Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 23. szám
I NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 tüináról. Reméljük, hogy azt más alkalommal is lesz szivess érvényesíteni. ■ Előadás után a társaság nagyrésze a Magyar Király helyiségeiben táncolt rég- gélig. , Dr. S—y. „Nagykároly iparkamarai kiküldöttei.“ A Kereskedő Társulat válasza. — Levél a közhangulat szerint. (A „Nagykároly és Vidéke“ 22-ik számában vezető helyen foglalkozott a helybeli kereskedők és iparosok különleges sérelmével a fenti cim alatt. A hét folyamán már két helyről is kaptunk választ felszólalásunkra, jeléül annak, hogy érzékeny sebre tapintottunk. A Keres- kedő-Társulat«válaszát és a beküldött levelet itt közöljük szószerint azzal, hogy e kérdést napirenden tartjuk mindaddig, mig eredményt nem látunk.) . I. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Múlt heti vezércikkükre vonatkozólag szíveskedjék helyreigazító soraimnak helyt adni. Tény az, hogy Nagykároly a Kereskedelmi és Iparkamaránál képviselve nincsen, hanem Szatmarhoz van csatolva és ott szavaz, mely jogával azonban a nagykarolyi Kereskedő Társulat nem él, de ennek sem a Kereskedő-, sem az Ipartársulat, sem a hatóság nem oka, miről kikkiró urat könnyen meggyőződhettem volna, ha cikkem megírása előtt hozzám fordult volna. A tény azonban a következő : a Kereskedő-Társulat 10—12 év óta sürgeti, hogy a Kereskedelmi és Iparkamaránál hivatalos képviseletet nyerjen, mely törekvésünk mindezideig sikertelen maradt. Ez ügyben többször személyesen is eljárt az elnökség a Kereskedelmi es Iparkamaránál, ahol a legteljesebb jóindulatot tanúsítanak e kérdés iránt és több Ízben tett már a Kamara fel- terjesztést a Minisztériumhoz, hogy Nagykároly város sérelme orvosoltassék, sajnos azonban, a minisztérium e felterjesztést mindannyiszor elutasitotta azon indokolással, hogy eme törvény rövid időn belül úgy is revízió alá kerül és addig már ezt az ügyet nem óhajtja bolygatni. Hogy némiképpen enyhiisen -a kamara ezen általa is nehezményezett dolgon, választott mar évekkel ezelőtt egv-egy kereskedelmi és ipari nagykárolyi levelező tagot, bár igaz, hogv ez urakpak csak felszólalási, de szavazati” joguk nincsen. Legyen meggyőződve a t. cikkíró ur, hogy ez ügyben senkit mulasztás nem terhel, annál kevésbbé, mert dacára annak, hogy hasztalan tesszük bár és a .kamara jó-1 indulata sem segíthet rajtunk, mégis ebbeli sérelmének orvoslását a Kereskedő Társulat j éviöl-evre megújítja. Ezekben óhajtottam a t. cikkíró ur felszólalásai reclificálni. Fogadja igen tisztelt Szerkesztő ur elözé- kenységeert hálás köszöneiemet es maradtam kiváló tisztelettel Brichta Miksa a Kereskedő Társulat elnöke. II. Tekintetes Szerkesztő úr 1 Hála és köszönet, hogy b. lapjának legutóbbi számában volt szives az arra hivatottak figyelmét régi sérelmünkre felhívni. Alólirott már 15 év óta, ott, ahol alkalom nyílott, szóba hoztam ugyan a sérelmet, de eredmény nélkül. Remélem, hogy becses lapjának komo’y felszólalása többet fog eredményezni. Volt Nagykárolyban hosszú évekkel ezelőtt egy „Iparosok Lapja“ cimü újság, de az nem foglalkozott e fontos kérdéssel, soha előfizetőit, akiket ez legjobban érdekelt volna, nem figyelmeztette a választásokra, sem pedig az iparkamarai kiküldöttek vagy tisztviselőinek nevét nem közölte ! Inkákb az akkor nagy érdeklődés mellett folyó dijbirkozóknak arcképét közölte. Az 1904. évben Nagykárolyban rendezett ipar- kiállitást megtekintette Gelléri Mór iparfőfelügyelő is, kinek szintén tudtára adtam e sérelmes helyzetet ; ő Ígért is orvoslást és azzal mentegette magát, hogy erről ő mit sem tudott és kutatni fogja, honnan eredt ezen hiba. Azóta 10 év telt el és még mindig abban a stádiumban van, mint volt. dani a nagy újságot az asszonyoknak, akik majdnem elájultak e szakértői vélemény hallatára. — De honnan szerezte ? Csak nem lopta ! . . . Talán más valaki rejtőzik a dolog alatt. . . Bizonyos, hogy rövid néhány nap múlva Licorne márkiné e kijelentéssel lepte meg a férjét: — Semmi kedvem tovább is hamis gyöngysort viselni, mikor ez a kis senki Frésniéresné, aki még a szabónőjét sem tudja fizetni, ötvenezer frankos gyönygyöket visel. Legalább is százezer frankos gyöngysort akarok. Megértette, barátom ? A jelenet hevesre vált, de azért a márkiné másnap Tationnál megrendelte a százezer frankos gyöngysort. Gallssnál, az Orleáns-utcai ékszerésznél, viszont Truffelande grófné rendelt egy pompás gyöngysort s e rendelést ugyancsak némi házi perpatvar előzte meg. S egy hét lefolyása alatt valamennyi társaságbeli asz- szony követte példájukat. Egy reggel Frésniéresné ismét betért Tation üzletébe, egy kis egyszerű óra vásárlása végett. — Igaz ! ön nem is tudja ? — szólt nevetve — egy párisi kollégája, a Rue de la Paix legnagyobb ékszerésze, nagyon megcsodálta az önnél vásárolt gyöngysort. Ötvenezer frankra becsülte. Nem is tudtam, hogy az ékszerészek ennyire lovagiasak. . . Nem akart zavarba hozni .. . — Igazat mondott... Az ön gyöngysora, asszonyom, épen ötvenezer frankot ér. Magunk js harmincötezer frankot adtunk érte. — Hogyan ? Hát a gyöngyeim nem hamisak ? Mit jelentsen ez? — Nem hamisak, asszonyom. Az én ajánlatomra hódoltunk önnek ez ajándékkal ... az én ajánlatomra ... Ne köszönje, asszonyom ! Mi csináltunk jó üzletet, amikor a város leggyönyörűbb nyakát — az önét — igaz gyöngygyei ékesítettük . . . Azóta fényesen föllendültek üzleteink. Az itteni hölgyek valamennyien utánozták. Túladtak hamis gyöngyeiken s versenyesve vásárolták a vagyont érő gyöngysorokat . . . Émile Bluffe. TCakay TKliklós oki. építőmester Tlagykároly, Gr. Károlyi Gy.-tér 28. Elvállaljál épületek tervezését, felépítését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ács- mesteri vizsgára biz- tos sikerrel előkészít Ez évre is kivetett a kamara városunk iparosai és kereskedőire 2.700 korona iparkamarai illetéket, elöbbeni években még több volt, mert a lefolyt két év több üzemet megszüntetette Milyen hatalmas összeget fizettek már az iparkamara felállítása óta városunk kereskedői és iparosai, azt könnyen > kiszámíthatja bárki és minden ellenszolgáltatás nélkül!! De jogilag is sérelmes, mert kötelező egyesületben különböző jogokat senkisem gyakorolhat. Ha kötelező, -hogy tagja legyek, adják meg a jogomat, ha követelik, hogy Husztra vagy Nagybányára menjek szavazni, úgy oda is elmegyek, csak kérem közhírré tenni és leszünk ilyenek többen is. Sokan iparoslársaim közül nem is tudják, mi az az iparkamara és milyen’ előnyöket nyújt azoknak, kik tagjai stb. Az emlékezetes bombamerénylet óta tudta meg csak sok, hogy van saját palotája. De sok helybeli iparos nem is tudja, hogy ö oda fizeti évröl-évre filléreit és nem tudja, miért? Pedig de szép összeget oszt szét a kamara tagjai között, mint ez évben is történt, persze Debrecen és Nyíregyháza lakosai között. Néha rnha juttat egy gépet Szatmárnak, sőt Misz- tótfalunak is. Csak Nagykároly nem kap semmit, mert nincs szószólója a kamarában. Ezen a sérelmes állapoton segíteni kell. Egyenes és nyilt szavakat intézek a városi kepviselőtestület kereskedő és iparos tagjaihoz, hogy tegyék szóvá ezt a fontos ügyet a képviselőtestületben és hassanak oda, hogy végre Nagykároly kereskedelme és ipara kapjon helyet választott kiküldöttek által a debreceni kereskedelmi és iparkamarában. • Csókás László. Holmi—Egymás. Hogy kell megírni a híreket ? Nagyon egyszerű! Csak ezekre a főkérdésekre kell megadni a feleletet: Mikor, hol, mi történt ?!! ? Például: Tegnap a színházban nagy pánik történt. Hogy-hogy ?! A kortina tüzet fogott. Mit csinált a közönség ?1 A közönség rémülten ugrándozott tel helyéről. Kik jelentek meg a helyszínén?? A tűzoltók a helyszínén megjelentek. Mi sikerült a tűzoltóságnak ? A tűzoltóságnak sikerült a tüzet lokalizálni. Mi folyt tovább ? Az előadás tovább folyt. Hogy-hogy ? ? Zavartalanul. Hol állott a szinigazgató ?! A színigazgató a helyzet magaslatán állott. * * * Egyik kormánypárti lapban olvastam, hogy már a mungók a jövő évi képviselőválasztásra nem gyűjtik a pénzt. Kérdést tettem a szerkesztőséghez. Azt a választ nyertem: azért, mert már együtt van. * * * Egy nagykárolyi vasárnapi vadász panaszolja, hogy milyen szívós némely a vad. ö már 2 hét óta lövöldöz egy nyulra és még mindig jobban szalad. * * * Nagykárolyban a Verbőczy-utcán egy három gyerekkel megáldott özvegy ember — nőül vett egy bájos özvegyet, kinek szintén 3 gyermeke volt, az uj házasságot a jó Isten ismét 3 gyerekkel áldotta meg. Egy napon óriási kiabálás, veszekedés és •irás hallik be a férj dolgozó szobájába. Beront az asszony... Kedves Jakabom E (szól a férjnek) jöjj ki hamar, mert a te gyér-
