Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-29 / 30. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. julius 29. 30. szám. w w TÁRSAD AL M I_H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél évre ..................................4‘— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egyes s zám.........................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiittér sora 53 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Szerbiának hadat üzentünk! — Hadüzenet. — Ausztria—Magyarország jelen pillanattól fogva: hadi állapotban levőnek tekinti ínagát A külügyminiszter ellenjegyzésével ellátott legfelsőbb elhatározás szövege a következőképpen hangzik: „Mivel a szerb kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria—Magyarország belgrádi követe által 1914. évi julius 28-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a csász. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni.“ Őfelsége — mint illetékes helyről értesülünk — manifestumot intézett népeihez, melynek szövege: „A királynak leghöbb vágya volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveit a béke müveinek szentelhesse és népeit a háború áldozataitól és terheitől megőrizhesse. De a gondviselés másképpen határozott, mert e gyűlölettel telt ellenség üzelmei rákényszeritették arra, hogy fegyveres erővel szerezze meg állama számára a beisp nyugalom és külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait.“ A kézirat történeti visszapillantással levezeti ez elhatározás indokait és azzal végződik, hogy Őfelsége mindent megfontolt és mindent meggondolt, bízik népeiben és Ausztria—Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében és bizik abban*: hogy a Mindenható fegyvereinek adja a győzelmet. Szombat este szállott szét az értesülés villámgyors szárnyán a hir: Szerbia visszautasította Ausztria—Magyarország ultimátumát. A másik pillanatban már mindenki agyában megérlelődött a gondolat: háború elölt állunk. Hatalmas, nagy események izzanak a történelem kohójában. Klio uj lapot ütött fel kapcsos könyvében, készen a feljegyzésre a bekövetkezendő történelmi tényeket. A hangulat lelkessége, a rend és nyugalom biztossága büszkén igazolja a hazafias hadsereg erejébe vetett rendíthetetlen bizalmunkat és követelésünk jogos igazát. A csodaszép Ischl-fürdőben üdülő Felséges Ur ajkáról egy nagy jelentőségű kijelentés hangzott el: „Az én hajlott korom nem lehet gátja az eseményeknek.“ Országok és nemzetek gazdasági és kulturális fejlődésének a megtámadói fontolóra vehetik, hogy ebben, egy patriarchális élet bölcsességében óriássá nőtt királyi férfiú nyugodt Ítélete foglaltatik. A balkáni izgágaság és a szükséges fejlődést folyton fenyegető, zavaró fészkelő- dés elérkezett a leszámoláshoz. Szüksé1 súlyos jövő ges, hogy végre rend legyen, ha mindjárt nagy és súlyos áldozatokat is kivan a nemzettől e purifikálás. Mert bár teljesen és tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy az igazság és a jog mesgyéjén mi állunk, a hozandó áldozatok mindazonáltal mégis elfullasztják kebleinket. Kiszámíthatatlan a jövő, mellyel mégis farkas-szemet kell néznünk. A sokszor emlegetett európai koncert zenekara immár készenlétben van, csak még a nap nincs eldöntve, melyen felhangzik a harsonák riadalmas hangja, amikor megszólal az első, búgó ágyuszó . . . * * * Szinte mámoros az ország megnyilatkozása és egyöntetű a hangulat megnyilvánulása, mely szóval, tüntető felvonulásokkal, hazafias dalokkal ad kifejezést nézetének. Csudálatos jelenségek történnek. A katona-zenekarok, az ország különböző városaiban, a Rákóczi-indulő hangjai mellett járják be az utcákat. A lelkesült közönség pedig a Kossuth-nótát énekli és történik mindez a legcsekélyebb differencia nélkül. Most veheti mindenki észre, hogy milyen könnyen megfér az ujongó utca forgatagában a katona-zenekar hazafias melódiája és a Kossuth-nóta gyújtó dallama. A legutolsó napokban még egy megkapó jelenet játszódott le a fővárosban, az ország szivében. Az eseményektől megittasult tömeg a múlt napok egyik estéjén átvonult a Dunán a budai királyi palota elé, hol a királyt, a hazát, a hadsereget éltette. A királyi várpalota minden ablaka fényes, kivilágított volt. És midőn a tomboló közönség hazafias demonstrációja a tetőpontra hágott: megjelent a palota erkélyén József királyi herceg és meleg, hangulatos szavakat intézet az ujongó, a tüntető, a királyhü magyar néphez . . . * * * A magyar királyi kormány szózatát a magyar néphez kedd délután ragasztatta ki a város tanácsa Nagykároly város falain. Nyugodt, méltóságteljes, önérzetes, az igazság tudatától áthatott szavak ezek, melyek utat is fognak találni a lelkesült szivekhez. Á szózat e szavakkal végződik, melyekkel végezzük mi is elmefuttatásunk: A bizalom, a szeretet, de egyúttal a komoly intelem szavával fordulunk a
