Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-12 / 32. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. augusztus 12. 32. sz:m NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ TÁRSAD A L MIJETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. I^egjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ......................... . 8-— Fél évre.............................. . 4-— Negyedévre ..................... . 2-Egyes szám..................... . —-20 Tanítóknak egész évre . . 6 — kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A király hadiparancsa vitéz katonáihoz. „Lelkesedéssel sietnek összes népeimnek hadkötelesei azászló és lobogó alá s a harcierők a várt időpontnál előbb érik el a hadiállományt. Derék katonáim mindegyike tudja azt, hogy gyűlölettel telt támadást keli visszavernünk és hogy dicsőséges szövetségesünkkel egyetemben igaz ügyért küzdünk. Legfelsőbb Haduratokhoz és a hazához való hűség szoros köteléke fog körül benneteket, ti vitézeim, bizalommal mentek az előttetek álló nehéz harcok elébe. Emlékezzetek meg atyáitokról, akik számtalan harcra vezettek. Kövessétek őket buzgón, vitézségben és kitartásban, mutassátok meg az ellenségnek, hogy mily tettekre képesek az én forró hazaszeretettől áthatott vállvetve álló népeim ! Isten áldása kisérjen derék harcosaim, Ő vezessen győzelemre és dicsősségre /“ Kelt Bécsben, aug. 6-án. Ferencz József. Pőpásztori szózat. A közelmúlt napok nagy horderejű eseményeinek hatása alatt súlyos bonyodalmak, háborús idők válsága fenyegeti drága magyar hazánkat. A legfelsőbb hadúr az események és eshetőségek mérlegére vetve kezét, hazánk és nemzetünk jövendőjének biztosítása érdekében Jászlai köré hivja katonáit. OÍy idők következnek, amikor nyelv- és vallás különbsége nélkül az egész magyar nemzet áldozatkész honszerelmére, őseitől öröklött férfias erényeire van szükség! Történelmi idők válságos korszaka pillanatok alatt ért utói mindnyájunkat. A legkomolyabban mérlegelt erkölcsi okok parancsszava állitja nemzetünket e kényszerhelyzet elé. Habozásnak, ingadozásnak helye nincs. A hazaszeretet Krisztus evangéliumában diktált parancsszavának lobogó lángjai mellett ott kell lennünk az áldozat oltára körül valamennyiünknek és ha súlyos áldozatok árán is, de leróni férfias, becsületes, nyílt és elhatározott lelkülettel mindazt, amivel drága szülőhazánknak tar toriunk. Lehet, hogy a Gondviselés Urának kifürkészhetetlen akaratából az áldozati oltárok kipattanó szikrái közül némelyik mihamar elhamvad. De ne legyen egyetlen-egy se, a mely ne akarjon ez oltárnál fényre derülni, ne akarjon a közös tűz világító és lelkesítő erejéből magának részt kérni. Az elhamvadóknak, az eltávozóknak tőlünk messze költözésében vigasztalja a gyászolókat az a fenkölt tudat, hogy a legmagasztosabb eszményért, a haza boldog jövendőjéért adták áldozatul azt az egyéni létet, amely a Krisztus evangéliumának örök parancsai szerint úgyis csak ideig-óráig való eszköz az Isten országa nagy egyetemében. Mennél magasztosabb eszmény szolgálatában emésztődött föl ez az eszköz, — annál maradandóbb, dicsőbb egykori ittlétének emlékezete s annál áldottabbak azoknak könnyei, akiket elvesztése szivükön talált. S kérdjétek meg hazafiasán érző szivetektől: lehet-e ezekben a napokban szebbet, nagyobbat, dicsőbbet, eszményiebbet tenni, mint felvenni a nyílt harcot azokkal, akik ez ezredéves hazát lététől, becsületétől akarják megfosztani?! . . . Kisérje hát mindannyiunk áldása a hadba távozókat! Imádkozzunk érettök, imádkozzunk hazánk jövendő boldogságáért, imádkozzunk ősz apostoli királyunkért, fegyvereink diadaláért. Imádkozzunk a vesztesek, a gyászolók, az árvák vigaszáért! És cselekedjünk önáldozattal is. Most van itt a kívánatos alkalom, most a varázslatos idő, amikor a Krisztus evangéliumának szeretetparancsa egy táborba tömörít zsidót és görögöt, urat és szolgát, szegényt és gazdagot. Akik nem áldozhatunk vért és életet, áldozzunk — ki-ki tehetsége szerint — aranyat, ezüstöt, munkát, kényelmet, nyugalmat, szórakozásokat, igényeket és gyönyörűségeket! Mérsékeljük igényeinket, hogy e nehéz időkben legyen miből támogatnunk azokat, akik nálunk elhagyottabbak. Mondjunk le minden költséges szórakozásról, a lelket rabságba, a ház táját Ínségbe ! döntő szenvedélyeinkről. Látogassuk meg | szegényeinket, betegeinket, még pedig az irgalmas samaritánus olajával és borával kezünkben. Vigasztaljuk meg a sirókat, a veszteseket annak a nagy szellemi kincsnek ragyogtatásával, amely a múlandó dolgok értékét az örökkévalók tükröződése szerint vizsgálja — és ez: a világtörténelem menetében szemmel látható isteni gondviselésben való hit és remény kincse. Vegyünk részt lelkesen, példaadóan mindazon szervezetek munkájában, amelyek e súlyos napokban községek-, városok-, vármegyékszerte megalakulva, a keresztyén irgalom nagy müvének szolgálatába állottak. Óh, ha valaha, úgy most nyílik tér igazi belmisszióra, igazi evangéliumi apostoli munkára. Fel tehát e szent munkára, a Jézus Krisztus, a seregek Urának, Istenének nevében! Fel e szent munkára abban a magasztosan lelkesítő reményben, hogy a válságosán forrongó események felhőin át ott ragyog a jövendő boldogabb Magyarország biztató képe, amelyben valóra válik a legnagyobb magyar jősigéje: „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ Az Ur áldjon és őrizzen meg mindnyájunkat s virrasszon reánk e súlyos, de dicsőséges megpróbáltatás után békés és boldog napokat! Nyíregyházán, 1914. évi augusztus hő 5-én. Geduly Henrik, evang. püspök. Az összes nyári kelmenjdonságokiból gyönyörű választékkal szolgál Rubleízky fiálmán divatáruháza Nagy károly
