Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-17 / 24. szám

4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Minden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavásár­lást tenni. Minden munkáért szavatosság vállaltatik. Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel NEMES FERENCZ oki. kovács- és kocsigyártó műhelyét HNP** Nagykrolyban (Majtény-utca) Tlffl ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet. Raktáron vannak: féderes kocsik, vagy igás és kis futó löcsös szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és vasb:rona, Kidén Sándor-féle vasekék, min­denféle kész famunkák, uj szekerek, vagy ahoz való kidarabolt rúd, oldalcsö, küllő, talp, lőcs,sárhányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munúk, nem bir hozzáférkőzni a tagadás sötét szel­leme, mintha valami mesebeli varázskor volna az Ő szeretett evangéliuma, azon megtörik az ellenséges kritikának minden tüzetfuvó sárkány támadása. Nitzsche kénytelen beval­lani: „Emberszeretet Isten kedvéért a leg­szélsőbb gondolat, melyre eddig ember elju­tott.* („Túl az erkölcs világán“.) De csodálatos: minő végtelenül nagy kö­veteléssel lép elénk Krisztus. Azt kívánja — s ezen Napoleon is csodálkozva mereng — amit a jegyes jegyesétől, az édes anya gyer­mekétől : a szivünket. És pedig — teljesen 1 Hát én nem ezen csodálkozom, elvégre kí­vánni sok mindent lehet. Bár ma a jelszó : nil admirari, mégis csodálkoznunk kell azon, hogy Krisztus e kívánsága teljesül minden időben; akinek a szivét megérintette Krisz tus, tapasztalja ezt a szokatlan s szertelen szeretetet. Szeretve lenni 1 Ez a mi álmunk, vágyunk. De nem tudjuk elérni. Emberi sors, amin XV. Lajos francia király keresztül­ment, mikor trónra lépett, igy aposztrofál­ták : Louis, bien aime — „Lajos, a nagyon szeretett“, s élete alkonyán a „nagyon sze­retett" Lajosnak nem volt senkije, aki ön­zés nélkül szerette volna; a kegyencek, a szeretők elfutottak halálos ágyától s messzi­ről figyelték, mikor vet végső lobot a királyi palota egyik ablakába kitett égő gyertya — jeladásul, hogy felzúghat már a kiáltás : vive le roi ! Éljen a király, az uj király. De — figyeljünk csak — Krisztus mit csinál e Neki járó szeretettel ? Átutalja. Kik­nek ? Az 0 kicsinyeinek ; „szegények min­denkor lesznek veletek“, — ezek az O örökösei. „ Menjünk csak tovább ! Mintha ignorálná O a szív egész szerkezetét, — tudvalévőén az embersziv ép olyan szerkezetű, mint pl. a tigris szive — mintha nem akarná látni, hogy a történelem vérfolyam (talán az Ábel fejéből kibuggyant vér a forrása?) mely óriá­sivá nőve hömpölygeti hátán a rajta hajó- kázó hősöket, a Julius Caesarokat, a Nagy Sándorokat, Napóleonokat, szóval a hősöket. Krisztus más hős — eszményt állít fel. „Sze­ressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak...“ E szavakba van rejtve egy uj hőstípus! De ne gondolják Önök, hogy Krisztus itt — filozófál, hogy csak kigondolni tudta a sze­retet e hypersuperlativusát, e legeslegfelső fokát. Nem 1 Tekintsenek Önök a keresztre: az a felkiáltó jel az evangélium, a szeretet evangéliuma után! Milyen szép képet festett e szeretetet va­lósitó Krisztusról a nagy orosz iró: Dosto- jewsky a „Karamozow testvérek“ c. regényé­ben ... Szembesíti Krisztust a sevillai főin- quizitorral. Ép eretnekégetés van s Krisztust, aki a tömegben lázong és lázit, elfogják, börtönre vetik. Az éjszaka csendjében le­megy hozzá a főinquizitor s szemrehányást tesz neki, majd nekitüzesedve rádörgi az Íté­letet: „Te is máglyára kerülsz 1“ Ékkor Krisztus, aki előbb nyugodtan hall­gatta a heves szavakat, most felkel, hozzálép és — megcsókolja... Ez Krisztus 1 Ugy-e ráismerünk ? A sze­retet Krisztusa él, hódit, mig a szív — em­bersziv marad! * Örök eszmény Ő az akarat szempontjá­ból is. Ne a dogmák szentségtartójába szorítsuk Őt, ne szétszakgatott szavaiból illesszük össze — úgy találomra — az Ő szent képét, ha­nem vegyük szemügyre a saját miljőjében, abban a válságos, vajúdó lelkű korban, ott, a napi, a poros élet nyüzsgése között, amint terveit hajtja végre, amint kötelességét tel­jesíti. Neki egy kötelessége volt, az, amit felis mert már 12 éves korában ott, a jeruzsálemi templomban az Írástudókkal vitázgatva : Atyja akaratának teljesítése. Ez az Ő egyetlen kö telessége ! Oh és milyen minden kötelesség­összeütközés nélküli határozottsággal telje­sítette eztl E tekintetben is milyen elérhetlen ma­gaslaton áll 1 Figyeljék csak meg: körötte a bűn, a lelki nyomor, az elaljasulás fertelmei, s Ő, mint a napsugár, mely a mocsarak szintjére is a nap képét löveli, még azt is tükörré varázsolja, melyben a Nap önmagát nézegeti s visszaverődve nem visz magával semmit a mocsár iszapjából, romlott vizéből, így Ő is: a bűn fertőjében embert halász- gatva — ez volt kötelessége — tiszta ma­rad, mint a mocsárt megragyogtató nap­sugár ! De — forduljunk csak vissza a buddhizmus felé! Mit beszélnek nekünk egyes nyugat­európai buddhista próféták az akaratnélküli­ség boldogságáról, hisz ami nagy, dicső tör­ténelmünkben, ami életünket szebbé teszi, az akarat eredménye. Ma is vannak akarat­hősök ! Fajunk géniusza, mely tengereket köt össze — szuesi és panamacsatorna — annyi vértanú meredt tekintetétől sem riadva vissza, keresi a repülés problémájának nyitját, ex- pressgőzösöket konstruál, villámmal fényké­pet telegrafál, ma az akarat jegyében dol­gozik. Előre ! Ez a nekünk drága, tüzes hon­védszó korunk lüktető elevenségének a jel­szava Hogy merészkednek nekünk beszélni a buddhizmus és a keresztyénség rokonságá­ról egyes tévedt napnyugoti bölcsek. Állítsák szembe a két vallásrendszert! Mi a brahmi- nok tanítása ? A megsemmisülés, a lét tel­jes kioltása, irtózás minden reincarnációtól, minden újjászületéstől. Krisztus pedig — újjászületést kíván. Köve • teli követőitől a folytonos és fokozatos át- szentesülést, az Istenhez való áthasonulást, „legyetek tökéletesek ...“ És mivel biztat? Nem örök kialvással, épen nem. Sőt. Örök élettel ! — Végül még valamit csodálok Krisztus­ban ... Minden bölcsben felfedezem az u. n. filozófiai majesztást. Még a rongyos Dioge- nesben is* hisz Nagy Sándornak kikiáltotta hordójából: „Ne vedd el, amit nem adhatsz“, t. i. a napfényt s az ő rongyai közül hival­kodása vigyorgott ki. Krisztus ezt nem ismerte. Tökéletes volt, tiszta volt, szent volt. S nem burkolózik be egy filozófiai felségességbe, nem mondja : „odi profanum vulgus et arceo“, „gyűlölöm a népet és irtózom tőle“, hanem Ő — a szentség — kitárja karjait a bűnösök felé : „Jöjjetek, akik meg vagytok terhelve, én megnyugosztallak...” Akit ez a szeretettel vetélkedő szentség meg nem indít, annak bordái között kő ka­limpál, nem szív dobog! * Hölgyeim, uraim! Köszönöm szíves tü­relmüket, hogy végig nézték, amint egy-egy kontúrral megrajzolni igyekeztem az örök embereszményt, Krisztust. Nézzenek a szemei közé, hosszan, mé­lyen s — hipnózisba esnek. Hegyeket fognak elmozdítani helyükről, halottakat fognak fel­támasztani, kígyókat vesznek föl. Nézzenek reá. Ecce homo! Egy Krisztusképet láttam. A szemei csukva voltak. De amint hosszasan nézte az ember, egyszerre mintha felpattantak volna a lezárult szempillák s azok a szelíd, megejtő varázsú szemek belenéztek a szemembe. Nézzenek reá. És a lezárult szempillák felpattannak, az alvó Krisztus felébred ott, ott — a szívük­ben ... 1 m i tv^ *. i 1 f TTÍakay TTíiklós oki. építőmester Tlagykároly, Gr. Károlyi Gy-tér 28. I I i I I í 1 I előkészít Elvállalja3 épüle­tek tervezését, fel­építését és építke­zések ellenőrzését. Kőműves és ács- mesteri vizsgára biz­tos sikerrel előkészít Uj vágóhidat kér a miniszter. Nagykároly, 1914. junius hó 15. Nagykároly város képviselőtestülete hallhatta vasárnap a földmivelésügyi mi­niszter rendeletét, melyben a várost fel­hívja, hogy az uj városi vágóhíd terveit még ez év folyamán terjessze fel. Itt álljunk meg egy szóra! A „Nagykároly és Vidéke“ már több mint egy éve reámutatott a helybeli vá­góhíd mizériáira. Siket füleknek beszélt. Ajánlott tervet, miként lehelne jóformán közköltség nélkül, az átalakításokat, pót­lásokat keresztül vinni, állig begombol­kozott tanáccsal állott szemben. És ime: Üzletáthelyezés. KSí cipőáruházamat a Kereskedelmi és Iparbank palota sarokhelyiségébe helyeztem t. Az e szezonból visszamaradt összes raktáron levő cipők alant jelzett egységes árért lesznek árusítva: Gyermekcipők fekete, barna, egész és fél 21-25/1.90 26-18/2.50 29-34/2.90 Női fél vegyes cipők 35—37 számban .............................2.90 Nő i egész cipők 35—37 számban.............................. 4.90 Női amerikai elpők minden számú (Shevró, Lag és bagaria) . 8.50 Férfi amerikai minden fagon............................................10.50 Mi előbbi látogatást kér Stern Lajos oipöáruháza, Bankpalota.

Next

/
Thumbnails
Contents