Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-16 / 24. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE Mindennemű ruhánemüek, csipkék, feilöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! I mt&jrvwMW&m Haúffe! Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59’ ármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek hatványozott módon íokozta, úgy, hogy bármennyi legyen ellenségeink száma, annál törhetetlenebb, annál rajongóbb szeretettel és hitsséggel ragaszkodunk a magas trónhoz és szeretett hazánkhoz. [Éljenzés,] Midőn a haza veszedelemben forgott királyaink véres kardot horüattak körül az országban. Nagy királynőnk, Mária Terézia gyermekével karján jelent meg a pozsonyi országgyűlésen a nemzet képviselői előtt; most fe'séges agg uralkodónk ifjúságára visszaemlékezve és a Mindenható királyi szózatot, melyre mi a rajongásig meghatva, egy szivvel, egy lélekkel kiált; „Vitám et sangyinern.“ „Életünket és vérünket.“ (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Mi is a Mindenható Isten vetjük erős bizodalmunkat, hogy a sötét komor felhők és a nehéz megpróbáltatás napjai után üde, megtisztult, szebb jövő hajnala fog felvijradni hazánkra midőn mindnyájan, minden külömb- ség nélkül békében is megértjük egymást és a szeretet és egyetértés fog köztük uralkodni, hogy Így hazánkat közös erővel nagygyá és dicsővé tegyük, melyért nem szűnünk meg az Egek Urához fohászkodni. Adjon a jóságos Isten fegyvereinknek győzelmet, hogy hazánk dicsőségesen, területi épségben és sértetlenül kerültön ki e világháborúból (éljenzés) óvja és tartsa meg szeretett apostoli királyunkat, népeink atyját (éljenzés) és vitéz szövetségeseink fenkölt uralkodóját! (Éljenzés.) Ezek után kérjük Méltóságos Főispán Urat, kegyeskedjék a szatmár- vármegyei románság tántoríthatatlan királyhüsége és törhetetlen hazaszeretete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen kifelyezését fogadni és azt ő Felsége a Király legkegyelmesebb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni. Éljen a király! Éljen a haza! Hosszantartó, lelkes éljenzés kisérte a föesperes beszédét, amelyre Csaba Adorján főispán a következő szavakban válaszolt: Mélyen Tisztelt Uraim! Mélységesen meghatva és szivbeli örrömmel veszem az Uraknak itteni megjelenését. Amiben nem kételkedtem sohasem, ebben a percben kitörülhet- tetlen meggyőződéssé lett lett lelkemben, hogy a románok ennek a hazá- mindig hűséges polgárai, a királynak hűséges alattvalói voltak. A román nemzetiség, vitéz fiainak vérével pecsetelte meg a haza és király iránti hűségét Az Önök megjelenése itten egy záloga a hazaszeretetnek, amelyet én örök emlékül teszek el magamnak, emlékeztetőül, hogy mig egyrészről e hazának egyenjogú polgárai vagyunk, viszont másoknál több jog d nem követelhetünk. Eléggé ismeretas Önök elölt az én közéleti szereplésein és azt hiszem, megvannak győződve arról, hogy nem frázisokat mondok, amikor kijelentem, hogy életemnek egyik legszentebb feladata volt, hogy a nemzetiségek és vallások közti differenciák, ahol esik megteremnek, eliininállassak. Hogy sikerült-e ezen törekvésem és menynyiben sikerült, azt nem kívánom albirálni, azt azonban tudhatják, hogy nekem a románokkal vagy a különböző felekezetekkel sohasem voltak differenciáim. Olyan eljárást részemről senki sem tapasztalhatott, hogy én az egyik vagy a másik fület előnyben részesítem. ígérem, hogy a jövőben is ez lesz a hitvallásom. (Éljenzés.) Minket a múltban elválaszthattak egyes elvi kérdések, s vallás, a nemzetiség külömbsége. De meg vagyok győződve, hogy egy kérdésben: a hazaszeretet és a király iránti hűségben, mindig együtt éreztünk. Ez a közös és legöszintébb érzelem kell, hogy a jövőben is összetartson bennünket. Ez a közös érzelem lehet csak alapja annak, hogy a jövőben fennállásunkat biztosíthassuk és imádott hazánkat felvirágoztathassuk Arra kérem tehát Önöket, hogy amit mi megteszünk annak az érdekében, hogy egyek lehessünk, Önök is kövessenek el mindent az összetartásért és együttműködésért. (Éljenzés). Igaz szivemből köszönöm, hogy engem kerestek fel hűségnyilatkozatuk tolmácsolásával és legyenek meggyőződve, hogy hűségük nyilvánítását olyan érzelmekkel fogom tolmácsolni illetékes helyen, amilyen igaz érzelmekkel Önök ma itt előttem megjelentek. (Éljenzés). A főispán ezután kezet fogott és elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Pusztában Magyaroszág egyes városaiban — s ezek közé tartozik természetesen Nagykároly városa is — a drágaság oly arányokat öltött, hogy a lakosság túlnyomó részének rendes megélhetése tökéletesen ki van zárva. Hogy mért van ez igy, erre a választ oly időben fogjuk megkapni, midőn a szabad véleménynyilvánítás elé senki akadályokat nem gördíthet; most sajnos azt mondják nekünk panaszko- dóknak az arcunkba, sérelmeket eltűrni hazafias cselekedet, s igy némaságra utalt fogyaztóink, ha egyúttal nem termelők, közvetítő kereskedők vagy élelmiszerekkel üzérkedők, az élelmiszer-hiénái nah teljesen ki vannak szolgáltatva. Pedig én ugv tudom, hogy a háborúkat nemcsak a hős katonák vívják akik fegyverrel a kezükben, véröket ontva ezer veszély és szenvedés közt védik az ország határait, de vivják azok is akiket, koruk foglalkozásuk vagy nemük arra utal, hogy itthon maradjanak. Az utóbbiakról szeretnék megemlékezni, mert ezek azok, akik a külellen- ségnél is veszélyesebb féllel állanak szemben amely, ellen nem védekezhetnek. Ez az ádáz ellenség nem más mint azok, ' akik a legszükségesebb élelmi cikkebet a fogyasztók clöl elrejtik vagg azokat a nagyközönség orra elöl üzérkedés céljából összevásároljáli, hogy háromszoros áron túladjanak rajtuk. A drágaság már rég elviselhetetlen s igy a megélhetés a kötött fizetésből elökre lehetetlenné vált. A közélelmezés kérdése odáig jutott, hogy az önfenntartási ösztön ébredezik a tömegekben. Unosuntig haljuk ’azt. hogy minden bábom kisérő jelensége a drágaság. Helyes? Azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy hűséges szövetségesünk, a német nemzet is talán csak vérzik valahol a csatatereken de azért Németországban ép azok az élelmicsikkek, melyekben soha sam bővelkedett s amely czikkek tekintetében importra van utalva, sokkal jutányosabb áron szerezhetők be mint nálunk a par excellence mezőgazdasági államban, azt a kérdést kell felvetnünk, vájjon a németországi közvetítő; kereskedő élelmiszeráms, talán haszon nélkül ád túl portékáján? Berlinben és más németországi városban, többi közt a hús és lisztnemüek 30—40 százalékkal olcsóbbak, mint hazánk több nagyobb városában. Egyáltaléban Németországban e tikintet- ben is más állapotok vannak. A napokban például következő hivatalos német kommünikéjelent meg: „Mintéogy gabonában és lisztben a legutolsó megállapítás szerint elegendő készlet van, a maximális árakat lisztre és kenyérre e hónap 5-ikén kezdődő érvénnyel leszállították. Tiszta búzalisztből is nagyobb mennyiséget szabad ezentúl sütni éppen úgy péksüteményre nézve is az egész ország ban leszállítják az árakat.“ Ez persze egyedül ott lehetséges ahol a gabona- és lisztnemüek rekvirálását, a készletek összeírását szigorúan hajtották végre. S mig ilyen és hasonló intézkedésekkel igyekszenek Németországban a háború folytán amúgy is megkínzott lakosságon segiteni, Budapesten vásárcsarnokokban az élelmicikekkel szabadon uzsorás- kodó némberek, a főzelékfélék magas árát kitogosoló urinőknek büntetlenül kiáltják oda:
