Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-13 / 41. szám
XXXI, évfolyam. Nagykároly. s9!5. október 13. 41. szám. ¥ ¥ TARSAD AL MI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évrn ......................... . 8-— kor Fél évre.............................. . 4-— V Negyedévre ..................... . 2- V Egyes szám..................... . —-20 V Tanítóknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Lap tulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomila Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A rokkant katonák érdekében. A rokkant katonák ügyét állandóan felszínen kell tartanunk. Állandóan foglalkoznunk kell vele és tőlünk telhetöleg nemcsak elméletileg, de tettleg is kell valamit, sőt mitöbb sokat, nagyon sokat cselekednünk érettük, mindnyájokért, a hős, érettünk, kedves, szeretett hazánkért, ami mindenünkért olyan sokat szenvedtek, szegény atyánk fiáért, férjünkért gyermekeinkért, vőlegényünkért, fiainkért, egy szóval, illetveröviden kimondva: ami rokkant katonáinkért. Mint a szarvas az üde viz forráshoz, úgy vágyódnak a rokkantak az üdülés után. Ezt már a társadalom köteles az ő kényelmökre, javulásukra előteremteni. Oly szép dolog a rokkantak ügyének felkarolása, istápolása, hogy érdemes volna róla köteteket Írni. Köztudomású dolog, hogy a polgári életben állami alkalmazásban levő legénységi egyének közül azokat, akik hadi- szolgálatra nem teljesen alkalmasak, kifogják cserélni olyan állami alkalmazottakkal, akik eddig nélkülözhetetlenség címen fel voltak mentve, de hadiszolgálatra alkalmasak. Tehát őrmestertől lefelé a legénységi állományhoz tartozó állami tisztviselők, altisztek, szóval állami alkalmazottak be fognak hivatni. Erre el kell készülve lenniük az érdekelteknek és hozzátartozóiknak. Ha e dolog felett gondolkozunk és komolyan vesszük a dolgot, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez a helyes eljárás, hogy ez az igazság, jobbanmondva ez intézkedés jogos, igazságos és méltányos. Hiszen, ami az egyiknek jogos, az a másiknak méltányos, valóban! Tekintsünk csak körül!! A mozgósítás óta már több mint tizenhárom hónap múlt el. Hosszú idő !! Óh dehogy ! Rövid idő, ha jó sorsban vagyunk. Rövid idő, ha egészségesek vagyunk. Rövid idő, ha jő dolgunk van. Azonban hosszú, nagyon, de nagyon hosszú idő e tizenhárom rövid kis hónap azoknak, kik ezen idő alatt, mindig az ellenséggel szemben állanak, kik a lövészárokban, fedezékekben, künn a pusztán, a szabad ég alatt táboroznak, kik űzik az ellenséget esőben, hőségben, hidegben, melegben, télen, nyáron, szárazon és vizen, hegyen, völIrta: Mikcsa János m. kir. adóhivatali főtiszt. gyön, éjjel, nappal a háborúban szeretett hazánkért s édes mindnyájunkért küzdenek, szenvednek, megrokkannak. Igen megrokkannak, katonai szolgálatra alkalmatlanokká válnak. Ezek haza fognak jönni, a hivatalba dolgozni, már tudniillik azon hős rokkant katonák, akik erre még képesek, mert hiszen lesznek olyan rokkantak is, akik hivatali munkát sem képesek végezni. Szégyelhetik magukat önön maguk előtt, azok a névtelen, alattomos, titkos feljelentők! Meghurcol svak ^egyéneket, kik arra érdemtelenek, arra nem adtak okot, csak azért, mert a feljelentőknek nem tetszik, hogy az a hivatal érdekében felmentett állami alkalmazott itthon van. A köz érdekében, a magas állam kincstár és a nagy közönség, az adózó közönség, a harcoló közönség és hozzátartozója érdekében van felmentve az az állami alkalmazott. Itthon van, hogy legyen, aki kifizesse a hadisegélyeket, a katonaság részére megvásárolt lovak és jármüvek árát; az állandó illetményeket, nyugdijakat, beszedje az adót, illetéket, kincstári követeléseket, de még mielőtt a kifizetés megtörténnék. elszámolási, naplózási, utalványozási stb. munka van, ami mind szükséges. Ezért vannak a hivatalokban felmentett állami alkalmazottak, akiket egyesek olyan különös előszeretettel, de névtelenül fel-fel jelentgetnek a katonai parancsnokságoknak. A háborúhoz azt mondják, hogy három dolog szükséges: először pénz, másodszor pénz; harmadszor pénz, vagy röviden mondva: pénz, pénz, pénz. Okos ember mondta ezt legelőször. Igazsága volt. Ha pénz van, minden van. Van fegyver, lőszer, lövedék, ló, szekér, jármű, élelmiszer, ruha, teljes felszerelés. Lám nagyon szükséges a háborúhoz a pénz. Mindenkit olyan munkára kell felhasználni, ahol legjobban tudja érvényesíteni szellemi és testi tehetségeit, például: a műszaki embereket, az illető műszaki csoport munkálatainál, a lakatost, gépészt a nekik legjobban megfelelő helyen, mozdonyok vezetésénél, mert ez is nagyon fontos a háborúban. A felmentett állami alkalmazottat jogosan hagyták meg a hivatalában a falusi nótáriust is és még sok másokat is, mert hiszen sokkal íontosabb dolgot végeztek itt a szakmájukban, mint esetleg más beosztásban végeztek volna és éppen ez által járultak teljes erejökkel, tudásokkul, szakképzettségükkel ahhoz, hogy a háború reánk nézve — Istennek hála — kedvező stádiumban van. A jó orvos, esetleg rossz ügyvéd, a jő gépész s más mesterember, esetleg használhatatlan állami tisztviselő lett volna. A háború gépezetében mindenki kell, hogy azt a munka kört lássa el, amit legjobban tud. így lesz biztosítva a végleges siker! Ha a mozdonyvezető dolgát például egy adótisztre híznák, meg se tudna mozdulni a gépen. Ha a felmentett állami alkalmazott dolgát kontár kezekre bízzák, zavarok állanak be a munkában. így szinte önkéntelenül kérdezzük, hogy mit is kellene tehát tenni ? Mindenkit meghagyni őrhelyén, szakmunkájában, olyan körű munkában, amely a háború kedvező befejezéséhez okvetlenül szükséges. Az állam nem adott több tisztviselőt a hivatalokba, mint amennyi szükséges, már pedig most csak a nélkülözhetetlenek vannak felmentve s azok lesznek behiva, illetve rokkantakkal kicserélve, de csak a legénységi állományhoz tartozók. Vájjon nem fogja-e a hivatalos munka ügymenetét a nélkülözhetetlenség címen felmentettek behívása károsan megzavarni?! Én azt hiszem: igen! — Ámde itt a válasz: rokkant állami alkalmazottakkal fogják őket kicserélni. Jő, jő, de hát ha az a rokkant nem lesz képes azt a munkát már úgy elvégezni, mint ahogyan kell s olyan gyorsan, amint szükséges s igy kárral fog járni! . . . Majd meglátjuk, majd megválik. A felmentetteket rokkantakkal cserélik ki. Helyes! De a felmentett, a nélkölöz- hetlenség címen felmentett állami alkalmazott is nagyobbára, mind rokkant, mind megvan rokkanva — tisztelet legyen az igen-igen kis számban levő kivételeknek. — A mozgósításkor minden hivatalban nagyon megapadt a létszám, a megmaradt tisztviselők az ügyeket VO
