Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-13 / 19. szám

\

\

2

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

%

Gyerünk

cipőket vásárolni a már elismert

n r

CIPOAf^UHAZBA

Kereskedelmi és Iparbank palota

(a Petőfi-nyomda szomszédságában)

Egységes áraim a következők:

Női fél vegyes cipők

....................................K 4.90

Nő

i amerikai legújabb facon (Lag, bagaria shewro) K 10.50

Férfi vegyes cipők...............................v . K 8.50

Fér

fi amerikai minden min. (Lag, bagaria, sbewró) K 13.50 Gyermek cipők : félcipő 21—25. barna vagy fekete K 2.50, 26—28. K 3.50, 29-34. K 4.50. Amerikai: 22—25. K 3.90, 26—28. K 4.90, 29-34 K 5.90.

Mielőbbi látogatást kér

Stern Lajos

cipöáruhia, Bankpalota.

Okos városi politikával nemcsak azt akadályozzuk meg, hogy agyonüssenek, hanem fejlődőképességünket is beigazoljuk. A helyi sajtótól elvárjuk, hogy ennek a városi politikának éber, bátor, okos harcosa lesz.

A modern értelemben vett város kiépítése céltudatos, körültekintő és előre látó városi politikát feltételez. Ehhez szükséges megnyerni a városi polgárság közreműködését, anyagi áldozatkészségét, az államhatalom képviselőinek támogatását, a vármegyei és városi vezetőség érdeklődését és ügybuzgalmát. Különösen sokat várunk a két utóbbitól.

Nagykároly városa, mint a vármegye felügyelete alá rendelt legnagyobb rendezett tanácsú város s a megye székhelye, méltán számíthat a vármegyei vezetőség legnagyobb jóindulatára. Hogy a múltban e tekintetben a megérdemelt figyelemben részesült-e városunk, nem feszegetjük, csak egyet említünk meg, a Deák Ferenc emlékére tervezett gyermekmen- hely eszméje úgy látszik örökre elaludt.

A városi vezetőség alatt értjük nem csak a képviselőtestületet, haneni a vezető állásban levő városi, tisztviselőket is, kiktől nemcsak a hivatalos óra betartását, az aktáknak jól-rosszul történt elintézését várjuk el, hanem eszmék felvetését, a köz ügyekben való élénk részvétet, sociális érzéket és tevékenységet, szóval azt, hogy a városi közügyekkel a száraz bürokratikus felfogáson felül

emelkedve foglalkozzanak és a város elöhaladása képezze becsvágyukat.

A helyi sajtó mutasson reá a tenni valókra, bíráljon, de mindig tárgyilagosan, a személyeskedéstől menten s a kérdés alapos ismeretével. Ne ragadtassa magát túlzásokra s tendenciózusan ne élezzen ki egy-egy kérdést a tárgyilagosság és igazság rovatára, mi által nem a város érdekét, hanem az ellenkezőt fogja Szolgálni. A jó testvérváros kapva-kap ugyanis minden elejtett szón, hogy ellenünk fegyverül használja.

Ennyit (ártottunk egyelőre a helyes városi politika szempontjából elmondan- dónak, a részletekhez való hozzászólást máskorra hagyva.

» -m . im.i i~ t

TTÍakay THiklós

oki. építőmester

Nagykároly, Fény-u. 2.

Elvállalja t épüle- ' lek ícrvözését, feB- épitését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ácsmesteri vizsgára biztos sikerrel előkészít

f

i

f

{

f

I

í

f

I

f

t

Adóügyek.5")

A III. oszt. kér. adó kivetése.

Ismerteti: Lévay Béla.

(2.) Ha az adóköteles a saját házában lakik, vagy ott folytatja üzletét (foglalkozását) és igy házosztály adót fizet (ha mentes is az épület), ez esetben a fizetett házosztályadóból fejlesztendő, illetve számítandó ki a lakás és üzlet- helyiség évi bérértéke.

És pedig a lakás és az üzlethelyiség együttes évi bérének veendő :

a) a házosztályadó I. fokozatába eső helyeken (Budapest kivételével minden községben és városban a külső terület, és a községek belső területe, ha az összes adóköteles lakrészek Vg-ada nincs bérbe adva) a házosztályadó 50-szeres összege ;

b) a házosztályadó II. fokozatába eső helyeken (a rend. tan. városok belső területe, ha az összes adóköteles lakrészek 1/3-ad& nincs bérbe adva) a házosztályadó 40-szeres összege ; végre

c) a házosztályadó Hl. fokozatáka eső helyeken (a községek és r. t. városok belső területei, ha az összes adóköteles lakrészek legalább Vg-ada bérbe van adva, tová’:bá az összes th. városok belső területei) a házosztályadó 34 szeres összege.

Az igy nyert bérösszeg a lakás és az üzlethelyiség közölt, —’az üzlet vagy foglalkozás milyenségéhez- képest — aránylagosan felosz- táMő, aiüikör is ismervén a lakás és az üzlet- helyiség (iroda) évi bérét, a minimális adóalap, a már ismert kiszámítási kulcs segélyével^ könnyen kiszámítható.

Egyes foglalkozásokra külön minimális adóalapot állapit meg a törvény: *)

*) E rovat keretébe eső egyes vitás kérdésekre, készséggel ad felvilágosítást a Szerkesztőség.

Minden ruha uj lesz

tisztítás és festés által

Hújtnjer Pni

ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában

Felvételi üzlet:

Nagykároly,

Széohenyi-utca 43. szám.

hinni rólam. Véleménye igazán nem érdekel. Az életemhez azt hiszem, csak nekem van jogom s miért éppen ön az, aki félti ezt a merész játékot, amit jogos tulajdonommal űzők ? Mi jogon teszi ? Egyáltalán, mi célja van velem? . . . Nem gondolja, hogy ez az atyáskodó felügyelete sérti a hiúságomat? Nem gondolja, hogy ez egyenesen arcátlanság? Magától? Éppen magától Sárándi. Hogy utaink újra kereszteződtek, higyje el, csupán a véletlen játéka. Nem kerestem az alkalmat, hogy . . .

— Elhiszem Kata. Szükségtelen mentegetnie magát. Én világosan, tisztán látok mindent.

— Világosan? . . . Talán még sem kedves Sárándi! Mindég, mindég világosan látott? Tudta? Mondja, tudta maga, hogy . . .

— Édes Istenem, akkor nem láttam úgy, mint ahogyan valójában volt. Kata, sok minden ellenem vallott . . . Hagyjuk ezt . . .

— Én is úgy akarom, Sárándi. Ön tudja, hogy nekünk nem lett volna szabad soha- soha sem találkoznunk. Ön tudja, Sárándi, hogy nagyot vétkezett ellenem . . . Hát, hogy nézhetek én nyíltan, tisztán, büszkén az ellenségem szemébe ? És még sem igyekezett legalább a látszatot megőrizni. Sőt a mostani viselkedésével éppen ellenségeimet igyekszik igyekszik igazolni. Hát ez durvaság magától, nagy durvaság ... De hisz’ ön boldog, irigyelt felesége van . . . Példás családi életet ölnek . . . Mit akar hát mégis ?!

— De Kata! . . . könyörgöm szépen, vallani fogok, csak kérem. hagyja el azt a veszedelmes pontot, ahol most áll . . . Kata, ez rettenetes . , . Maga kínozni akar engem.

— Ó, nem — mosolygott fanyarul, fájdalmasan a leány — nem kedves barátom. Ön nagyon is önhitt. Miért kínoznám magát? Éppen magát, kedves Sárándi? Nem vagyok sem önhitt, sem bosszúálló. Higyje el, régen elfeledtem. Lássa, egy cseppet sem érzem már, hogy igy magamra hagytak. Önálló vagyok, független. Magam keresem meg a kenyeremet, s ez is egy életcél. Barna kenyér, mert fehérre nem igen jut; de jó kenyér, mert becsületesen dolgozom érte. És nem is vágyom már fehérre, mert a fehér kenyérnek sokszor savanykás az ize. Beérem a feketével is . . . Maga kalácsot eszik barátom . . . Gazdag . . . Borzasztó gazdagnak mondják — a feleségét ... De maga megérdemli ....

— De Kata, könyörgöm, hát nem látja, hogy szenvedek ?

— Ön szenved ? Sajnálom . . . Lássa ez , is egy életcél! Az nem is olyan rossz dolog. ! Ha segíthetnék magán, megtenném. Sajnálom a szenvedő embereket! . . . Szegény barátom . . . Lássa, ha én szenvednék, ha valami bántana, ha unnám az életemet, ha valamit nem tudnék elfeledni: ide jönnék, ahol most állok s lenéznék igy, ahogyan most teszem ezen a szakadékon. Milyen boldogító tudat... milyen isteni gondolat . . . igy, bármikor előre megérezni, megsejteni — a halált. Szembe nézni vele bátran, félelem nélkül; csak valami különös izgalom zsibbadságát érezni . . .

Lássa nem félek, még meg sem borzadok . . .

A féli, aki kővé meredten várta a fejleményeket, valóságos pokoli kinokat élt át e beszélgetés alatt, s Kata nem lett volna nemes .lélek, ha meg nem szánja a férfit. Sietett hát megnyugtatni. Egy pillanat alatt elhagyta veszedelmes helyét, közelebb jött hozzá, s kedveskedve mondta:

— Hát igazán féltett ? Lássa ez igazán szép magától. Ha tudtam volna . . .

— Mit, ha tudtam volna ? — kérdezte szégyenkezve a férfi.

— Hogy maga, hogy maga Sárándi félii az én rongyos, szegény életemet.

— Ön nemes lélek Kata. Mindig is az volt a véleményem magáról.

— Mindég? . . . Köszönöm. A tények éppen az ellenkezőjét igazolták. De hagyjuk, régen volt.

— Régen, Kata. A vesztes én vagyok, ne sajnálja. Lássa, amikor ott állt a meredek szélén . . .

— A meredek szélén — mondta a leány — a meredek szélén. Milyen jó ott. Megszoktam. Sokszor szembe néztem a halállal. Milyen jó. Ön soha sem próbálta ?

— Soha.

— Kár. Megtehetné. Fél talán ? Félti az életét. Hiszem becses lehet, hiszen boldog férj, egy tőnkre tett boldogság árán. Eltapo- dott egy szépen megindult boldogságot. Fáj még, ha rágondol a bűnére ? Mit érez ? Eszébe jut néha ?

— Kata könyörgöm, ne kínozzon. Fáj, na-