Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-08 / 36. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ Van szerencsém a n. é. közönség szives a^ tudomására hozni, hogy 26 év óta fennáló nCl , I GTi 1 ” 0S Qy0rrT10K”Cl Hadnagy Ignác ur házába, Rubletzky Kálmán ur szomszédságába helyeztem át saját készitményü cipőket, amelyeket jutányos áron bocsájtom tisztelt m3grendelőim rendelkezésére. — Vidéki megrendelésre különös gondot forditok. — Fótörekvésem mint eddig, úgy ezután is az leend, hogy t. vevőimnek alapos és jó munkám által szives bizalmát megnyerjem. — A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok tisztelettel Mérték utáni megrendelések pontosan elkészíttetnek. Harász jEPá-1, cipész pŐÜZl0t0ITI0t zábólí' . — Dús raktáron tartok Tibor ur há- Deák térre, a legjobb minőségű nek füleik vannak a hallásra, hallják.' Kiszámíthatatlan jó eredményekkel fog járni a tisztviselők vasárnapi munkaszünete minden téren. Vallás különbség nélkül fontos ez minden tisztviselőre nézve. Iskolai képzettségénél fogva kell, hogy a tisztviselő mintaképe legyen más foglalkozású hitsorsosának. A hitéletre igen jó befolyással, kihatással s szép eredménynyel lesz. Mert, „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja, mert csak egy a szükséges: az Isten igéjének hallgatása és annak megtartása.“ Éppen azért felkérem a fötisztelendő s nagytiszteletü lelkész urakat: méltóztas- sanak a tisztviselők vasárnapi munkaszünete érdekében papi gyűléseken felszólalni, azt indítványozni s a gyűlések határozataiból kifolyólag a méltóságos .püspökségekhez ez ügyben feltérjesztéssel élni, felhozván indító okokként e cikkben elmondottakat; igy a püspökség utján, ha a magas kormány és az összminisz- térium tudomására jut a tisztviselők vasárnapi munkaszünet kérdése, akkor Isten segítségével az a minisztertanács által kedvezően le is lesz ’tárgyalva és az én fáradságom nem lesz meddő, nem lesz pusztába kiáltó szava, hanem édes gyümölcsöket fog teremni; a családapa vezetni fogja családját, gyermekeit vasárnapokon istentiszteletre az Isten házába. E képet — széles e hazában — elgondolni is végtelen nagy örömömre s lelki megnyugvásomra szolgál. A családapa is ott lehet az istentiszteleteken. Fötisztelendő és nagytiszletü lelkész urak! Öröm fogja betölteni lelki atyai szivüket, ha láthatni fogják a tisztviselő családatyákat a templomban, lelkipásztorkodásuk nagyban meg lesz könnyítve, ha a tisztviselők jó példát fognak mutatni a többi híveknek. Most különösen e szomorú, nehéz időkben nagy szükség van a hithü, vallásos tisztviselőkre. Ne feledjük el, hogy a vasárnapi munkán nincsen Isten áldása. Vaj’ mi kevés hasznot hoz, de nézetem szerint több kárt okoz az, hogy vasárnap is van hivatalos óra, a részletekbe most nem bocsátkozom bele, csak annyit említek meg, hogy bármi földi hasznot hajtson is, a lelki ügyekben feltétlenül kimondhatatlan károkat okoz. Miért van törvény, ha a tisztviselő nem tartja azt meg, már pedig a vasárnapi munkával törvényszegő. Ha vasárnap templomba nem megy, akkor az anyaszentegyház parancsolatját nem tartja be, ha ráadásul még dolgozik, akkor a vatárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény szakaszait nem tartja be, törvénytipró, törvény szegő s mint ilyen büntetést érdemel, épen azon a címen, amint mással történik. Én nem vagyok jogtudós, még jogász sem voltam soha, de az a nézetem, hogy a törvényt azért hozzuk, hogy azt meg is tartsuk és más által is megtartassuk. De elég most ebből ennyi. Én teljes reménységgel vagyok az iránt, hogy ha megfontolják szavaimat azok, kiknek az ügy helyes elintézése kezükben van s szivükön fekszik a magyar tisztviselői karnak vallásos hitélete, akkor meg is lesz nagyon hamar a tisztviselők vasárnapi munkaszünete valláskülönbség nélkül. Ez fáradozásaimnak, éveken keresztül ez ügyben folytatott agitációmnak, sikerdus bére s kellemes eredménye lesz. Telve vagyok azon édes reménnyel, hogy e munkálkodásomnak Isten segítségével kellő eredménye lesz. Úgy legyen ! ! ! Szives tudomásul. Tisztelettel értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy Nagykárolyban a csanálosi utón levő gőzmalmunKban a vámőrlést megkezdettük. Első Nagykárolyi Mügözmalom Részv.-társ. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 5-én d. e. 10 órai kezdettel a városháza tanács termében évnegyedi rendes közgyűlést tartott. Debreceni István kir. tanácsos polgármester üdvözölvén a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. Ezután Dr. Adler Adolf, — elnöklő polgármester engedelméből — napirend előtti felszólalásában kijelentette, hogy a „Nagykároly és Vidéke* ez. lap aug. hó 25-iki számában, „Helyeselhető-e az ily eljárás“, „Kiváncsi“ aláírással megjelent cikket ö irta. Irta pedig az igazságnak tudatában, minden sértési szándék nélkül. Ha mégis akadna akár egyén, akár sajtóorgánum, aki illetve amely továbbra is insultusnak s a képviselőtestület tekintélyén ejtett sérelemnek minősítené a jelzett cikkben foglaltakat, melyet megírni joga — s mint 40 éves hírlapírónak kötelessége volt — állja a a felelősséget a cikk tartalmáért, melylyel sérteni nem akart. Tudomásul vétetett, hogy az 1916. évi házi és közmunka pénztári költségvetés elkészíthető nem veit s annak beterjesztésére a decemberi közgyűlésig halasztás sdatott. Ezután kijelölte a képviselőtestület azokat a helybeli pénzintézeteket, amelyekben a városi hatóság, valamint a gyámhatóság kezelése alatt álló pénzkészletek gyümölcsöztetés végett el- helyezendők. A nagykárolyi Vadász Egylet 1914. évi haszonbérét 160 koronára, a bérleti idény további tartamára pedig évi 250 koronára mérsékelte azzal a feltétellel, hogy az egyesület tagjai személyesen egymásért egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalni tartoznak és a „Nagykároly és vidéke Vadász Egyesület“ után az eddigi haszonbér fizettetik. Májer Sándor és Jirászek P’erencné városi dijnokok részére megtérítés kötelezettsége mellett egy havi fizetést előlegként kiutalt. Elhatározta a város közönsége részére tűzifa és kőszén készlet beszerzésére 80,000 korona váltóhitel igénybe vételét, — a kir. kincstárral a borltal és husfogyasztási adó megváltására vonatkozólag megkötött szerződést 1916. január 1 löl felmondta. Tudomásul vette a föidmivelosiigyi miniszter azon leiratát, hogy Nagykároly város és vidéke zárt területté nyilvánítása iráni előterjesztett kérelmét illetékes elintézés végeit a belügyminiszterhez tette át. Klein Ignác és társai bérkocsi iparosok kérelmére a bérkocsi dijakat lapunk más helyén ismertetett mértékben és idő tartamra felemelte. A háborúban feldúlt tűzhelyeket újra felépítő országos bizottság kérelmére a költség- vetés terhére 600 korona segélyt megszavazott s a képviselőtestület minden egyes tagjának gyiijtöiv kézbesítését rendelte el. Róth Siegfried nagykárolyi illetőségét megtagadta. Tudomásul vette, hogy az augusztus hó 28 án tartott pénztárvizsgálát alkalmával különös intézkedést igénylő körülmény nem ész- leltetett. Jegyzőkönyv hitelesítésére Juhász Imre, Papp Lajos, Branyeczky József, GáborJÁrmánd és Kaufmann Adolf kérettek fel s több tárgy hiányában a közgyűlés berekesztetett. Hal ál von at. [Az orosz határszéli zsidókat a cár parancsára leólmázott vaggonokban kellett a birodalomba beszállítani, s majdnem mind szomjan pusztult.) Kijött a cár parancsszava, Suhog nyomában kancsuka. Vaggon-vaggon után telik. Vonatra minddel esteiig. Tovább-tovább. Es dübörögve a vak éjbe Rohan a sin egyszemű réme, S viszi az élve eltemettek Futó koporsóba zárt ezrek — Ezreit tovább. Lassid a gép őrült futása, S Ahasvér elepedt fajtája Félholtan sir : „ Vizet-vizet Adjatok ! Isten megfizet“ ! Tovább-tovább. Hangzik a jaj. Szól a parancsszó: „Lezárva minden kocsiajtó. Feltörni a pecséteket Nem lehet, őrizni kell őket. Tovább-tovább ! Kint kacaj, Bent halotti ének Elhal a gép induló kerekének Zajába. S a Jehova zsoltárának Múló hangjai a vad tivornyának Ujjongásiba vesznek. S a gép rohan tovább. A cár parancsa végrehajtva. Mind megérkeztek a végállomásra. S Ahasvér egyetlen fia Se megy tovább. Hiába csattog már a kancsuka. Halálvonat megállj I TJjlaky.
