Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-01 / 13. szám
NAGYKÁROLY Mindennemű ruhanemüek. csipkék, felöltök, függönyök, térítők, sző nyegek legtökéletesebb festése Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés n Hauffel Samué villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban. Kölcsey-utca I. sz A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59 Bármely kényes szinü és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek S5M Ü2! 1 gától visszáözönlik s keserű csalódások árán a kiegyenlítődés beáll. Csakhogy, akik a népvándorlások ezen törvényszerűségét ismerjük és előrelátjuk, szabad-e nekünk ez időpont bekövetkezését összedugott kezekkel néznünk s a népjólétet munkáló hivatásunk, köztisztviselői és hazánk iránt való kötelességünk nem diktálja-e, hogy ezt megakadályozzuk. Meggyőződésem, hogy mindenféle kivándorlást gátló és nehezítő törvény hiábavaló. Munkára, ipari, gyári munkára, közmüvek létesítése által uj állandó keresel források létesítésére, mindezek lélesi ésere, felélesztésére, támogatására felsegélyezesére van itt szükség. Létesítse mindezeket az állam, mondhatná valaki. Teljesen jogosult ellenvetés. Igaz, az állam volna elsősorban hivatott polgárainak jólétét bizlositani. De mit tehetünk róla, ha az állam gazdasági berendezése is inkább mezőgazdasági s itt is jobbára külterjes gazdálkodás s elvégre mindent az államtól várni még sem lehet. Ellenben azt igenis elvárjuk, hogy államhatalmi irányítás plántálja bele a maga exponenseibe a nagyobb, a helyesebb közgazda- sági érzéket, hogy ezek működése ne puszta, kicsinyes panaszos ügyek elintézésében merüljön ki, hanem alkotó, klesitő kezdeményező szellemet, lelket vigyenek abba bele, karoljanak, tárjanak fel minden megmunkálásra érdemes érdeket. Miért kell minden ily irányú működésnek a városokban összpontosulni s miért némuljon el azok határain túl minden törekvés ? Egy-egy város vezetésére, élére való tisztviselőnek nem tartjuk alkalmasnak azt, aki az úgynevezett városi politikát, ennek összes érdekszáiait nem ismeri, fel nem karolja, előbbre nem viszi. A községek ily irányú fejlesztésére bizony keveset gondoltak eddig. Megnyugodtunk abban, ha a község le nem égett, járvány----------------------------------------j--------------------------------ne m pusztította, a határt a jég el nem pusztította, a határt a jég el nem verte. Ez legfökép a gondviselés dolga volt, ugyanaz el is vcgezte munkáját úgy, ahogy kellett, ahogy jött, elmúlt az is, azután más idő kivetkezett. A legjobb falusi közigazgatás volt maga az idő. Ezen azonban már tu} vagyunk, vagy túl akarunk lenni. ... Mert ba á járás vezető tisztviselői tanulmányozzák s átértik községeik közgazdasági helyzetét, meg fogjak találni kétségtelenül azt, hogy minő természetű keresetfprrást kell nyújtani, minő, magvában talán már élő intézményétl kell felkarolni, kézi-háziipart előmozdítani, szó: | val amire a helyi viszonyok kedvező kilátást j nyitnak. Tennényelhelyezö, előleguzü, értékesítő, I közvetítő közraktárak létesítése, erőmüvek berendezése, malmok, kerti öntözöHepek, alag- csövezések foganatosítása, mezőgazdasági, gyű- mölcsészeti, kertészeti mintaterek létesítése, kőbányák kihasználása, uj kommunikációk létesítése, esetleg a közeli városok piacának köny- nyebb kihasználására, cukor-, szesz-, szövő-, vas-, faipari gyárak létesítése, közepitkezések,! kölcsönös biztositó szövetkezetek alakítása és ( számtalan elő sem sorolható irányú munkásság] gazdag muukaprogrammot nyújtanak, vagy ha; ez sem elég, körül kell néznünk csak k ül föl- j dön, hogy látókörünket szélesíthessük. Mindehhez azonb n pénz, pénz és harmadszor is pénz kell és vállalkozási szellem. Megtörtént, hogy egyik községem az elmúlt j évben egy nagyobb gazdasági fontosságú köz- ; érdekű építkezéshez 40.000 korona kölcsönt nem tudott kapni pénzintézettől, dacára, hogy ennél nagyobb összegű betétjei voltak ; ha magánosok drága pénzen nem segítik, elesik a kedvező alkalomtól. Hogy van az, hogy városok ugyanakkor milliós kölcsönöket vehetnek fel. Kétségtelen, hogy községi törvényünk megkötött háztartási rendelkezései kerékkötői minden szabadabb fejlődésnek. Pedig községeink tekintélyes lőkepénzekkel rendelkeznek. Járásomban átlag minden községnek van 80—100,000 korona tökéje, amely összegek különös gondosság mellett takarék- pénztárakban vannak elhelyezve, amely takarék- pénztárak emberi számítás szerint szilárdak, a községek pénzét veszély nem fenyegeti, tekintélyes üzlethaszonnal dolgoznak, melyen részvényeseik osztoznak s tisztviselőik. Hát ezeket a hasznokat a járási takarék- pénztárak létesítése által nem megmenthetnénk-e a községeknek ? Hát nincsen-e a községeknek elég gazdasági érdeke, vagy attól eltekintve is, ha magát a hitelüzletköri vesszük, hát szüksége van a községeknek a_ra, hogy saját pénzükhöz közvetítők utján jussanak hozzá s e közvetítést jó drágán megfizessék ? Városaink közül vájjon találunk-e egyet is olyat, amely saját pénzeit ne olcsón kamatoztatná s ne drága kölcsönökből elégítené ki fejlődése szükségleteit? A magánember, a jó gazda nem éppen megfordítva tesz ? Miért ne volnának egyesíthetek a községi tőkék járási takarékpénztárukban is hasznosíthatók a községek javára ? Hiszen a vagyonkezelés a községeknek amúgy is feladata, szükségtelen, hogy annak egy részét a legbiztosabb s legjövedelmezőbb részét jó haszonért pénzintézeteknek engedje át. A községi vagy járási takarékpénztárak eszméje igen életrevaló, a mozgalom elé, mely szervezésük érdekében megindult, nagy bizalommal nézünk. Szervezését annál könnyebbnek tartanám most, amikor az átalakulás idejében a járási autonómiának reform-eszméjét halljuk hangozMinden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavásárlást tenni. Minden munkáért szavatosság vállalatik, Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel NEMES FERENCZ oki. kovács és kocsigyártó műhelyét Nagykráolyban (Majtény-utca) ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet. Raktáron vannak: féderes kocsik, vagy Igás és kis futó leesés szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és vasb;rona, Kihán Sándor-féle vasekék, mindenféle kész famunkák, uj szekerek, vagy ahoz való kidarabolt rúd, oldalcső, küllő, talp. lőcs, sárhányó, splebogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munkák, kitó világosságot a széltől levert füstgomolyok hasogatlak össze, a fény és füst birkózva dobálták egymást a levegőben. — Lajos, az Istenért! — szólalt meg most egy könyörgő női hang. ügy hatott ez a csendőrre, mint a nagybetegre a méla harangszó. Ezernyi érzelem hullámát verte fel, amik aztán zsongva ölelték át szivét. Egy szép leány szólt hozzá és a kezét nyújtotta ki feléje, hogy a vállát megragadja. — Erzsiké, most ne bántson — szólt rá szinte nyersen a csendőr. — De én meghalok, ha veszedelem éri. — Első a kötelesség. Azzal beugrott a pitvarajtón. A leány az anyja vállára hajtotta a fejét és zokogott. — Jer odább gyermekem, itt megsülünk. És tovább húzta. Erzsikét. A leány szive erősen csapkodta a mellét, mint viharban a horgonylánc a hajót. Behunyta a szemét, de a köny felnyitotta a pilláit s végigcsurgott arcán a meleg ^nedvesség. A tűz körül halálos csönd volt. Erzsiké úgy érezte, hogy az a láng mind a szivén csap ke- resztüí, amely a házat nyaldossa. Görcsösen fogodzott az édes anyjába, hogy le ne ros- kadjon. Egyszerre csak nagy zaj hallatszott. A leány felkapta a fejét. Szeme az ajtóra tapadt. Megpillantotta Horváthot. Örömében fel akart kiáltani, de csak egy hálasóhaj szakadt ki melléből. — Ah Istenem ! A csendőr kifutott az udvarra. — Nem találom a gyermeket — mondta levegő után kapva. Az anyja az ágy alá rejtette — kiáltotta valaki. — Horváth erre megfordult s most már harmadszor rohant be az égő házba. A padlás nagy robajjal beszakadt. Egy tüz- örvény nyílt meg a lyuk helyén, ahol körben forogtak a lángok, a füstoszlopok mint véres hullámok a fekete vízben, úgy kavarogtak fölötte. A kémény is eldült olyan dördüléssel, mint egy ágyulövés. Ahova a forró téglák omlottak, lobogó- és lángsörényü zsarátnokok ugrottak föl és pattogva táncolták körül. Majd az ajtó elé is üszkös gerendák hulot- lottak. Erzsiké úgy állt az udvaron, mint a menyasszony a vőlegénye koporsójánál. Szinte hallotta már rajta a rögök robaját és dübörgő kattogását. — Éljen! éljen! — riadt fel hirtelen az örömmé vált rémület. Horváth jött ki — vállán a gyermekkel. A nép boldogan fogta körül őket. Az apa odaborult a csendőr lábához : — Áldja meg az én Istenem, ahol egyet lép. A csendőr pokrócba tette a gyermeket, aztán addig élesztgette, mig eszméletre tért. Anyja már magához jött ájultságából s hol a gyermeket, hol a csendőr kezét csókolta. Most odalépett a csendőrhöz Erzsiké. Köny- nyes szemével boldogan nézett rá és ajkáról, mint a lepergő méz, oly édesen folyt a szó: — Lajos ! ezért magát kitüntetik, de legelőször én akarom megszorítani a kezét. — Erzsikém — felelt a csendőr — többet ér nekem egy édes mosolya, mint a világ összes érdemrendje. Szives tudomásul I Tulhalmozott raktáram apasz- tására a mai naptól kezdve 30°|o árengedmény mellett árusítom el a legdivatosabb zzzn női kabátokat, fiú- és férfi felöltőket, gyermek-, fiú- és férfi IIH^ öltönyöket. A vevő közönség szives támogatását saját érdekében kéri Tisztelettel Szabó Kálmán.
