltöttük meg, bár ezt a talán jobb sorsra érdemes népet csak sajálni lehet, amely született és meghalt, de — a mi felfogásunk szerint — nem élt. Nála az életet a szenvedések különféle skálája tefte. De eme dicső társadalmi rend érdekében ezideig 3 milliónál több muzsik busztult el, nem számítva azokat akik amúgy is nyomorúságos életüket majdan mint nyomorékok fogják még keservesebben tovább tengetni. Ezzel szemben az alföldi 10—16 holdas két ökrös kis gazda olyan ur a maga kis gazdaságában, hogy még a muszka cár sem különb a maga országában. Ha kifizette az adóját, leszolgálta azt a három esztendőt s a vasárnapi istentiszteletet is végig halgatta, szóval, ha az irás szavai szerint megadta a császárnak, ami a császárné és az Istennek, ami az Istené: olyan szabad mint a madár. Gyermekebül, ha akar és ha azoknak van tehetsége, intelligens embereket nevel, vagy lesznek iparosok, kereskedők, vagy — mint a legtöbb esetben — megmaradnak az eke szarva mellett. Itt is ember lesz belőlük. Idővel, mint értelmes és katona viselt ember, olyan falusi biró lesz belőle, akivel a szolgabiró is szívesen parolázik. Igazságos leikével vérei között igazságot szolgáltat. A maga kis világában tekintélyes, mint az egész nemzettest részére pedig a legfontosabb tényező. A magyar pa- rasztal éppen egész csak szép szóval lehet bánni. Ha kérsz tőle, oda adja az ingét is. de ha parancsolni mersz büszke fejének, egy elhasznált gyufa szálat sem ad. Bár senkinek meg nem hajlik, a tisztességet mindenkinek, akiknek dukál megadja. A természetet imádja. Született asztronómés és időjós. Lelkét az örömet és bánatot vegyesen nywjtó szabad természet tölti be, meg eme természet koronája, sorsának osztályosa, a nő, az asszony, a világ semiféle más nyelven ki nem fejezhető : feleség. Ezt a szabad népet társadalmi institúciók védelmezik, az alkotmány pedig jogokkal ruházza fel. Vele szemben ezidőszerint olyan ellenséges tömeg áll, amely egy őrült társadalmi szervezet feltétlen, vak eszköze. A mi ezredeink ágyúink fedezete mellett rohannak az ellenségre. Á muszka tömeget saját ágyúi kergetik a miénk szuronyai hegyére. Nálunk a gépfegyverek egyedüli célja az elenség megsemmisítése, odaát első sorban az engedetlenek százainak rövid pár perc alatt való tömeges kivégzése. Mig náluk a tiszteletet adó bírói pálca a társadalmi igazság szimbóluma, addig odaát ugyanezt a gondolatot a nogajka, a kancsuka képviseli. Ott a kancsuka kultur-tényező s oly annyira híres és speciális, hogy ha a világ bármely civilizált országában szóvá teszik, azonnal s önkénytelenül mindenkinek Szibéria politikai foglyokkal megtöltött ólombányái jutnak eszébe s az emberi jogok véresen dicső hősei utódainak hü szövetségese: a szent Oroszország. Hiába / A végletek találkoznak.
