Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-06 / 18. szám

L

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

3

Minden gazdának jó tudni, hol az

olcsó beszerzési forrás.

Tessék próbavásárlást tenni.

Minden munkáért szavatosság vállaltatik.

Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel

NEMES FERENCZ

oki. kovács- és kocsigyártó műhelyét

Nagykrolyban (Majtény-utca) “TUS

ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet.

Raktáron vannak e

féderes kocsik, vagy lgás és kis (Utó lecsös siekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és vasb róna, Kilián Sándor-féle rasekék, mindenféle kész famunkák, uj szekerek, rag; abűz való kidarabolt rúd, oldaicse, küllő, talp, lőcs, sárhányó, splcbogni, kerékagy és minden bozzáraló résiek és e szakba ragé munkák.

heti.“ (M. kir. közig, biróság 20.6821912. P. sz. határozata.)

,Az orvosnak a munkásbiztositó pénztártól élvezett fizetése, éppen úgy, mint a magánorvosi gyakorlatából eredő jövedelme III. oszt. kereseti adó alá esik.u (M. kir. közig, biróság 19.160 911. P. sz. határozata.)

,A IV. oszt. kereseti adó, a különféle foglalkozásból eredő, állandó jellegit illetményeknek együttes összege után vetendő ki.“ (M. kir. közig, bíróság 1524 911. P. sz. határozata.)

I I I I

» TT7akay THiklós

oki. építőmester Nagykároly, Fény-u. 2.

Elvállalja: épületek tervezését, felépítését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ácsmesteri vizsgára biz-1, tos sikerrel előkészít |^.

I

I

{

I

«

Nagy tűz a V erbőczy-utcában

— Saját tudósítónktól. —

Nagy és következményeiben veszedelmes jellegű tűz volt vasárnap délután a Verbőczy-utcán, melynek tulveszéiyes volta mellett is aránylag sima lefolyását különböző szerencsés körülmények eredményezték.

Délután négy óra előtt tört fel a füstoszlop a Verbőczy- és Máj lény-utca sarkán levő házból, hol a Grieszháber- féle faraktár gyulladt ki.

Olyan hatalmas füstoszlop hömpölygőn a napsugaras ég felé, hogy mindenütt döbbenetét keltett, mert aránytalan nagysága nem sejtette, mi tulajdonképpen a veszedelem. A tűzoltóság ez alkalommal nem a legpontosabban vonult ki a tetthelyre, s a késedelem oka az volt, hogy a téves tűzjelzés folytán a tűzoltóság a Kerekes Bertalan házához vonult ki, össze, illetve megtévesztve a félreértett jelzéstől, és nem a Kerekes Ödön háza elé.

Egy másik hiba is történt a tűzoltóság részéről, s ez az volt, hogy a tűzoltóság vizhordókat hozott magával, holott fecskendő kellett volna. Mindannak dacára, midőn a készültség teljes lett, a tűz lokalizálása heves és megfeszített munka után sikerült.

A tűz — mint már említettük — a Grieszháber-féle faraktárban támadt és csakhamar lángban állott az egész alkotmány.

A tűz keletkezésének oka még nincs teljesen megállapítva. Szó van ugyanis arról, hogy Grieszbáber Albert egyik alkalmazottja cigarettázott volna a faraktárban és esetleg ennek eldobott csutkájától származott volna a tűz. Erre vonatkozólag teljes tagadásban vannak és maga Grieszháber Albert, az inas gazdája úgy nyilatkozott, hogy vasárnap a fiú nem is volt otthon. A tűz keletkezésének másik okául: rövid zárlatot emlegetnek.

Grieszháber Albert ugyanis még a délelőtt folyamán telefonozott a városi vifiamlelepre és beüzente, hogy a vezetékben zavarokat veit észre és éppen azért, mielőtt az áram megindittatnék, megnézendő volna a vezeték. A villám- telepről azonban megnyugtató választ kapott, amely felvilágosítás öt is leszeN em lesz többé nedves lakás! N em lesz többé nedves pince!

mert a „BIBER“ abszolút, vízhatlan szigetelő lehetővé teszi mindennemű nedves és viz- állásos helyiségek tökéletes SKáraaaa tételét. ,,BIBER“-rel bármely kőműves végezhet szakszerű szigetelést „BIBER“ megoldjaa beton és vasbeton vizhatlanitási kérdését is.

Prospektust, használati utasítást és min- ősn egyéb felvilágosítást készséggel ad a JJ

Biber-müvek“ Bing Mór és Tsa

darabig görbe szemmel nézte, bogy egy idegen miként kontárkodik az ö szakmájába. Végre belátva, hogy ő itt fölösleges lelt, szó nélkül távozott, vagyis elpárolgott, mint a benzin. A rendező bizottság másnap postai utón duzzogó, szemrehányó levelet kapott tőle, melyben tudatta, kogy a némaképletek rendezéséről egyszer s mindenkorra lemond.

Miután a rendező-bizottság elfelejtett a társaságnak bemutatni, kénytelen voltam ezt pár szóval magam tenni. Bocsánatot kérve, kijelentettem, hogy én csak „hölgyeim“ és „uraim“ megszólítással fogok velük érintkezni, mert hisz arra sem időm, sem emlékezőtehetségem nincs, hogy mindenkit rangja után címezzek, vagy nevén szólítsak. Helyzetein ezzel még kellemetlenebb lett. „Hogyan ? — suttogiák, ez minket, báró-, gróf- és hercegkisasszonyokat cszk per „hölgyeim“ akar szólítani? Többen fitymálva vállukon keresztül tekintettek rám. Akadt olyan is, aki megszólításomat vagy figyelmeztetésemet tekintetre vagy feleletre sem méltatta.

A társaság tagjai közül E . . . grófné volt rám legdühösebb. Ölven-hatvan év körüli mág- násnö. A grófnő ő méltósága olyan vasvilla- azerü, gyilkos tekinteteket szórt felém, melyektől egy kevésbbé edzett rendezőnek rögtön inába szállt volna a bátorsága. Hanem én már hozzá vagyok szokva, meg vagyok edzve ilyen tekintetekre. Mindezekkel mit sem törődtem. Főtörekvésem volt, hogy a némaképletekkel sikert arassunk s minden „klappoljon.“ S ez sikerült. Harmadnap a harmadik próbán mini denki szó nélkül engedelmeskedett, mint a

j kezes bárány, ügy vettem észre, mintha kien- gesztelödtek volna s már nem is vagyok olyan Idállhatatlan ember, mint pár nappal ezelőtt voltam.

Az első képletben egy karcsú, sugár termetű, rokonszenves arcú, szép szőke fiatal hölgy a zene istennőjét ábrázolt«, kezében aranyos lanttal.

Chotek Zsófia grófnő volt.

Mikor először feléje közeledtsm, mosolygó, jóságos arccal fogadott.

— Grófnő, kérem, a lantot nem jól mél- tóztatik tartani. Az nem a jobb, hanem a bal kézbe való. A jobb kéz ujjaival a húrokat pengetjük. így.

Megjegyzem, hogy lassan-lassan kezdtem az egyéneket megismerni s igy címükön vagy nevükön szólítottam őket. A grófnő már első napon megragadta figyelmemet.

— Lássa, mennyire igaza van! — jegyezte meg a grófnő tört magyarsággal. — Hogy ez nem jutott nekem eszembe! Persze Beck mindig igy magyarázta. Jobb kezembe adta a lantot. Köszönöm. Köszönöm.

A grófnő másnap barátságos mosolylyal kért:

— Kérem, igazgató ur, úgy rendezzen ám, hogy szép legyek a némaképletben. Magyarázzon meg mindent.

És Chotek grófnő bókolva, mosolyogva köszönt meg minden szó magyarázatot.

A próbák folyama alatt egy délután próba előtt ismét beállított hozzám Z. kegyelmes ur Gs . . . gróffal.

— Nagy panasz van, igazgató ur I — kezdi Cs . . . gróf.

— Szabad tudnom, mi?

— A hölgyek neheztelik, hogy ön keztyüt- lenül, puszta kézzel rendez, sőt mi több, magyarázat közben egyiknek-másiknak meg a karját is bátorkodik megfogni.

— Az bizony igaz, gróf ur. De én nekem már megvan az a rossz szokásom, hogy az ilyen sokat magyarázó, fárasztó próbákon kez- tyütlen kézzel szoktam rendezni. Ettől most sem térhetek el. Ami pedig a hölgyek szép karját illeti, mint rendező, a képletek plasztikus elhelyezése miatt kénytelen vagyok azokat megfogni és jobbra-bajra igazgatni.

— Ebben meg már az igazgatónak van igaza! — vágott közbe Z . . . gróf. Mit finy- nyáskodnak? Beck bezzeg keztyüs kézzel rendezett. Ha Krecsányi nincsen, ma is ott volnánk, ahol akkor voltunk. Jól teszi Krecsányi, azért se húzzon keztyüt l

Lementünk a színpadra. E . . . grófnő most meg lesujtóbb tekintetekkel méregetett. Chotek grófnő figyelmét ez nem kerülte ki.

— Mi oka, hogy néhányan oly ridegen tekintenek önre ?

— Mert keztyü nélkül, puszta kézzel rendezek, grófnő.

— Naiv érzékenykedés. Hisz ön most munkálkodik, kötelességét teljesíti. Ilyenkor nem szabad apró formalitásokra tekinteni.

A társaság végre is kénytelen volt belenyugodni. Megszokták, mint beteg az orvosságot. Végre elérkezett az előadás napja. A kéTT