Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-18 / 11. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A BIKiZADI aässaag imnTfmnirmmTt természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj bor- || ral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdőigazgatóság. [Tfiiijmmiij |ll■ IIiii[ [111Mlli| |[im)iq K) CfJ CtJ CyJ X 5 «££§) álá) ^ kinti: a gyermekbe és serdülő fiatal em-j berbe a tudománynak, a tudásnak lehető j nagy mennyiségét belegyömöszölni, mert hiszen ez által válik legalkalmasabbá a mai szellemi küzdelem sikeres kivivására, s igy automatákat nevelnek, de nem em­bereket ! Megfeledkeznek arról, hogy a tudomány bármily imponálóan magas és ragyogó épület, egymagában nem képes embereket teremteni. Mert az ember fo­galma elválaszthatatlan az ethika fogalmá­tól. Pólyában feküdtek még a tudomá­nyok és mégis voltak már magas ethikai nívón álló emberek, sőt merjük állítani, ha nem létezett volna az emberiségben az ethika eszménye, mint az ember lé­nyegének egyik alkotó tényezője, a tu­domány meg sem születhetett volna. Ethika azonban vallás nélkül nem képzelhető el. A filozófia által kiokoskodott ethikai rendszerek: egoizmus, utilitarizmus stb. megannyi szomorú szurrogátumok, me­lyek az igazi morált már csak azért sem pótolhatják, mert mindannyian az anyag­ban gyökereznek és igy az ember fogal­mának kritériumát képező szeretet elvét kizárják. Vallás nélkül esetleg nagyon ügyes, nagyon életrevaló lényeket fogunk nevelni, de embereket soha. Ha pedig az ellentétes álláspont védelmezői azt állítják, hogy a vallás magánügy, kinek- kinek szabadságában áll az iskolai neve­lésen kívül ezt az ügyét tetszése szerint elintézni, igy azt mondjuk reá, hogy tévednek. Az iskola az, mely a szülői nevelésen kívül a legmélyebb nyomot hagyja az ember lelkében, mely kihat egész életére, mely a fiatal, hajlékony fát könnyen idomítja; az iskolában kell beoltani a zsenge emberi csemetékbe azokat a tiszta ethikai eszméket, melyek az embert igazán emberré teszik és a melyeknek legkönnyebb, legnépszerűbb kifejezője a vallás. Ismerjük az ellenvetést, mely szerint a vallás tanítási módja sok tekintetben nem áll összhangban a mai kor felfogá­sával, de ez legfeljebb reformokat tenne szükségessé, amelyeket a kultúra magas­latán álló intézkedő tényezők a köteles­ségüket képező szeretettel megfognak ta­lálni, de nem ad jogot a tudománynak arra, hogy megtagadja anyját: a vallást. Március 15. Hatvanhat esztendő múlt el azóta, hogy a magyar ifjak Petőfi Sándorral, Jókai Mórral, Vasvári Pállal, Irinyi Jó­zseffel az élükön kivívták a nagy győ­zelmet, a sajtószabadságot. Győzelmük annál értékesebb és drágább, mert vér­áldozatot sem követelt. A hires 12 pont és Petőfi Nemzeti dala volt a szabad sajtó első nyomtatványa. Ennek a nagy nap­nak a dicső emlékét ünnepelte pártszine- zet nélkül városunk közönsége. Az ün­neplés emelkedett, bensőséges volt; vajha a szónok szavainak : óvjuk, ápoljuk féltő gonddal szabadságunkat, nehogy ellensé­ges kezek kitépjék e szép virágot; sötét felhők gomolyognak Magyarország egén, nincs barátunk, csak ellenségünk, — meglenne a kellő hatása és fölrázná az alvó lelkeket! Az ünnep lefolyása a kö­vetkező volt: Istentiszteletek. A róm. kath. ifjúság 8 órakor hallgatott szt. misét, mert nemzeti ünnepünk vasárnapra esett, s igy a 9 órai ünnepi misén nem fértek volna el a templomban. Hogy az ünnepi han­gulat annál inkább kifejezésre jusson, a főgim­názium ének- és zenekara Braneczky József tanár vezetése mellett egy szép zenés misét adott elő oly szép összhangban és színezésben, hogy nagyban emelték ügy az ifjúság, mint a jelenlévő hívek áhítatát. A mise végén felhang­zott Kölcsey himnusza. A hivatalos mise 9 órakor volt. A közönség zsúfolásig töltötte meg a nagy templomot. A szt. misét Sró ff Gábor és Zoboky Vince tanárok segédletével Récsei Ede házfőnök mondta. Mise alatt újból a fő- gimn. ének- és zenekar szerepelt. Offertoriumra Doss gyönyörű hegedüsólós „Omni die“-jét ad­ták elő a tőlük megszokott szép kivitelben. A mise végén újból felhangzott a nemzeti imád­ság : Isten áldd meg a magyart! 10 órakor a református templomban volt ünnepi istentisztelet. Pálur István s. lelkész szépen kidolgozott, hazafias szentbeszédjét áj- tatos csendben hallgatta a nagyszámú közönség. Kossuth szobra előtt. Verőfényes idő kedvezett a Kossuth-szobor előtti ünnepségnek. Már fél 4 órakor kezdett gyülekezni városunk közönsége, s 4 órára a park előtti, s a szobor körüli tér egészen meg­telt hallgatósággal. Városunk vezetősége pont 4 órakor érkezett meg, s az ünnepély is azon­nal kezdetét vette. Első szám a dalárda him­nusza volt. Szép énekét a közönség tapssal honorálta. Majd Kürthy Károly ref. s. lelkész Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón UúJiúJer ruhafestő, vegytisztító és gözmosó-gyárában Felvételi üzlet:. Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám. Kossuthot, s fokozódó lelkesedéssel visszhan­goztatják az esküszót: ,rabok tovább nem leszünk.“ Utána csodálkozás. Metternich rend­őrállamában szabadságot hirdetnek, a rendiség korszakában egyenlőséget hirdetnek, a vallás- és nemzetiségi türelmetlenség idejében testvé­riséget hirdetnek ők. Dicsőség, hála és kegye­let mindezért nagyjainknak! Többet adtak ők nekünk a lefolyt évszázadok dicsőségénél, mert ez töltötte meg a sziveket megnyugvás­sal a jövő munkája sikerei iránt. A történelem betűi nem holt betűk, be­szélnek, tanítanak, oktatnak. Az oktatás tanul­ságokat tár föl, amely tanulságok elől a nem­zet nem zárkózhatik el, de nem is zárkózik el. Ifjúnak, férfinak, aggnak egyaránt becsülnie kell a múltat, becsülnie kell az uj hajnalhasa­dás első napját: az 1848-ik év március idusát. Oh mily kegyelettel, mily elszántsággal léptek a nagyért lelkesülő, a kőzszabadságért hevülő, a minden nemesre fogékony ifjak a honszere­tet oltártüzéhez, hogy a hazáért bemutassák a szivek áldozatát! Ezt mutatja a 48-as és 49-es események szabadatlan láncolata, a Pillvax-kávóháztól Világosig. Nagy erő volt a hazaszeretettől lelkesült tömegben, azt nem tudta leigázni, megalázni a hatalom, — segít­ség kellett neki. Hogy a nemzet sírja meg­ásható legyen, ahhoz az orosz fegyverek na­pot elsötétítő tömege kellett. így sem sikerült a munka! Munkájuk nem remekmű, nem mes- termü volt. Kondé püspök rézkéssel vakarja le Martinovics apát kezéről a szent kenetet, mely addig megadta jellegét s tiszteltté tette őt az ifjúság szemében s ő nyugodtan mondta | a vérpadon: végre is ember vagyok. Ellenese­ink, jeleseinket hasonlóan ehhez megfosztani igyekeztek a tisztelettől; golyó, bitó, vár- és sánefogság, számkivetéssel próbálták megingatni a beléjük vetett hitet, tiszteletet s bizodalmát, de természetes éppen az ellenkezőt érték el, — mind mártírjai lettek a nagy szabadságnak, mind büszkén mondották: végre is magyarok vagyunk. Ki-ki utolsó leheletével igazolta az életük során követett jeligét. Egy életem, egy halálom, az is a hazáé. Az embert értelem, érzelem és akarás teszi emberré, s e hármas egységben az érzelem a vezér, mely képes az értelmet is alárendelni éppen úgy, mint magát az akaratot is. És az érzelmek tömegében, ha azokat axiológiailag, értékelméletileg boncolgatjuk, legnagyobb ér­téknek találjuk a honszerelmet. Az, aki minden gondolatát, minden cselekvését e honszerelem­től indíttatva csak a haza jólétéért áldozza fel, mint ahogy azt Kossuth Lajos cselekedte — csak az foglalhat.el magához méltó helyet a a történelem lapjain, mert a hon fennmaradá­sának néhány piílanatlát, néki fogja köszönni. A haza jövője nem attól függ — mondja Eötvös báró — hogy a közélet mezején sokan tündö­köljenek, hanem attól, hogy szükebb körében mindenki híven teljesítse kötelességét. A föld­nek csak munka kell, a nemzetnek csak aka­rat kell, hogy felviruljanak. Az akarathoz pe­dig lelkesítő példákra van szükségünk. Példa pedig, oh mily sok, mily gyönyörűek vannak előttünk. Most pedig, mikor polgártársaim bizalma“ ból nekem jutott a szerep, hogy a hazaszere­tet egy legjelesebb képviselőjének Kossuth La­josnak emlekére szentelt serleggel, a Brutu- szok napján, március idusán én mondjak kö­szöntőt, engedjék meg, hogy hálásan gondoljak arra a szent öregre, kinek nevében annyi báj, annyi varázs van, hiszen ő az, aki leghívebben követte Kölcsey intelmét: „A haza minden előtt!“ ö legyen a példa, polgárok Üt kövessétek ! Gyümölcsfák, sorfák, díszcser­jék és fenyőfák jutányos áron kaphatók a Nagykárolyi Gazdasági Népiskolánál.

Next

/
Thumbnails
Contents