Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-30 / 26. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

3

ünnepélyek tartattak junius hó 22.. 23., 24. és 25. napjain. Hogy mennyire értékes nevelői! célt szolgálnak, az emberszeretet jegyében működő, lelkeket nemesitő óvodai intézmények, azt a lefolyt ünnepélyek is fényesen igazolták. Az óvodai ünnepélyeken Debreczeni István kir. tanácsos polgármester, óvodai felügyelő-bizottsági elnökön, Schönfeld Lázár • főrabbi, felügyelő-bizottsági tagon és Lukovits Endre állami el. isk. igazgatón kívül a szülők és érdeklődők is igen szép számban jelentek meg.

Köszönetnyilvánítás. Mindazon ismerőseim, barátaim es rokonaim, akik boldogult atyám elhunyta alkalmával személyesen, vagy levélben részvétükkel fájdalmunkon enyhíteni óhajtottak, úgy a magam, valamint az egész család nevében fogadják hálás 'köszönetünket. Kiváló tisztelettel Kovács György.

Közgyűlés. A Nagykárolyi Petőfi-nyomda R.-t. vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Dr. Adler! Adolf vezérigazgató elnök üdvözölvén a meg-, jelenteket megállapította, hogy a közgyűlés j kellően meghirdetletett, hogy a részvényesek meghivattak, s hogy a közgyűlésen 62 részvény képviseletében 10 részvényes jelent meg, tehát a közgyűlés határozatképes. Elnök a jegyzőkönyv vezetésére Dr. Sternberg Zoltán rész- vónyast kérvén fel, javaslatára jegyzőkönyvhi- telesitökké Fiók Albert, Kardos Aurél és Sternberg Dénes részvényesek választattak! mefe. Ezután elnök bejelentvén azt, hogy a felügyelő-bizottság buzgó elnöke Sternberg | Jenő elhunyt, miért is a közgyűlés az igazgatóság javaslatához képest nevezett elhunyta feletti mély részvétének adott kifejezést és emlékét jegyzőkönyvében megörökíteni hatá-; rozta. A közgyűlés ezután tudomásul vette az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentését megállapította a mérleget és elfogadta az igazgatóság azon javaslatát, hogy a 2698 K 10 f. bruttó keresethői a nyomdafelszerelesnél 820 K, az alapítási és szervezési költség hátraléka címén 70 K leirassék, hogy az érték csőkké-1 ,Tiési tartalékalapba 500 K beutaltassek, s ezek levonása után fennmaradó 1308 K 10 f. nye-1 reségből az abnormis viszonyok folytán behajt- í hatatlanná vált 800 K leirassék, 200 K a rendes tartalékalap, 100 K a veszteség tartalék- alap dotálására fordittassék, 208 K 10 1. pedig j a jövő évi nyeremény-számlára átvitessék. Hogy

ez igy legyen az igazgatóság és felügyelő-bi-' zottság dotátiójukról lemondottak. A közgyűlés! mindezekhez hozzájárult és úgy az igazgatóság- í nak, mint a felügyelő-bizottságnak a telment- I vényt megaadta, s ezzel a közgyűlés véget ért.

Felügyelő-bizottsági póttagok behívása. A Közgazdasági Banknál és a Fillérbank mint szövetkezetnél a Kaufmann Izidor el- { hunytával megüresedett felügyelő bizottsági ren- j des tagsági állásra dr. Falussy Alajos rendőr-; kapitány, a nagykárolyi Petöfi-nyomdánál! Sternberg Jenő elhunytával mégüresedett fel-( ügyelő-bizottsági rendes tagsági állásra Nagy j Elek kórházi gondnok póttagok behivattak.

Közgyűlés. A Nagykárolyi Zár, Lemezáru és Faipari R.-t. ma délelőtt fél tizenkét órai I kezdettel tartotta meg negyedik évi rendes I közgyűlését. Grünfeld Miksa elnök a jegyző- könyv vezetésere Papp Béla ügyvédet kérvén fel, megállapította, hogy a közgyűlés kellően meghirdettetett, hogy a részvényesek meghivattak s hogy 833 részvény képviseletében 17 részvé- j nyes jelent meg s igy a közgyűlés határozat- képes, miért is elnök javaslatára jegyzőkönyv hitelesitökül dr. Adler Adolf, Kaufmann Jenő és Somossy Miklós részvényeseket megválasztotta a közgyűlés. Ezután tudomásul vette a j múlt évre vonatkozó üzleti jelentést, a zár- j számlát és mérleget, mely utóbbi 17285 K 20 f. veszteséget tüntet fel és a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Ezután az igazgatóság javaslatára elhatározta a társaság felszámolását, s felszá- I mólókul dr. Adler Adóit, dr. Antal István, Grünfeld Miksa, Róth Károly és Rosenberg ; Sámuel részvényeseket megválasztotta, s a j felszámoló-bizottságot felhatalmazza, hogy az összes ingókat és ingatlanokat a kijelölt maximális áron leiül adja el, mivel a közgyűlés véget ér.

Munkakönyv érvénytelenítés. 149'915. sz. Ámán György cipészsegéd nagykárolyi lakosnak a nagykárolyi ipartestület által 1902. év augusztus hó 4-én 302. szám alatt kiállított munkakönyvé ezennel érvénytelenittetik. Nagykárolyban, 1915. évi junius hó 28-án a Nagykárolyi ipartestület nevében Marián Ferenc elnök. Id. Jár ay József jegyző.

Azsurozok mindenféle minőségű selymeket, batist tülökét, grenadint

és kreponokat, aszttxhneműt, zsepkendöket, ágyhuzatot stb, méterenként 30 fillérért készítek. Lakás : Árpád-utca 83. sz,

Nyi Ittér.

Felhívás.

Nyugdíjaztatásom alkalmából, hogy eleje vétessék a gyanúsító célzatok, rosszhiszemű találgatások és netán felmerülő gonosz szándékú híreszteléseknek, szükségesnek látom kijelenteni, hogy 1875. évi február hótól köz- szolgálatom megkezdésétől kezdve 1915. évi május hó 31-ig befejezőleg hivatalos kötelességből folytatott minden dolgaimért panaszos vagy panaszlottól, felperes vagy alperestől ajándékképpen részrehajló ténykedésért csak egy szivart is elfogadtam jelentse azt be tekintetes Tömpe Bertalan községi biró urnák s én kötelezem magam, azt mindenkinek százszorosán visszafizetni.

Nagykároly, 1915. junius 22-én.

Gründl Ede

A Berliczer-Metodus szerint (X

leggyorsabban magáévá te- *■

heti bárki a német-nyelvet. Mielőbb jelentkezni szíveskedjenek. Lakésom Majtény- utca Vanka gépész ur házában.

Népmozgalmi kimutatás.

— 1915. junius hó ll-tól 1915. junius hó 22-ig —

Születtek: Giczi János napszámos fia György gk. Lengen György máv. pályaőr leánya Anna rk. Schwarcz Mihály szabó Amerikában született leánya Berta izr. Friedman Zoltán keresk. segéd leánya Margit izr. London Leopold naplik a csüggedésre. De itt; itt más a levegő! Más. Én nem tudom, csak érzem, hogy kicserélték itt a lelkem. Érzem, hogy valami nagy- nagy dolog történik majd itt velem. Igen Ve- rácska, amikor azt a szomorú dalt intonálja Tankovics hadnagy, a telkemet tépi. Űzi, korbácsolja a fantáziámat és kergeti messze, mesze Verácska: nagy Magyarországba. És mintha ezeken a végtelen hómezőkön át, egy vérvörös fonal vinné oda a gondolatomat, s mintha millió kancsukát látnék emelkedni suj- tásra készen, amely a birkatürelmű szerencsétlen meztelen testére sújt. Vér csurog, rettentő vér a nyomukban. És talán ott . . . odahaza, Verácska . . . Odahaza a fenyvesekkel borított bércek között . . .

És mi itt. Idekötve, leláncolva. Érzem, hogy fogy . . . mindennap fogy az erőm, az izom hiába is feszülne már. Hiába, hiába . . .

— Hiába, hiába — ismételte a leány. De nem hiába, mert . . .

— Mert egyszer, ki tudja — talán szükség lesz rá! Igen, ha másként nem, talán az ólombányákban, talán máshol, valahol. És egyszer, ugy-e Verácska, amikor ez a sok hallgatás kiszed a lelkemből mindent, mindent. Amikor . . . Hiszen a vér nem tagadhatja meg önmagát és én itt . . . még sem tudtam örökös hallgatásra zárni az ajkam. Pedig . . .

— Pedig ? — kérdezte lángbaborultan a leány.

— Pedig . . , de nem . . . Mit is beszélek itt össze ? Ugye Verácska, maga csak nem adhat el engem . . . Maga, Verácska, ezekkel a szomorú könnybe lábadó szemekkel, ezekkel a csukott ajkakkal a ... nem, Verácska nem . . . Maga nem szolgálhatja a sötétséget .. . Maga Verácska, csak nem kém? Maga csak nem szegődött a cárizmus szolgálatába? . . .

— De, Gyarmati! — kiáltotta vérvörösen, sértődötten a leány. Az apám katona; a cár katonája! Megtiltom, hogy ebben a hangnemben . . . Maga visszaél a barátsággal, amit

; szívesen nyújtottunk magának. Ez a ház nem I titkos tanyája nemtelen dolgoknak. Hova gondol?

— Sehova, Verácska. Bocsásson meg, nagyon elragadtattam magam. Hisz’ én sem úgy

I érzek, amint beszélek. Nem Verácska, de ér- i zeni, hogy jön az a végső pont, amikor, ami- I kor a lélek kezd a csüggedésre hajlani. Ma még | ellentáll az erős akarat a gyenge hajlamoknak, i de, hogy mit hoz a holnap, senki sem tudja 1 Hiszen nem a magam sorsa aggaszt. Ha a porba is hullana a fejem, nem fájna ; nyugodtan halnék meg; de az a rettentő bizonytalanság üldözne még a síromban is. Igen, most már .megmondom, nem titkolom többé : a ha- ! zám sorsa aggaszt. Nem tudom, mi történik ; ott a hármas bércek ölén, ahol a bölcsőm ringott. Nem tudom, hogy . . . Verácska, könyörgöm, eltaposhatja a fejem, a lelkem, a szivem, mint hitvány féregét; csak mondja meg, mi van odaát, túl a Kárpátokon, amelyeknek takarója tisztább a hófehér szűzi lepelnél ... És ha ... de nem, nem . . . nem tapodhatják szennyes kozák csizmák — ne titkolja el, nekem tudnom kell! . . . Az édes } apja, az ezredes ur mindent tud, s ha csak egy kicsit tisztel, Verácska, megszerzi nekem az adatokat.

— Csak annyit tudok, amennyit maga, Gyarmati. Ne kérdezzen többet. Sajnálom magát ; dehogy mi történik a pátriájában, nem tudom. Nem, nem.

— De Verácska — mondta reszketve Gyarmati — esküszöm, a sírba viszem a titkot!

Senki sem tud meg semmit sem tőlem 1 — Még akkor sem tehetem.

— Ne faggasson, kérem, semmit sem tu- duk, s ez minden, amit tudok.

— De, ha akarná, Verácska. Ha mégis akarná . . . Talán. Verácska . . .

— Nem, nem, hagyjon el kérem, ügy hallom jönnek. Bocsássa al a kezem Gyarmati...

Ebben a pillanatban lépett a szalonba a Sztaravici mama.

— Ti itt? No, mégcsak nem is tudtam. És mintha perlekedtetek volna. De Verácska, milyen izgatott vagy te! Talán bánt valami?

— ó, semmi anyácska t a Tódorról beszéltünk Gyarmatival és sirtunk mind a ketten. De ez az utolsó volt már. Megmondtam Gyarmatinak is, hogy ne többet, erről a témáról. Ezt akarom! Gyarmati különben már tudja.

Gyarmatit hideglelés környékezte, s érezte, I hogy vége mindennek köztük. És amit meg- ! akart tudni, örökre titok marad már. Talán ez j a leány súgta önmagának. Sebaj! Ide is kevesebbszer lehet ezután jönni. Vagy talán !soha többé!

Bementek a nappaliba, a társaság még együtt volt vidám, jó hangulatban és megtapsolták a belépő Verácskát, aki szoborszerüen, mereven ült le a zongora mellé.

— Ah! Áh! — kiáltották kórusban. Halljuk, halljuk a Verácskát! . . .

— Talán majd máskor, — mondta a leány. I Fáradt vagyok, s a Gyarmati szemeit kereste

tekintete. Az megtörtén ült egy mélyedésben.

; Látta, hogy leikéből sir ... Ö is sirt belül.. j És az ujjai gépiesen estek a zongora billentyűnek. Játszott, valami soha nem hallott, szomorú, epekedő dalt. Senki sem ismerte, senki sem hallotta eddig ezeket a melódiákat, csak Gyarmati, s csak egyedül Gyarmati érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemeibe. Sirt, s belül a lelkében zsongott szomorúan, kérőén a melódiákkal:

. . . nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel . . .

Láng ült ki az arcájára, s szinte átszellemült a lelke és a leány már régen nem játszott többé, amidőn még fülében zsongott a dal.

Verácska ment el mellette ekkor és jelentősen, sokatmondóan kereste a tekintetét, s halkan súgta feléje: — Hogy jó éjszakája legyen, este a szokott helyen várjon! S azzal gyorsan kisurrant az ajtón.

F