Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-22 / 16. szám
3^ V.7 sV* /■ v • 2 I—“—rr- \—;— ' f tv. 1 —TT:—- "• r-------r— "7---------'‘""»"tNA GYKÁROLY ES VIDÉKÉ ifóSRXsfeSfe® g:®Tg)<5yS)®T".STSS l <*X*V f*A 'MmtTlI TrrlTnTtI 'llfutní '! línlnf Mflnáit'ITmtnl WmTTf WnTnf hllmUÍ '1?iTrTfT Miíiilli HTlliTH Jlnillll ‘iTiillni.“i ililti* im mi tt»i iTTTl ki in mii sxe> 9ie) Sift) s»Xg) Vfg) fffia). sic természetes ásványvíz gyógyhatása fi hurotos bántalmaknál páratlan. — || A legutóbbi termésű savanyu uj bor- || ral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. || Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdőigazgatóság. A BIHÍS4DI ben, a vásárosok által reá felhordott sártól járhatlan, egyebekben pedig hegyes kövei úgysem nagyon ajánlják magukat a járás-kelésre. E silány közlekedési úttól jobbra-balra két hatalmas földdarab terül el a rendezetlenség ősállapotában, melyek a maguk szennyes maradványaival valóságos melegágyai a minden néven nevezendő betegségek baktériumainak. A város vezetőségének kötelessége ezen az állapoton segíteni, vagy ha ez a kérdés az ő lelkiismeretüket nem izgatja, úgy a városi képviselőtestületnek a hivatása: felébreszteni a boldog álmadókat., E tér miként való rendezésének eszme-gazdag talaját jelen esetben mélyebben nem akarjuk szántani, csupán a közérdeklődést felkelteni és az illetékesek figyelmét reáirányitani volt célunk. Reméljük, hogy az eszme visszhangra talál, s hogy lesz még alkalmunk e kérdésről — a város javára — bármely felvetett terv kapcsán, véleményt nyilvánítani. Részvénytársasági igazgató, ügy ved 30 éves, izr., nagy vidéki városban nősülni óhajt minimum 80 ezer korona hozománynyal. Komoly ajánlkozók „Vidéki ügyvéd 80“ jeligére Írjanak Budapest, főposta restante. Budapesti levél. — Fővárosi levelezőnktől. -— Arra, hogy gróf, herceg legyek valaha, nem adtam semmit 1 Ilyen cim nekem, sohasem kellene! A gazdaság után sem törtem magamat, soha ! Meggyőződésem, hogy a cim és a vagyon, nem ér... semmit! Hivalkodásra jó az csak és nagyon kevés az olyanok száma, kik a cim és vagyon urainak születve, boldogok lennének ... valóban ! A politikai hatalom után sem törtettem soha !... Megelégedtem azzal, hogy a sajtó koronázatlan ura voltam és vagyok !... Ha politikus lennék, egykor lejárna a dicsőségem csillaga 1 Mint miniszter, csak gyűlölt alak lennék ; mint kiváló politákát űző képviselőnek, vagy állandóan „hallgatnom“ kellene a nemzet javára, vagy „kidobnának“ a nemzet melletti küzdelmemért es igy lenne, ha államtitkárrá lennék valaha ; biztosan ellenségeim lennének a rangidősebb államtitkárok es féltékenykedne rám minden más kisebb-nagyobb politai nagyság és kicsiség. Mivel semmisem vagyok „csak iró“ — igaz, sokat nyomorogtam és ma is folytatom ezt a „kiváló mesterséget" —; de nem bánt, boldog vagyok, szabad vagyok, akár a sivatag oroszlánja és erős, hatalmas ! . .. line, hogy eljött az este, itt ülök újra, mint mindannyiszor és megírom az én „Budapesti levelemet“, melyet annyi varos tannyi embere vár érdeklődéssel és szeretettéi. Kell-e énnél nagyobb boldogság es hatalom ? ! . .. * Már a biblia is elitéli az Írástudókat és farizeusokat, kik szeretnek . .. minden alkalommal előljárni és főhelyen ülnek a lakodalmakban az özvegyasszony házában !. .. Erre gondolok, mikor is olvastam Szekfü Gyula könyvéről, melyben ő állítólag (en nem olvastam könyvét, tehát láttailanban, el nem itélhe ! tek senkit!) legyalázta volna II. Rákóczi Fe-i ! rencet, egykori Árpád-véréből eredett, dicső I fejedelmünket! Egyik lap első nap odadobta nagy örömmel ezt a „jó“ hirt olvasóinak és elegendő volt, hogy országos botrányt forraljanak e hírrel.. . Pár nap folyt a harc afelett: ártott-e Szekfü gyalázkodása, dicsérete, kritikája, vagy igazsága magának a réges-régen megdicsőültnagy fejedelemnek, vagy sem ? !... Ma aztán ugyanez a lap leközli egyes „akadémikusok“ piros, rózsaszín és zöld szemüvegen át való „véleményét“ Szekfü Gyula könyvéről ? ! Hát, kinek egy kicsi sütni valója van, átláthatja azonnal, hogy ez a látszatra nemzeti újság vagy taktikai hibát követett el és pedig nem kisebbet, mint az Eifel-tornya, vagy üzleti szellemből, hogy a lap jól elkeljen, használta föl a nemzet jó érzését arra, hogy j egyáltalán Írjon is Szekfü Gyula könyvéről! . . . Hiszen olyan reklámot csapott ennek a könyvnek és írójának ez a hírlapi polémia, melyre... ha a könyv tényleg a leirt sértő tartalmú ... a nemzet nem érdemesítheti sem a könyvet, sem Íróját Szekfü Gyulát ? ! Mit érdekelhet minket, egy tendenciózus és politikai izü ostobaság ?! Még kevésbé érdekelhet minket az ilyen röpirat... röpíteni való Írója ! . . . Maga pedig | az, hogy egy könyvről, melyet az akadémia adott Isi és konstatálva van a tény, hogy mi l van benne, hogy erről, mely akadémiai tagnak j... mi az egyéni . .. véleménye, ehhez ... I semmi köze a nemzetnek ! Hiszen véleményüket mi a nemzet sem nem kértük ki, sem előttünk megállónak és a mi hazaíiságunk színvonalán állónak — már csak a végre sem ismerhetjük el, mert ők, csakis mint az akadémia tagjai: érezhetnek, Írhatnak, olvashat- , nak ! Ez pedig más fajta ir ;s és olvasás már reges-régen; nem olyan az, mint amit mi a 1 magyar nemzet Írunk és olvasunk ! .. . Utoljára említem meg, amit legelőször kellett volna, hogy bizon-bizon a magyar nemzet, ha Szekfü Gyula nem irt volna II. Rákóczi FeKézimunkák, glassé kesztyűk szőnyegek, térítők tisztítása Hú fiúJer Púi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám. Az asszony ilyenkor gúnyosan mosolyog1 és csak úgy elmorzsolja a szavakat. — Vagy ki tudja . . . A kereskedelmi bank vezérigazgatója azon- i ban ezt már nem hallja, ő már kulcsait csörgeti és a törés nélküli százkoronásokat nyújtja ! a feleségének. A feleség különben, mint asszony, pompás példány. Amikor az utcán megy libegő járással, rengő csípőkkel diszkrét ibolya-illatba burkolva, nincs lérfi, ki utána ne fordulna s talán valamit ne is gondolna . . . És végre a titkár ur ő a harmadik szereplő. A harminc éves férfi. Fekete bajusz és szemtelen, hunyorgós zöld szemek. Azzal a bolond szerencsével, hogy minden asszony beléje szeret. Semmi különösebb szellemi tulajdonsága nincs, csak pompás hófehér fogsora, elpusztíthatatlan étvágya s hatalmas, mindig és mindenre kész egészsége. Néha ilyen kéréssel fordult a vezérigazgató a titkárhoz : — Ugyan tehetne nekem egy szívességet. — Kérem . . . — Nekem este egy bizalmas összejövetelem van a pénzügyminisztériumban az uj államkölcsön ügyében. Elkísérhetné feleségem az Operába . . . És a titkár ur elkísérte. Vagy pedig: — Ha nem terhelem, kisérje ki a feleségem a lóversenyre, én már — őszintén szólva — unom ezeket a komédiákat. Jegyezze fel, van egy pár biztos tippem. Majd játszanak, a feleségem szeret nyerni . . . És ők játszottak, nyertek is. A vezérigazgató valamit sejtett, hogy a titkár ur . . . Na, de olyan diszkréten ment minden, olyan finom flörtölés volt az egész, hogy nem lett volna oka beleavatkozni. Különben is a felesége óriási diadalt hozott a számára. A kereskedők bálján történt, hogy a jelenlevő királyi főherceg egyszer csak azt kérdezte : — Ki az a pompás asszony ott ? . . . És a kereskedelmi bank vezérigazgatójának a feleségére mutatott, ki tengerzöld ruhájában oly tüneményes szép volt, mint egy arany- hajú sellő. Megmondták neki, hogy a kereskedelmi bank vezérigazgatójának a felesége. Egy eladósodott generális még hozzátette azt is, hogy nagy finánczseni. A királyi főherceg reábólintott a fejével és bemutattatta magának az asszonyt. Az urát is későbben. Szóval a vezérigazgató sejtett valamit, de nem avatkozott bele. Hát vannak ilyen kedélyek is. Ezt a különben jól jövedelmező idilt megzavarta valami tapintatlanság. Egy igazgatósági ülésen történt, hogy mikor a vezérigazgató ur éppen előakarta terjeszteni az uj államkölcsön tervezetét, hiába kereste finom irománytáskájában, hiányzott benne. Végre is eszébe jutott, hogy otthon van az íróasztalán, este meg módosított rajta. — Kérem csak titkár ur lessz szives azonnal hazahajtani, a kocsim lenn van. Addig az urak lesznek szívesek várni . . . A titkár ur már el is sietett, S ekkor történt a tapintatlanság. Egy hosszú mágnás, igazgató-választmányi [ tag, félhangosan elnevette magát és odasugta I a szomszédjának: — Ez kolosszális, még ő segíti elő a ran- |devukat . . . E szavakat a többiek is hallották, a vezér- | igazgató is. Az urak mind hangosan néztek a | tapintatlan közbeszólóra, a vezérigazgató ur pedig rágyújtott egy uppmanra. Másnap pedig a következőket mondta a szönyegajtós, kipárnázott falu vezérigazgatói irodában a titkárnak: — Legjobb vidéki fiókunk — megnevezte a várost is — uj vezérigazgatóra vár. Én önre gondoltam. — Elfogadja ? Hogyne fogadta volna el. Ezzel az ügy el volt intézve. A kereskedelmi bank vidéki főfiókjának | vezérigazgatója minden két hétben egyszer a : fővárosba utazott, állítólag, hogy referáljon a központban. És az aranyhaju sellő ilyenkor olyan boldog volt . . . ■ A másik történetem ez.' —
