Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-02 / 35. szám

TÁRS A D A_L M1__H E T I L AP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..................................8-— kor. Fél évre ..................................A— „ Ne gyedévre..........................2- — , Egyes szám.........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a ,,Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyütlér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza imához !* Imához! Hangzott a vezényszó. Vitéz Honvédek! Mielőtt a legfölségesebb Olláriszentséggel megáldanálak, hogy az Isten oltalma ki- sérjen titeket, én is imát mondok. Magyarok Istene! Hallgasd meg kö­nyörgésem! Gyenge szavamban milliók és milliók buzgó fohásza, szivének dob­banása száll fel Hozzád. Te azt mon­dád: „Zörgessetek és megnyit- tatik nektek!“ íme, zörgetünk a kapun, amely győzelemhez, dicsőséghez vezet. Veszélyben szép, ezeréves hazánk, e drága, véráztatta föld, veszedelemben o hűség, az adott szó, a tisztesség, a becsület. Mi marad nekünk, ha ezen kincseinket elrabolják ? Megnyílt a po­kol sötét mélysége és véres zsákmányt kíván. Legszentebb ügyünkért vérezve, nekünk diadalra keli vinnünk a bá­rói nszinü.lobogót, mert igazságunk a Te igazságod, s törjön bár ellene a poklok minden fergetege, igazságunk fényét el nem homályosithatja százmilliók lelkének sötétségei Dörög az ágyú, élesre fent kard ragyog nemzetmik kezében, áldó kezed felettünk lebeg ... Óh szabad-e kétségbeesnünk ? Velünk az Igazság Istene mienk lesz a győzelem! Magyarok Istene! Áldd meg ágyú­ink dörgését, áldd meg fegyvereink ro­pogását, kardjaink villámát, s a meg­tépett, megalázott igazságot diadallal, dicsőséggel koronázzuk! Áldd meg test­véreinket, áldd meg vitéz lionvédeinket! Add, hogy amiig lelkesedéssel kisérjük dicsőséges útjukra, épp oly lelkesedéssel öleljük szerető keblünkre, amikor diadal­masan visszatérnek! Van sok olyan szülő, aki két, aki három, négy, aki öt fiát küldte szabadságunk, becsületünk védelmére, — óh én úgy félek, hogy ezen anyának megszakad majd a szive örömében, mert nem fogja tudni, hogy melyik fiát, melyik hős gyermekét ölelje először keblére? A legkisebbet vagy a legnagyobbat ? Óh Uram, esdve kérlek, ennek az anyának adj erőt az öröm elviselésére! Amen. *A helybeli menetszázad eskümegujitásánál, aug. 30-án tartotta Braneczlty József ke­gyesrendi tanár. Van a szerb népnek egy szava, amelynek hallatára végigborzong háta, s hideg verejték üt ki homlokán. Ez a fé­lelmet lehelő csodálatosan hangzó szó: „vukodlak“, s magyarul körülbelül azt jelenti: véres árny, vagy rémes kisértet. A vukodlakokban való hit, mely min­denféle babonák közt a legelterjedtebb Szerbiában, szomorú .bizonysága annak a müveletlenségnek, lelki sötétségnek és vadságnak, melyben ez az elbizakudott, pökhendi nemzetség leledzik. E sötét babonára való tekintettel te­mették halottaikat a szerbek egészen a ‘legújabb időkig nyitott koporsóban s ez a sötét babona magyarázza meg azt a rettenetes szokást, hogy a „hazajárás“ gyanújába esett halottat felástak sírjából, is miután a pópa újra beszentelte, nagy szöget vertek a mellébe, hogy koporsóját többé ne hagyhassa el. Most, hogy dörögnek az ágyuk a szerbek földjén s a mindenhatónak vélt orosz nagyságnak a hátán is döngetlek a magyar és germán buzogányok, meg­mozdulnak a mohos szerb sirok s rendre előjönnek a vukodlakok, ezek a véres árnyak, a háborgó lelkiismeret rémei. Szerbiában talán nincsen család, melynek valamelyik tagja, valahanyadik őse gyilkos ne lett volna. A szerb nem­zet története : szerb pártok véres mara­kodásának a története s ebben a törté­netben a királygyilkosságok olyan gyako­riak, olyan megszokottak, mint más nemzet életének a leírásában a dicsteljes háborúk s fényes győzedelmek . . . Trónörökösünknek és hitvesének a meggyilkolása nem az első eset, midőn magyar nemzetünkhöz közelálló fejedelmi személy esett áldozatul e vérszomjas, vad nép szenvedély-viharának. 1369-ben meggyilkolt Uros nevezetű királyuknak az ereiben Árpádok vére folyt. De nem idegen eredete okozta vesztét; ez a pártoskodás tüzében égő nép épp ily vad kegyetlenséggel mé­szárolta le legjobb fiait, szabadság­hőseit is. Csak legujabbkori történetükbe ves­sünk egy röpke pillantást, elborzadunk. A hires „fekete“ Györgyöt (Kara Györgye), ki a török rabláncot akarta leverni sze­rencsétlen nemzete nyakáról, orgyilkosok tették el láb alól a múlt század elején. Obrenovics Mihályt, ki ezzel a jel­szóval lépett a szerb trónra: „Szerbiában a törvény dönt“, (!) 1868. junius 10-én a topcsideri parkban orgyilkosok lőtték agyon. S legújabban I. Sándor király, ki úgy látszik alkalmas egyéniség lett volna arra, hogy elzüllött nemzetét a haladás, művelődés és poliiikai tisztesség útjára vezérelje, hitvesével együtt áldozatul esett a szüntelenül vérre szomjazó pár­tos szenvedélynek. Időrendileg és erkölcsileg mostanában kellett volna végezniük legújabb zsupán­jukkal, az alattomos Petár királylyal, de de úgy látszik a népszenvedély átkozott Molochja most idegen vérre szomjazott. Ferenc Ferdinánddat és fenséges hit­vesével azonban bizonyosan bezárul az áldozatok hosszú sorozata. Az ő ártatlan vérük égre kiált. Az arstetteni véres vu­kodlakok halált hoznak a királygyilkosok vad nemzetére. Hiába keit a gyilkosok oltalmára Oroszország, hiába mozdultak meg en­nek álnok szövetségesei, — még, ha a tüzes pokloknak minden ördöge sikra szállana is a gazok védelmében, a bün­tetést most nem kerülheti el, a bűnt büntető, igazságos Isten meg nem csú- foltatik: „valamit ember vetend, azt aratja“. Mikor a török vérbe fojtotta Kara Györgye fölkelését, a nisi pasa borzasztó emlékoszlopot emelt a csegari csata em­lékezetére : négyszögletes tornyot készít­tetett a levágott szerb koponyákból. Ez a torony, — Cselekula a neve — még ma is látható. Hihető, hogy győzelmes hadaink nem töltik az időt eféle tornyok építésével, de, hogy milyen mértékű lesz most a királygyilkos nemzet pusztulása, azt nem Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hű iiáJer Hűi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám. Ä „teres árnál“ Inaiért inul.

Next

/
Thumbnails
Contents