Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-13 / 19. szám

4

pályázó jelöltetett és pedig első helven Papp Béla ügyvéd, második helyen Huszár József városi aljegyző, harmadik helyen dr. Suták j István üoyvédjelölt s minthogy szavazás kére- | tett, elnöklő polgármester elrendelte.

A szavazás nagy érdeklődés mellett befe-! jeztetvén, a szavazatszedő küldöttség elnöke az újra megnyitott közgyűlésnek bejelentette, ; hogy beadatott összesen 126 szavazat, ezek j közül kettő érvénytelen lévén, maradt 124 sza- f vázát, amelyekből Papp Béla 35, Huszár József 63, dr. Suták István 26 szavazatot kapott s igy Huszár József abszolút többséggel a városi közigazgatási jegyző és tanácsnoki állásra helyettesittetett.

Következeit a főgimnáziumi iskolaorvosi és egészségtan tanári teendők ellátására az 1914— 1915. tanévtől kezdödőleg a pályázók egyikének megbízása. Minthogy ezen megbízás kérdésében jelölésnek helye nincs, polgármester jelentette, hogy ezen állásra dr. Kovács József városi tiszti orvos és dr. Brúgós Gyula nyu- s galmazott honvéd ezredorvos pályáztak, kik [ mindketten az előirt minősítéssel bírnak, s minthogy e választásnál is szavazás kéretett, polgármester azt elrendelte. A szavazás befejezése után a szavazatszedő küldöttség elnöke jelentette, hogy beadatott 118 érvényes szavazat s ebből dr. Brúgós Gyula 88, dr. Kovács József 40 szavazatot nyert, miért is a megbízást dr. Brúgós Gyula kapta, mit elnöklő polgármester eunciált.

Ezután Huszár József letette a hivatalos esküt, a formulát Néma Gusztáv főjegyző olvasta.

Végül bemutattatott dr. Egeli Imre képviselőtestületi tag abbeli indítványa, hogy a képviselőtestület a szilágysági helyi érdekű vasút osztálymérnöksógének városunkba leendő visz- szahelyezóse iránt a kereskedelmi miniszterhez j újabb kérelmet terjesszen elő azon indokolás- j sál, hogy miután a Sarmaság—zilahi vonal aj f. évi augusztus hó 1-én felállítandó nagyváradi j városi üzletvezetőséghez osztatott be, s igy elesett az a főindok, amelylyel a? osztálymér-1 nökségnek Zilahra való áthelyezését megindokolták. Célszerűségi és költségmegtakarítási szempontok indokolják, hogy az osztálymér- | nöksóg városunkba visszahelyeztessék. A köz- ! gyűlés eme indítványt egyhangúlag elfogadta.

A gyűlésnek egyeb tárgya nem lévén, elnök azt befejezettnek nyilvánította és bere- kesztetle.

Két középiskolát végzett fiú, lapunk nyomdájában tanulóul - felvétetik. [

Eladó csillár,

Egy darab 3 ágú díszes villanylámpa, teljesen uj, jutányos áron eladó. Cím a kiadóban.

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

HÍREK.

Cukor és fagylalt

árusítás az utcán.

— A rendőrség figyelmébe. —

Mintegy két esztendeje már annak, hogy a várost török fejjel ékeskedő hatalmas, tagbaszakadt szerbek, macedónok, vagy a mindenható tudja csak, hogy milyenféle nemzetiségű emberek ellepték, kik az utcán cukorkákat és fagylaltot árusítanak.

Hogy ezek a mozgó-kereskedők, ezek az idegenek, a városnak miként adóznak a város lakosságától élvezett jövedelmekkel szemben, azt itt most nem firtatjuk, hiszen remélhetőleg a városi adóhivatalnak van erre gondja.

Jelen esetben csupán közegészségügyi szempontból akarjuk az arra illetékesek figyelmét felhívni az áruba bocsátott termékeket illetőleg. Az árusított cukorkák a város porfelhői között ékeskednek a nyílt utca során, s ragadós mivoltuknál fogva a porszemecskéket és más a levegőben úszó, kavargó miazmákat lekötik. Ezeket veszik meg a gyermekek. A szülő azután keresse az okot a megbetegedő gyermekének.

A mozgó kocsikon árusított fagylalt egészségügyi ellenőrzése teljesen ismeretlen előttünk.

Kicsinek látszó jelenségek, melyek horderejűkben mégis fontosak és következményeikben kiszámíthatatlanok. Hogy a helybeli hasonló cikkeket árusító állandó adófizető polgártársainknak milyen anyagi károkat okoznak ezt most nem is akarjuk szóvá tenni.

Végezetül még egyet.

Legutóbb ez árusítók asztalkáikat sárga és kék színekkel díszítették fel és ráadásul a félhold és csillag jellel ékesítették fel, mely tudvalevőleg idegen állam jellegzetes ismertető

jegyeValamiképen talán mégis meg kellene ezeket az utcai árusítókat rendszabályozni, hogy elég tétessék az egészségügyi követelményeknek és más etikai szempontoknak !

Uj ezredparancsnok. A király Sebőn Sándor ezredest, a szatmári 12. honvédgyalogezred parancsnokát egészségi tekintetből saját kérelmére szolgálata alól felmentette s a 12. honvédgyalogezred parancsnokává Tahoári Tahy Márton ezredest nevezte ki.

Kölcsey-estély. A Kölcsey-egyesület e hó 23-án, szombaton tartja régen várt estélyét, melyre az előkészületek már nagyban folynak. Mint halljuk, fővárosi művészek is készülnek részt venni az estén. Saját műkedvelőink szine- java pedig ének- és zeneszámokkal, szavalattal, páros- és magánjelenettel, egy szabadelőadással s egy látványos élőképpel fog szerepelni. Ez élőkép keretében városunk legszebb fiatal lányai és a babák csoportja fogja megszemélyesíteni Kölcseynek egy hangulatos allegóriáját. Külön meghívók nem lesznek kibocsátva, hanem plakátok adják hírül a továbbiakat és a részletes műsort. Az estély a színházban lesz ; jegyek Braneezky József tanárnál előre válthatók a rendes színházi helyárak mellett.

Esküvő. Tóth Margit, Tóth Ferenc helybeli gép kereskedő leánya és Gózner Kálmán helybeli jónevü divatkereskedő, egybekelésüket 1914. évi május hó 19-én, délután 5 órakor tartják meg a róm. kath. templomban.

A vármegye közig, bizottsága múlt pénteken tartotta meg rendes havi ülését llos- vay Aladár alispán elnöklete alatt. Az ülésen a bizottság választott tagjai közül jelenvoltak : Kende Zsigmond, Jármy András, Madarassy Dezső, Tóth Mór, N. Szabó Antal, dr. Böszörményi Emil. Az ülésen csak kevés ügy került tárgyalás alá, igy az ülés egy óra alatt véget ért. Az alispáni jelentés szerint fegyelmi ügyekre vonatkozólag bejelentést érdemlő változás elő nem fordult. Az elmúlt hónapban útlevelet kért 438 egyén, tehát 300-al kevesebb, mint március hónapban, útlevelet nyert 887 egyén, visszavándorolt 49 egyéni A gyűlésen tárgyalt többi ügyekről hírrovatunk más helyén referálunk.

Nagy károlyi esküdtbirák. A szatmári kir. törvényszéken május hó 18-án kezdődik az esküdtszéki cyklus, mely már az uj törvény értelmében fog eljárni. Rendes esküdteknek kisorsolhattak a következők városunkból : Berger Ármin, Csepregi Antal, Lucz György, Káldor Mór, Gindele János, Luczay János, Kepets Herman, Patai Ferenc.

Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz holnap, melynek tárgysorozatából, mint fontosabbakat megemlitjük, a központi választakarom magam és azután úgy elfogok tűnni, hogy sohasem fog látni, ha úgy akarja.

Ä leány engedelmeskedett.

— Jól van, — mondta érzékenyen — legyen meg, bár ennek semmi értelme nincsen. Én még ma úgyis tovább megyek innen. Elmegyek Sárándi s higyje el, ha tudtam volna, hogy itt van . . .

— Tudom Kata. Biztos vagyok benne. Hisz megvoltam semmisülve, hogy itt láttam. A feleségem nem tud róla semmit, hogy maga itt van.

— A felesége? Hát a felesége . . .

— Igen Kata. Meggyóntam. Ö tudja, hogy még ma is szeretem.

— Nem, kedves Sárándi, hagyjuk ezt.

— Nem Kata, beszéljünk csak róla. Hát azt hiszi, titkolom előtte? Azt hiszi, megtudnám ezt tenni? Nekem kell, kell, hogy emlékem legyen . . . Nekem kell az a szép szomorú múlt, mert ha az nem lenne . . .

— De Sárándi, ha nem hallgat erről, tovább nem hallgathatom.

— Jó, — másról fogok beszélni.

— Tudja mit, — mondta a leány. Jöjjön fel velem. Itt fenn sokkal kedvesebb. Volt már ott, a szakadék szélén ?

— Soha.

— Hát a kedvemért.

— Jól van.

Azzal fölkapaszkodtak a szírt szélére.

— Milyen szép itt minden — mondta a férfi félelem nélkül.

— Milyen jó itt fönn, a magasban

— mondta a leány — és leültek a szakadék szélére. — Sokszor jöttem ide elmélkedni. Aztán nem is olyan félős, mint ahogy maga gondolja. Előbb féltem egy kissé . . . Meg is borzongtam sokszor; de (aztán megszoktam. Talán mert nem volt becses az életem; talán azért, mert semmi, senki sem kötött már ide, ehhez a nyomorult sártekéhez. Sokszor jól esett, hogy kacérkodhattam a halállal — s ma már annyira biztos vagyok benne, hogy az egyensúlyt sohasem veszteném el. — Az egyensúlyt kevésbbé veszedelmes helyen sokszor, sokkal hamarább elveszti az ember . . . Én is elvesztettem . . . Örvény szélén álltam s belezuhantam a szakadékba. Élő halott vagyok, azóta vonszolom a roncscsátört, fáradt tagjaimat s nem lennék őszinte magahoz, ha letagadnám, hogy nem fáradtam bele az életbe.

— És maga ?

— Én ? . . . Én Kata — mondta a férfi és megfogta a leány kezét — Én . . . Hát igen én I . . . Én már csak amolyan egyéniségnélküli ember vagyok. Sokszor sajátságos dolgokat észlelek önmagámban. Mintha már eszem sem lenne. Valakinek a lelkében élek. Valakinek, aki tudom csak mindig én rám gondol, valakinek, aki nem tud, aki nem akar elfelejteni. Én érzem, én tudom. Nincs akarat erőm, nincs cselekvési szabadságom, mert teljesen hatalmában tart. És, ha az a valaki csak egyszer mondaná, hogy ő is igy van ezzel, hogy ő is, hogy ő is . . .-- Maga képzelődik Sárándi — mondta a

leány. — Túlságosan képzelődik. Maga azt hiszi, hogy nem képes felejteni. Naivnak tart engem, hogy én ezt el is hiszem magának. Lássa, én elhiszem ezt, mert maga úgy akarja. Most már aztán igazán meg lesz nyugtatva a lelkiismerete: a múlt feledve lesz. Feledve lesz az is, hogy titkos találkán volt velem, a felesége tudomása nélkül. Feledve lesz, hogy ismert valaha . . . Feledve lesz, hogy egyszer, régen szerelmet hazudott nekem.

— Nem hazudtam Kata.

— Jól van, hát nem hazudott, csak játszott velem.

— Nem játszottam. Azok igaz érzelmek voltak.

— ügy? Én eddig azt hittem, hogy azokat nem hihet felejteni. És mégis?

— Igaza van. Igazad van Kata. Hát látod, lásd, hogy nem lehet — mondta most a férfi s izzó vágygyal ölelte magához a leányt.

Amaz kiakarta tépni magát a karjai közül, de nem sikerült neki, pedig minden erejét megfeszítette.

— Hálátlan, aljas számitó — mondta s undorral igyekezett szabadulni. Nem sikerült neki. Már csak egy cél lebegett előtte, s ennek érdekében, megadással tűrte, hogy a férfi csókkal zárja hallgatásra az ajkát s egy önfeledett pillanatban, talán szándékosság nélkül, viszonozta úgy az ölelést, mint rázúduló csókzáport.

— Szeretlek Kata, súgta szenvedélyesen a férfi — nagyon szeretlek . . . Csak téged. Egyedül csak téged. Vágytam a csókodra . . .