Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-28 / 4. szám

XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 28. A. szám. NAGYKÄROUT ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagyk át oly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. •,< ... ... i ' ' Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Eé l évre..................................4-— „ Ne gyedévre..................................— „ Egyes szám.........................—*20 .. Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonós és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Megfojtott ország. Kivégezték a sajtószabadságot. A szuronyok és pisztolyok jogán pén­teken kivégezték a sajtószabadságot. Most már a magyar nemzet, minden szabad­ságjogától megfosztva, teljesen egy kor­rupt parlamenti többség járma alatt gör­nyed. Tisza, nemzetietlen és erkölcstelen diktatúrája utjából, eltaszitotla az esküdt­széket, a gyülekezési jogot, a képviselő­ház méltóságát, a sajtószabadságot, — a független sajtó volt az egyetlen hatalom még, amely felrázhatla az országot, végig- sujthatott a panamistákon és alapjában megingathatta a munkapárt uralmát. Ezért kellett a sajtóreform. A szövetkezett ellenzék másfél hóna­pig feltartóztatta ezt a herosztráteszi munkát. Hittel, lelkesedéssel, példátlan buzgalommal, önfeláldozással szállóit sikra a sajtószabadságának szent és sérthetet­len ügyéért, olyan vitát provokálva, amely a magyar parlamentarizmus örök dicsősége lesz. A pénteki napon a tisz­tességes férfiak pártja, Így kell, hogy ne­vezzük az ellenzék képviselőit szemben a munkapárti többséggel, befejezvén a javaslat általános vitáját, a részletes tár­gyalásra óhajtott rátérni. Három nap és három éjszaka dolgoz­tak Vázsonyi Vilmos, Bakonyi Samu, Székely Ferenc, Bródy Ernő az ellenzék megbízásából a szakaszokhoz beterjesz­tendő módosításokon. A nagyszerű küzdelmet azonban lehe­tetlenné tette Tisza és a Ház elnökeinek erőszakoskodása. Az egész ország nem lehetett jelen a képviselőház karzatán, hogy kétségbeesve, a mellét verve és meakulpázva lássa a junius negyediki szörnyűségek megismétlődését. Január 23. éppen olyan szégyenteljes dátuma a közelmúlt történelmének, mint junius 4. Tisza István parancsára, a tőle anya­gilag is függő viszonyban lévő elnök, le­hetetlenné tette a tárgyalást, szembe he­lyezkedve nemcsak a régi, hanem a rend- örlegények izomereje segítségével keresz­tülhajszolt uj házszabályokkal is. A szem­forgató Balogh Jenő fércjavaslatát szuro­nyok hegyére tűzve emelték törvényerőre. A Ház ülésterme valóságos kaszár­nyává sülyedt; háromszor szállták meg Tisza darabontjai s háromszor hurcolták és vezették ki a magyarság igazi képvi selőit, mert kötelességüket híven, lelkiis­meretük szavára hallgatva akarták telje­síteni. A munkapárt, ez a panarnapénzen összeterelt iakájhad gróf Andrássy Gyulát sem akarta meghallgatni, majd Tisza István utasítására egy bihari főszolgabíró, aki történetesen a Káz elnöki székében ül, jelt adott a paAtmenli őröknek az alkotmánypárt vezérének, a magyar köz­élet e díszének fegyveres erővel való el­távolítására. Andrássy Gyulát két dara­bont, atyja ércszobráig, a parlament bejá­ratáig vezette. Az ellenzék, helyesen, ott hagyta a megcsufolt üléstermet, ahol jóformán vita nélkül gázoltak végig alkotmányunk utolsó biztosítékán, a bankok és egyéb vállala­tok kitartottjai. A magyar Huerta kardok és pisztolyok fedezete mögül kacagva nézte, mint kerül uralma alá végképp ez a kifosztott, meggyalázott, koldus Magyar- ország. Mig a román paktummal elárulja Erdélyt és szúrja egységes nemzeti álla­miságunk elvét, aztán a közigazgafás államosításával párturalmának szennyes köntösével takarja le a büszke vármegyé­ket is. — Véget kell vetni az egésznek! — mondta diktátori pózában a folyosón, amikor elrendelte Andrássy Gyula, Vá­zsonyi Vilmos, Zichy Aladár, Batthyány Pál kivezetését. Vége is van az egésznek 1 A törvény, a tisztesség, az adott szó szentsége, az önzetlen hazafiság attól a naptól ki van lökve az utcára, de a nem­zet ott van, ahol ezek vannak. A parla­ment, az állampénztár, a magyarság jö­vője e pillanatban Tisza István és csat­lósainak martaléka. (P. N.) Színészet. Megjegyzések a színházi hétről. — Valami a ruhatárról. — A legtöbb színháznak képezi sebezhető ré­szét . a ruhatár. Hanem az a szinte tarthatat­lan állapot, melyben a nagykárolyi városi színház ruhatára leledzik, az minden fogalmat tűi lep. Ez a különösen tűrhetetlen állapot még jobban kielesedott az utóbbi napokban, midőn a természet reánk hozta ezeket a kegyetlen hidegeket. Röviden a tényállás a következő : A ruhatár a színház előcsarnokában van elhelyezve. Ez az előcsarnok he nem füthető. Nem azon múlik, hogy az igazgató talán nem teljesiti pontosan fűtési kötelességét, mert ez ellen panasz nem lehet. Be nem füthető egy­szerűen azért, mert egy olyan helyiség, mely teljesen a szabadtérre nyílik, minden közvetí­ts nélkül, az be nem fülhető. És ebben a jégveremben kell a színházi közönségnek felső­ruháját hagyni. Ha a varos a fűtés kötelezettségét az igaz­gató vállaira tette, akkor a városnak az a kö­telessége, hogy olyan helyiségeket adjon a oériőnek, melyek átlagos fűtés mellett be is fülhetők. Ezt a város közönsége joggal elvárhatja a várostól. Mint tudjuk a szinügyi bizottságban van orvosbizottsági tag is, egészségügyi szem­pontból is kell ezt szóvá tenni. A ruhatár nemcsak rendészeii szempontból szabályozandó folytonosan. Ez a kérdés természetesen a je­lenben volna elintézendő. Nyáron ugyanis min­den ruhatár jó. ♦ A lefolyt színházi hétről megjegyzéseink itt következnek. Zöld frakk. Kedden, január 20-án a „Zöld frakk“ ke­rült színre. Vígjáték 4 felvonásban. Flers és Caillavet, ma divatos francia irók Írták. A vígjáték szatirikus iránydarab. A szerzők, ugy- iátszik, haragusznak a francia akadémiára hogy hallhatatlan, a zöld frakkot viselő tagjaik közé, nem igen veszik fel a dráma írókat s gúnyosan úgy mutatják be, hogy a tagok közé beválasztáshoz minden képesítés és munkálko­dás megfelelő, csak iró ne legyen valaki. Épp UEY _ —' a darab szerint — a köztársaság el­nöki állására is olyan egyén kell, aki vezet- hető, önmaga, semmit sem akar. Tisztán párisi RUBLETZKY KALMAN női- és -urldlvat-art&fifeza lAGYRAROLY, llek-(ér IS. é Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- niii ekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalterÍtéltekben.

Next

/
Thumbnails
Contents