Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-22 / 16. szám

4

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

3

Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, sző nyegek legfökeletesebb festése

Bőrkabátok, keztyük festése.

! ! Minta után való festés ! !

V

a íme!

villany- és gőzerőre heremlezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59

isűsaa

Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. smr Plisé-gouvré.

Plüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

yenéről könyvet ? ! —- hát-hát azt örökre tudta és tudja ... ki is volt az all. Rákóczi Ferenc? ! De Szekfíi Gyuláról nem ludta volna ináig azt, I hogy kicsoda és van-e Ugyan csak a világon j is ? ! E helyt kérek meg minden igaz magyar j embert, hogy senki se törődjek ez esetiel . . . többé es melyebben ! . . .

Az egész dolog annyi, mint. mikor egy részeg ember szidja az Istent! Pedig hat az Isten a legnagyobb ur es van olyan kegyelmes J a részeg ember bűne iránt, mint legyen Szekt'ü Gyula iránt; már, ha úgy igaz az Írása, mint mondják ! ? . . .

*

Mostanában kedvez a szerencse és hamarjában előbb egy nagytehetségü fialal festőre — találtam és ezúttal pedig egy valóban fiatal, de nagytehetségü költőt ismertem meg : Bö- 1 szörményvargha Gézái. Mint ember valóban szerény külsejű es nem látná ki belőle senki a. • hatalmas es erős tehetséget, a fájdalmasan ' szép lelkű költőt!... Istenem, milyen szép is annak a lelke, kiben a te szikrád tg, lobog!

. . . Az ilyen ember elmondhatja magáról, hogy nem erre a világra való ; erre a piszkos, önző i és millió érdekekét Istenként imádó világra, hol az ember, „kit Isten ereje éltet és nagysága hat át, ki ez alapon tud alkotni erőset és hatalmasat . . . talán igen kevesen, nagyon kevesen . . . értenek meg és fognak föl ! Ma, hogy ilyen nagyon otromba és durva a mi lelkünk, azoknak a bűne, kik évszázadok át nem engedték népünket a műveltség forrásához, de belekergették a lépten-nyomon való kül- és belháborukba, pártoskodásokba ! . . .

A mai korban pedig a pálinka, tivornyázá- sok, az idegen irók és hazafiallan irók munkái mételyezik meg népünket és a sok mozgószinház, hol mindent látni, csak nemzeti kul-1 lural nem ! . . .

Milyen jól esik lelkűnknek tehát, ha ettől j a mindennapi hitványságoktól megszabadulhatunk es egy olyan nagy lelek tiszta könyve és csillogó verse kerül a kezünkbe, milyen Böször- ményvargha Géza !. . .

Néhány sorát ide Írom mutatóba :

Idegen utón.

Jöttem : búsan és akarva,

Hidegen ejtett szavakra Tudóin: ennél nemesebben Nem vitte még soha senki Bús önmagát a piacra.

Akaratlan akaratok Szomorú embere vagyok És az Élet udvarában Ügyetlenül, kinnal-bajjal Levett kalappal koldulok.

Beteg vagyok, lázam egyre vénül:

Mégse hiviak, mégse jajgatok,

Egy szavadra, látásodra vágyom,

Mégse kérlek: pedig meghalok.

Ajkamon már sokszor vér piroslolL :

Megcsókolt a Halál engernet,

És valamit súgott a fülembe,

Lassan súgott egy leány-nevet.

És most várlak, mikor jössz el hozzám, Megtekinteni beteg dalnokod :

Egy szavadra, látásodra vágyom :

De Te: nem jössz és én: meghalok.

Lámpám ég és mégis oly sötét van,

Kis szobámban táncol a halál, bgy szomorgok. mert én félek tőle ;

Jaj nekem, jaj, hogyha rám talál.

Kicsi mellem úgy zihál, úgy fújtat,

Erőlködik levegő után.

Mint ki riad s kiáltni akarna, ügy nyitom ki mindég én a szám.

Lámpám pislog, mint bennem az élet,

Úgy köhögnék: ám, de nem merek.

Csalom piagam és tagadom egyre,

Nem halok meg, nem vagyok beteg.

Visszatartom mindég köhögésem,

Borús szemem könnyeket szitál,

Pedig tudom : hasztalan van minden :

Kis szobámban táncol a Hálál!.. .

Mikor eme néhány remek és szép strófáját bemutattam Böszörmény vargha Gézának, el kell mondanom róla meg azt, hogy mint költő, egyénisége olyan, mint amilyen Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő voltak, de külön-küiön !.. Mig Reviczky a szenvedőén, panaszos, szép. verseit irta meg; addig Komjáthy Jenő tulvi- lagi ihlettel és mélységes bölcseiéi tel irta meg költeményeit. Böszörinenyvargha Géza pedig a szenvedő, panaszos, de bölcselő poéta, kinek verseit olvasva, olyan hatással vannak azok az emberre, mint a templom csendje és szentsége ! . ..

Bar jobban érvényesülhetne ez a nagy tehetségű fiatal költő, mint ahogyan !... De... levett kalappal álldogál a tehetseg a mai világban es alázatos szava elvesz a „nagy tehetségek“ vásári lármájában !...

Bátsi Balta Jenő.

Hirdetések

jutányos áron felvétetnek lapunk kiadóhivatalában.

Minden gazdának jó tudni, hol az

olcsó beszerzési forrás.

Tessék próbavásárlást tenni.

Minden munkáért szavatosság vállaltaiig

Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel

NEUES FEBE^ICZ

oki. kovács és kocsigyártó műhelyét

IpgiP^ Nagykrolyban (Majtény utca) '"‘‘TWjli

ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet.

Raktáron vannak:

féderes kocsik, vagy igás és kis futó lőcsös szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és vasborona, Kilián Sándor-féle vasekék, mindenféle kész famuukák, uj szekerek, vagy aboz való kidarabolt rúd, oldalcső, küllő, talp, löcs,sárbányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munkák.

Varga Nagy János öreg, megtépett rossz szájú, Tergina Peter meg józan munkás ember volt. Ott dolgoztak mindketten a gázgyárban. A munka nehéz, fárasztó volt, a legkitartóbbak is néha felmordultak, csak Tergina Péter dolgozott mindig szívesen. A gyár igazgatója (magas, barna, karcsú derekú, szeles vállu, afféle asszonybolonditó) nagyon is szerette őt ezért.

Varga Nagy Jánosnak magához illő öreg csúnya felesege volt, a Tergina Péteré tejarcu, ibolya szemű, mézszáju aranyos asszony volt. A gyár igazgatója meg nőtlen volt.

De azért ment minden a maga rendén. Varga Nagy Janos és Tergina Péter egy re- tortához voltak osztva; hányták a szenet szorgalmasan. Egyszer csak azt mondja Varga Nagy András :

— Péter?

— Na?

— Bízol te a feleségedben?

Tergina Péter nagy szemeket meresztett előbb, csak úgy válaszolt:

— Hiszek benne!

— Hát a gyárigazgatókba hiszel-e ?

Tergina Péter megint furcsán nézett, de

erre már nem szólt semmit. Aztán csak tovább dolgoztak, meg újra kezdték a beszélgetést :

— Péter ?

— Na?

— Azt hiszem a mi igazgatónk tilosba jár.

— Az az ő dolga.

Varga Nagy András nagyot nyelt, azután csak kimondta :

— Igen ám, de azt hiszem a te tilo- sodba jár!

Nagyon nyugodt ember volt Tergina Péter, hanem erre felforrott a vere, de azután megse csinált senlmit, csak annyit mondott.:

— Az az én dolgom . . .

Aztán csak hányta tovább a szenet a re- tortába. De Varga Nagy András nagyon komisz ember volt és csak tovább beszelt:

—- Te még fiatal vagy Péter, nem ismered az embereket. Az én fejemen gyérül már a haj, aztán sokat átéltem már. Igaz, sokat elfeledtem, de egy a tejemben maradt. Elmondjam ?

Sanditva nézett a fiatal munkásra, az pedig nem felelt rá semmit, csak a vállát rántotta fel, mintha mondta volna, tőlem mondhatod. Varga pedig belekezdett:

— Azt gondolod te, hogy az én feleségem mindig ilyen csúnya volt ? Szép is volt az. Csupa gyönyörűség volt az az asszony. A hangja merő ezüst, a csókja arany. Bolondja voltam. Egyszer aztán tilosba fogtam . . . Ugyan ne hányj annyi szenet abba a retortába. Mondom a tilosban kaptam. El se találod kivel ? Az igazgatómmal. Hanem hát megegyeztünk. Javította a fizetésemet, a dolgom meg kevesebb lett. Hej, öcsém, akkor jó világ volt, pénz is volt, idő is volt. Nekem is, neki is, nekik is. Mikor aztán már nagyon elrészeged- tem, akkor elcsaptak. A feleségemre az átok

szállt reá, megcsunyult, én meg azóta szom- 1 jazoin.

Tergina Péter a fogai között morzsolta szét a szót: — nyomorult. Váljon melyikre értette ? Az asszonyra-e, ki hites urát megcsalni tudta, az igazgatóra, ki munkásának boldogságát dúlta fel, vagy a férjre, ki elég aljas volt pénzért árulni a feleségét ? Varga Nagy András még egyszer szólt:

— Péter ? — Ugy-e most javították a fizetésed ?

Terginának mintha a szivébe markoltak volna.

Délután, mikor az igazgató végigjárta a gyárat, nyájasan szólította meg Tergina Pétert:

— Éjjeli szolgálata van ?

— Igen.

Az igazgató rábiccentett a fejével s tovább ment. Csend volt a gyárban, mindenki el volt foglalva a komoly munkával, csak Varga Nagy András sóhajtott néha ilyen formán :

— Haj, haj, azok az éjjeli szolgálatok! . . .

Tergina lelkében pedig ott égett a szörnyű féltés. Olyan tisztán állott előtte a felesége, olyan ártatlanul, mint a pólyásgyerek. De hát akkor miért beszél az a vén korhely ?

Kiakarta űzni a rossz gondolatokat leikéből és dolgozott serényen. Sorra járta a re- tortákat; amelyikbe kellett szenetdobni: dobott. Azután leült a uagy fazsámolyra és kibámult a sötét éjbe. A hó kezdett esni. Ahogy