Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-03 / 5. szám
o NAGYKÁROLY ES VIDÉKE bevonása. Olyan időben, amikorra ellenségeink ami kimerülésünket várták, uj, erős és értékes katonák nagy sokaságával gyarapszik a néphadsereg. A döntő csapásokat az ellenségre az ország egész ereje méri; azokban a csapásokban benne lesz az öregebbek tapasztalata, a középsorban levők ereje és a fiatalok síilaj harcikedve Kiadó lakások és üzlethelyiségek. A nagy károlyi izr. hitközség bérházában több és Üzlet 1915. május hó l-töl fogva kiadó* Értekezhetni W eisz Lajos főgondnokkal. Riesenbach Mór hitk. jegyző. Két statisztikáról emlékezünk meg. Mindakettö a harctéren a hazáért küzdött és küzdő hőseinkről szól. Az egyik az elesettek, a másik a kitüntettek statisztikája. A múlt héten jelent meg a 100. veszteségi lajstrom. A 100 listában fel vannak sorolva a megsebesültek, a meghaltak és a fogannál is inkább, mert a semlegesség folytonos ' kiterjesztése tűnik fel a legbiztosabb útnak arra nézve, hogy a föld arculatáról lépésről- lépésre kiirtsuk a háborút. Mindezek a mérlegelések csak nyernek átható erejükben, ha egy kis nép szerződésszerű jogait egy világhatalom fenyegeti. Azt hisszük, hogy akkor, amikor Németország vonakodott Belgiumnak, önmaga által is garantált, semlegességét tisztelni, Nagy- brittániának nem volt más választása a nép- jogok parancsa és keresztyén ethika szerint, mint Belgiumot megvédelmezni. A német birodalmi kancellár maga beismerte aug. 4-én, hogy a luxemburgi és belgiumi kormányok protestatiója jogos volt és hogy a Német-birodalom „jogtalanságot“ követett el és „a népjogok parancsa“ ellenére cselekedett. Egyedüli mentsége a szükség volt, mely a mi Milton-unk szavaira emlékezetet: „szükség, a zsarnok ürügye.“ Mindnyájunkat a legmélyebb fájdalommal töltött el, látni, amint az a Németország, melyet oly bensőleg szeretünk, egy gyönge nép törvényellenes megtámadásának cselekedetével bűnbe sodródik s amint egy keresztyén nemzet hadviselő sereggé lesz, fegyveres erkölccsé. Minden háborútól irtózunk ; háborút viselni Németország ellen meg épen legmélyebben érint. Mindazonáltal erős a meggyőződésünk, hogy ebben a küzdelemben Nagy- brittánia á jog- és lelkiismeretért, Európáért, az emberiségért és tartós békéért harcol. Ebbéli meggyőződésünkben csak megerősítenek az előzmények, melyek ebhez az áldásságba jutottak. A száz lajstrom összegezett adatai a következők: Meg sebesült: Tiszt .... 8980 Legénység . . 231.160 Meghalt: Tiszt .... 2263 Legénység . . 40.827 Fogságba jutott: Tiszt......................628 Legénység . . . 9502 A veszteséget összegezve, tisztekkel és legénységgel együtt sebesültünk volt 240.140, halottunk 43.480, fogságba jutott 10.130. Azonban a 100 veszteségi lajstromban kimutatott sebesültek túlnyomó nagy része már régen egészségesen visszatért a harctérre. A súlyosabban sebesültek természetesen hosszabb ideig állnak kezelés alatt. Már ma megállapítható, hogy — az előző háborúktól eltérően — a kórházba szállított sebesültek lehető legkisebb per- cenlje hal bele sérüléseibe. Ha a nagy hideg következtében beállolt végtagelfagyások esete nem következik be, úgy ennek a háborúnak örvendetesen kevés amputált áldozata lesz, úgy hogy a harctérről visszatértek a béke helyreálltával folvtathatj ik polgári munkájukat. A Rendeleti Közlöny eddigi közleményeiből kiderül most, hogy hány vitéz katonánkat érte a harctéren kitüntetés. Örvendetes, lelkesítő a statisztika, mert hős magyar véreink vitézségének elismeréséről tesz tanúságot. Megtudjuk a kimutatásból, hogy a legénység között 64 aranyérmet, 833. I. oszt. nagy ezüstérmet, 2660 11 oszt. kis ezüstérmet osztottak ki. 1773-an kaptak hadseregparancsnoki dicsérő elismerést, és 16-an egyébb érdemjelet. Összesen tehát 4799 katonánkat érte kitüntetés. December közepén a magyar csapatok tisztjei és más csapatok magyar tisztjei a következő kitüntetéseket kapták: Magasabb rendjelet mintegy 250-en, katonai érdemkeresztet 1000-en, koronás tálán háborúhoz vezettek. Miközben Németország megengedte, hogy a vele szövetséges Ausztria-Magyarország Szerbia elé olyan feltételeket szabjon, melyek annak a kis államnak az önállóságával teljesen összetérhetellenek, csak bizonyságot szolgáltatott, hogy a kisebb államok jogait nem tiszteli. De a nagyobb államok souverain jogainak ugyanilyen semmibevevését mutatta az a felszólítása, hogy Oroszország szereljen le. Szabad választása volt Németországnak, hogy az orosz mozgósításra ellenmozgósitással feleljen, anélkül hogy hábo- : rura került volna a dolog. Sok nemzet mozgó- : sitott már, hogy határait megvédje, anélkül, ! hogy hadat üzent. Épenugy, ahogy Szerbia ellen a közvetett, Oroszország ellen a közvetlen támadó Németország. Ilyen törvénytelen támadási politika még meztelenebbé állott országvilág előtt a belgiumi betörés alkalmával. Nagy- brittániát semminemű szerződés nem köti, hogy akár Szerbiát, akár pedig Oroszországot védelmezze. A legszentebb kötelezettségek, olyanok, amelyeket Franciaország is áthághatatla- noknak vélt, kényszerítenek minket Belgiumot megoltalmazni. Szivünk mélyéig fájlaltuk, hogy a német politika egymást követő rendszabályai kijátszák kicsiny és nagy államok szabadság- jogait egyaránt, mert ez annyit jelent, mint megtagadni a civilizációt. Nem a mi országunk az, melynek vállalira az odium sulyosodik a civilizáció, vagy az emberiség fenkölt öntudatának elárulása miatt. Kétségtelen, hogy Ön egészen másként látja arany érdemkeresztet és lelkészi érmet 100-an, királyi dicsérő elismerést 100ö-an. Közel 3000 magyar liszt jutóit tehát ed- digelé a hősök arany könyvébe, közöttük 500-an a német császár vaskereszljét is elnyerték. A hadifoglyok családjai fölemelt illetményt kapnak. A király c'.h itározta, hogy a hadifogságba került katonák c-ahídjainak illetményeit fölemeli. A királyi elhatározás a I következő pontokból áll: 1. A hadifogságba került havidíjas tisztek és tisztjelöltek családjainak illetékei a normális összeg kétszeresére emelkednek. 2. A fogságba került aktiv állományú altisztek családjai segélydijuk kiegészítésére havonta 30 koronát kapnak. 3. Elveszett havidíjas tisztek és tisztjelöltek családjai számára rendelt illetmények további folyósítását. 4. Elveszett állományú altisztek feleségei és gyermekei családi illetékének, valamint világitási, főzési és fűtési pótlékának további folyósítását engedélyezik. A király felhatalmazta még a hadügyminisztériumot további szükséges intézkedések megtételére is. A fölemelt családi illelményre a január elseje előtt fogságba került, vagy elveszett katonák január hónap elsejétől, a később fogságba került, vagy elveszettek hozzátartozói pedig a családfő eltűnésének napját követő hónap első napjától kezdve tarthatnak igényt. Ha a családfő a mozgósítás befejezése előtt visszatér a hadifogságból, a fölemelt családi illetmény a visszalérés hónapjának utolsó napjával szűnik meg. A legfelső elhatározás értelmében az illeték fölemelése a január elseje előtti időre visszaható erővel nem bir és ilyen irányú kéréseket az illetékes fórumok a mai helyzet valódi előfeltételeit. Bár higyje azt, hogy mi teljes tévedésben vagyunk, arról azonban biztosíthatjuk, mi, akik keresztyéni és theologiai közösségben olyan közel állunk Önhöz, hogy inditó okaink épenséggel nem érdemlik meg a hangoztatott szemrehányást. Önhöz akartunk, ebben az ügyben fordulni, mert mélységes tiszteletet érzünk Ön iránt és felette méltányoljuk, nagy szolgálatait, melyeket az egyetemes keresztyén ség körül hozott. Bízunk benne, hvgy mind e mondottakat olyan szellemben fogadja, mint amilyenben megfogantak. Vagyunk készséggel őszinte hívei: P. J. Forsyth (London), Herbert T. Andrews (London), I. Herbert Darlow (Cambridge), James R. Gillies (Edinburgh), R. Macleod, (London), W. M. Macphail (Glasgow), Richard Roberts (London), H. H. Scullard (Cambridge), Alex Ramsay (London), W. B. Selbie (Oxford), I. Herbert Stead (Glasgow). Folyt. köv. 4 szoba, konyha, előszoba, egy bolt- helyiség, pince, padlás, külön udvar és melléképület 1915. május 1-ére kiadó. Értekezni lehet Id. Blau Ignácczal Wesselényi-u. 23. sz. alatt.
