Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-03 / 22. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. junius 3. 22 szám. NAGYKÁROLY és VIDÉKE TÁRSAD AL M IJ-I E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8’— kor. Fé l évre.......................................4-— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egy es szám............................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykarolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenvi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 üli. Kéziratok nem adatnak vissza Nagykároly iparkamarai kiküldöttei Nagykároly, 1914. junius hó 2. Nagykároly város kereskedelmének, iparosságának egy régi fájó sebét kell szóvá lennünk e helyen. Talán különösen, talán lehetetlenül hangzik a nyilvánosságra hozatal, hogy Nagykároly városa semmiképen nincs képviselve a debre- czeni kereskedelmi és iparkamarában. Teljes tiszteletle! fordulunk a nagykárolyi kereskedők társulatának, valamint a nagykárolyl ipartestület elnökségéhez és kérdezzük: mi lehet az oka, ennek a csudálatos közönynek? Oly ah hatalmas és virágzó a helybeli kereskedelem és ipar, hogy nincs szüksége erre az intézményre? Olyan kifejlődött a nagykárolyi kereskedelem és ipar. hogy a kamarai intézmény előnyeire egyáltalában niücs reá szorulva? Megengedheti magának azt a gavallériát, hogy a kamarai illetékeket a í helybeli kereskedőkkel és iparosokkal csak í tizeiteti annélkül, hogy az ezzel járó jogokat kihasználja! Kérdések ezek, talán bánló kérdések, de amelyek feltétlen feleletre várnak. Szinle komikus hatású a tény, hogy Szatmárvárinegye székvárosának nincs szószólója a kamarai teljes üléseken. Minden a körzethez tartozó város küldi a maga választott tágjá t a kamarába, csak Nagykároly város kereskedelme és iparossága nincs képviselve. És ha már az enTíitett két faktor elfeledte ezt a jogot, a város vezetősége nem tudta a figyelmet a helyes irányba terelni? Tudomásunk szerint, a képviselőtestületi választások alkalmával ez a kérdés mindig szóvá tétetett, s a válasz'- tandó bizottsági tagok mindenkor Ígérték is e kérdés szanálását, de az ígéret csupán Ígéret maradt. Se a kereskedők, se az iparosok egyesületeinek vezetői, se a képviselőtestület tagjai nem törődtek ezzel a kérdés-el, a város vezetőségének illetékes tényezője pedig — úgy látszik — megelégedett azzal, hogy esetleges ipari kihágások alkalmával a büntetéseket drákói szigorral kiszabja, de arra fáradságot már nem vett magának, hogy e város kereskedőinek és iparosainak e téren érvényesíthető jogait is biztosíthassa. Ez alkalommal csak ráakartunk mutatni e lényeges hibára fentartva magunknak e kérdés megoldásának és felszínen való tartásának jogát. Menyasszonyok iskolája. Messze Svédországból, Göteborgból érkezik a hir, hogy ott a népiskolát el- í végzett tizenhat —tizennyolc éves leányok Az összes tavaszi kelmeui donsáaokból -mi gyönyörű választékkal szolgál RnbletzkyKálmándivatáruházaNa <jy károly TÁRCZA. Mint fehér sirály .. . Mint fehér sirály holt vizek felett, Még fel-felhukkan a dal lelkembe. Röpködik szerte, valamit keresve, Mint fehér sirály holt vizek felett. Vagyok az álmok örökálmodója. Lelkem kint feledtem az örök tengeren, Hol csupán veszély, gyötrelem terem ... Vagyok az álmok örökálmodója. Valamit feledni, temetni vágyom■, De elöltem jár a —- hús emlékezet, Mint fehér sirály holt vizek felett Azért járok mindég a nagy óceánon. Hátha egyszer az ár magával ragad, Mint könnyű kagglót tenger fenekéről, Kivet, kidoh a holt vizek medréből; 8 mi fáj lelkemnek — a viz alatt marad. Fehér Ákos. I. Vasvári Ella két hónapig tartó külföldi kó- szállásai után hazatérőben értesült arról, hogy Kunossy Alfréd oltárhoz vezette Heim Juditot, kis gyermekkora óta testi-lelki jó barátnőjét. E váratlan házasság, melyről senki a világon nem álmodhatott, meglepte és megfejthetlen talány elé állította. Alig rázta le magáról az úti port, a fiatal asszonyhoz sietett, hogy szerencsét kívánjon neki házasságához és hogy megtalálja a talány kulcsát. Kíváncsisága szülte izgatottságában nem is vette ésáre azt a szerény eleganciát, azt a jómódot eláruló comfortot, azt az egyéni felfogást tanusitó jóizlést, mely a fiatal, bájos ; menyecske tágas lakásának minden zugából ■ feléje mosolygott. Kölcsönös ölelések és csókok után Ella azonnal a tárgyra tért, alig tudván kíváncsiságát türtőztetni. — Kedves Juditom, gratulállak, ámbár őszintén bevallva, nem tudom, szívesen fogadod-e elkésett szerencsekivánatomat. — Köszönöm. A szerencsekivánságokat mindig örömmel hallgatják meg. — Igaz. De veled valami rendkívüli dolog történt, azért nem tudhatja az ember, nem követ-e el tapintatlanságot a gratulációval. Feieséghóditás. ■■■■■■ 1+ PÁRÁIM VIZ ■■■■■■ ■ fölerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ jiplgjp— Kívánatra szívesen speciális ajánlattal szolgál. •"»ffiMiJg m
