Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-27 / 21. szám

XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 27. 21 szám. NAGYKA s VIDÉKÉ TÁRS AD ALMI_H ETIL AP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. X ?; ■•Aj. V. v 91 í V M r Nif-* »V Előfizetési árak: Egész évre . . .................8-— kor. Fél évre.............................. . 4-— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Eg yes szám.........................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 61— ,, Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyiláéi' sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Kossuth Ferenc. Egy modernül gondolkodó, müveit és higgadt államférfiuval ismét keveseb­bet számlálunk. Meghalt Kossuth Ferenc. A magyar nemzet méltán ölthet ko­mor gyászt, mert az elköltözött fia volt a haza egyik legfényesebb csillagának: Kossuth Lajosnak. De elvesztette a nem­zet azt a vezérét is, ki a nemzeti politi­kát diadalra vinni tudta, ki európai mű­veltségével. kényes Ízlésével összetudta forrasztani a már-már szétforgácsolódő függetlenségi pártot, melyet előtte a túl­súlyra jutott személyi kultusz frakciókra bontott. A magyar nemzeti politikában kétség­telenül rejlő erőt kitünően ismerte Kos­suth Ferenc, hiszen tanitó-mestere Kossuth Lajos volt, aki saját életéből ismertette meg azt az óriási erkölcsi erőt, melyet a magyar nemzet tud kifejteni. Ez az óriási erkölcsi erő, amely egy öröklött, mélyebb érzésnek lehet csak terméke, amely az önfeláldozásnak, szinte páratlanul álló példáit szolgáltatta és amely a szenvedések hosszú korszaká­ban csak elfojtott sóhajokban nyilvánul­hat meg: olybá tüntetik fel ezt a nem­zetet, mintha csak azért élne, hogy az általános emberi haladásnak és boldogu­lásnak mások számára a fáklyáit hor­dozza és hogy a fáklya fényben mások: a szemfülesebbek arassák le lopva a nemzet áltat bevetett honi földet és osz­tozkodjanak a nemzet ideális lelkének kicseppenö vérében. * A nemzetnek ezt az önfeláldozó lel­kesedését lángra gyújtotta Kossuth Lajos, de ugyan ezt a lelkesedést, ezt a magyar becsületet és tisztességet összegyűjtötte, egybeforrasztotta, öntudatossá tette, irá­nyította: Kossuth Ferenc. Nem a szó, nem a nagy öblös hang predesztinálta Kossuth Ferencet a ma­gyarság vezérévé, hanem európai színvo­nalon álló műveltsége, öntudatossága és tisztult politikai és társadalmi világnézete. Annak idején történt bukásából is csak tanult a magyar nemzet. Megtanulta első sorban a türelmet és azt, hogy az öntudatos magyar nemzeti, — mint minden józan politika — nem a részlet­igazságok tüzzel-vassal való erőszakosko­dásában, hanem a nagy elvek lassú, fo­kozatos keresztül vitelében rejlik. Többszörösen érezzük az ő távozását és épen ezért igaz és őszinte a gyászunk, amelyet a nemzetnek és minden hü magyarnak szivében éreznie kell. Kérjük a gondviselést, hogy az örökre elköltözött helyét ne hagyja üresen sokáig, töltse be olyan férfiúval, ki méltó legyen nagy és nemes elődéhez, a Kossuth-esz- mék letéteményeséhez! Bennünket nagykárolyiakat szorosabb kötelék is fűz a nagy halotthoz. Nagy­He- Az összes tavaszi keimen ■ Jj r __ ■ bói gyönyörű választékkal szolgál RublelzkyKálmándivatáruházaliagy iároly TÁRCZA. Foglalt a vonal. Irta: Jancsó Ilona Garamszeg városka nagy ünnepségre ké­szült. Kis vicinális vasutját állami forgalomba vonták s a megerősített, kiépített pályán maga a miniszter, a megye szülötte fog az első gyors­vonattal berobogni a lobogós, piros-verbénás kis kerttel kerített pályaházba. Valamiféle egye­sületi zászló felszentelését s egy szobor lelep­lezését is az ünnepség keretébe illesztették a garamszegiek. A hármas ünnepély programmja teljes két napot volt betöltendő s megyeszerte az előkészületek meghazudtolták az országos szegénységről szóló híreket. Az ünnepélyre telvirradó reggelt megelőző estén a félkilences személyvonat első osztályú szakaszából egy fiatal nő ugrott le. A vonat még teljesen nem állt meg. A kocsikon végig- vonaglott a gyorsaság végső lendülete, mikor már a földre tette puha-cipős, elegáns lábát a sokat utazott emberek fölényes nyugalmával és edzett mozdulatával, melyben azért benne volt azoknak a sietsége, kik az idő hajszálra osztá­sából élnek. A hordárok megrohanták a vonatot. Finom mozdulattal feltartóztatott egyet anélkül, hogy maga megállt volna s utasította, hogy foglaljon le egy bérkocsit. A perron egyetlen ivlámpája alatt állt a főnök, kinek még ideje sem volt, hogy sapká­járól levegye köszöntésre felemelt kezét, mely- lyel a vonatot fogadta, mikor már az asszony előtte állt. — A főnök ur ? — kérdezte halk, gyors hangon. A magas férfialakon végigrándult a megle­petés. Meghajold Halkan összeütötte a bokáját, melyről bizony hiányzott a hajdani lovastiszt sarkantyúja. De a mozdulat hóditó volt és tö­kéletes. Az asszony mosolygott: — Etna vagyok a Hajnaltól — mondta könnyedén azt a tüzes és súlyos cikkeket je­lentő álnevet, melyet országosan ismertek pár év óta e nagy napilap hasábjairól. — Nagyságos asszony — hebegte bámulva a lőnök — lehetetlen ! Az az pardon ... Etna ajakán megmaradt a fin-m félmosoly. Nyugodt gyorsasággal kitépett egy pár lapot jegyzékkönyvecskéjéböl: — Az ünnepségekre küldtek le. Óhajtja látni az igazolványom ? .. . Táviratom van a lapom számára. De azonnal, kérem ! De, nagyságos asszony ... — Tudom, mit akar mondani: menjek a j Dobos, okleveles magyar pilóta repülni fog I junius hó 1-én Nagykárolyban, az Epreskertben 1^* Svachulay Sándor acél repülőgépén. *^iQ|

Next

/
Thumbnails
Contents