Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-22 / 29. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE sem a templomban. Arra kérjük az igazgató urat, hogy ezen állapotot szüntesse meg és a kedélyeket nyugtassa meg. Mert hogy a templom mindig templom, azt elvitatni nem lehet és hogyha akár a plébániához tartozó, akár a tantestülethez tartozó áldozó pap szolgáltatja is a misét, a nagyközönségnek a templom mindig nyitva van és nyitva kell lennie. Ehhez szó nem fér. Tehát csakis előzékenységről van szó, amelyre — azt hisszük — az ifjúságot ép úgy nevelni és oktatni kell, akár a latinra, vagy mennyiségtanra.“ (Folyt, köv.) Kávéház-megnyitás. Tisztelettel értesitem a n. é. ^ közönséget, hogy a volt Ba- 0 laton és később Korona cim ® alatt vezetett kávéházat át- ▼ vettem és teljesen átalakítva ▼ „ABBÁZIA“ kávéház cim alatt megnyitottam. ■■ -inrwnríiTi—rrT~~r "" A Amidőn biztosíthatom a n. é. ^ közönséget teljesen szolid ki- 0 szolgálásról a személyem iránt 0 eddig tapasztalt jóindulatra tá- ▼ maszkodva b. pártfogást kérve ▼ EL Rosner Márton Nagykároly iparkamarai kiküldöttei. •—Hozzászólás lapunk által felvetett kérdéshez.— Hogy mennyire üdvös volna az eddigi kiküldötteket újabb ambiciózusabb tagokkal felcserélni (ha ilyenek volnának Szerk.) mulatja az alább felsorolt néhány eset, melyben az iparkamara téves intézkedéseit kritika tárgyává akarom tenni. A nagykárolyi iparosok által 10 esztendővel ezelőtt rendezett ipari kiállítás alkalmából felkéretett az iparkamara egy szakember le- küldésére, ki azonban a nagy honorárium mellett nem annak bizonyult. Mert például nem figyelmeztette a rendezőséget, hogy egy ilyen szűk keretbe szorított kiállításnak legfeljebb 5—6 nap elegendő és nem 3 hét, mint amennyi ideig kelletett őrizni az összehordott gyártmányokat anélkül, hogy látogatók jelentkeztek volna. A zsűritagokat is csak két hét elteltével küldte le az iparkamara, mikor már a kiállítás hiányos volt. így például a cukrász tortája összeromlott, a szappanos márvány sírköve összeszáradt, a a kertész uborkái megsárgultak, a szíjgyártó remekét a megrendelő elvitette stb. így csak egy csonka kiállítást talált a zsűri. Ez idén szétosztott kamarai jutalékok kiosztásával sem veit körültekintő a kamara, mert például a 600 koronás utazási jutalékot egy nyíregyházai lakatosnak Ítélte, pedig Lipcsében most folyik a grafikai kiállítás, melynek megtekintése egy szakmabelinek kimondhatatlan hasznos lett volna. Valószínűleg, ha egy vas- és fémipari kiállítást rendez a külföld, egy könyvkötőt fog az iparkamara kiküldeni. Magyarország a Lipcsében tartandó kiállításon nem vesz részt, ami nagyon sajnos. Milyen üdvös lett volna, ha legalább a debreczeni iparkamara odahatott volna, hogy Debreczen városa, ahol a grafikai szakmához tartozó régi műkincsek vannak, mint pl. Tótfalusi Kiss Miklós még a külföldön is hires volt betüfaragó munkái, vagy a ref. egyház régi hires nyomtatványai stb. kiállíttattak volna. A külföldi utazásjutalék kiosztásáról megfigyelésem a következőt Az 1900. évi párisi kiállításra a debreczeni iparkamara négy önálló iparost és 6 segédet küldött ki. Köztük volt egy nagybányai asztalos mester is, kivel mikor az ország költségén való útjukat befejezték és Budapesten szétoszlottak egy szakaszba kerültem. Mikor megtudtam, hogy a párisi kiállításról jönn, érdeklődtem, hogy milyen impressziókkal jött vissza. Kérdésemre, hogy mi tett reá legjobb benyomást a látottak közül azt mondta: hogy a cirkuszban a vizalatti ballettánc, mit még soha nem látót. Az emléktárgyak árai után érdeklődve előadta, hogz ő azokat egy áruházban válogatta össze és mivel a francia pénzt nem ismerte mindkét tenyerét megtöltötte pénzzel s addig tartotta, | mig az elárusító nő elegendőt kiszedett belőle. Megjegyzendő, hogy az államtól kapott 800 K útiköltségből, egy heti ott tartózkodás után is elég szép összeget hozott vissza. Ily könnyel- j müen kezelik az iparkamaránál a reájuk b;zolt tőkét s ilyen szakemberek küldetnek ki tanul- j mánvutra, kik a ballerinákat tanulmányozzák. Es az ipartestület és a kereskedőtársulat még most sem mozog, hogy ebbe a kérdésbe Nagykároly iparosai és kereskedői is beleszól- janak. Csókás László. kamrája: egyúttal tőke-rezervoár is lesz. Talán nem is annyira a hatalmi érdek kívánalma ez, mint inkább a bosnyákok igyekeznek ezt igy feltüntetni, mert hisz minden, ami harcászati szempontból fontos nekünk, illetve a monarchiának, az mind magyar pénzen készül... Hatalmi téboly milliárdokat költeni, mert a Sztrátégia ezt igy kívánja! S amig a Sztráté- gia diadalát ülte, amig a modern harcászat s a technika legújabb csodája a repülőgép szelte át Bosznia fölött elterülő mélységes kék eget: addig egy ronda, sunyi féreg, valami hitvány bérenc beleszólt a nagy színjátékba: hogy elég! És a díszes nagy hatalomnak ajkára fagy a szó, a vér ... A tehetetlnn oroszlán hallgatni kénytelen. Nem joggal tolul hát még is ajkunkra a kérdés: miért ? . . . Mire kellenek hát mégis a milliárdok ? Nagyzási mániában való kéjelgés ez, amit csaa akkor veszünk észre, amikor már késő, csak akkor, amikor a Viribus-Umtis gyászlobogós, méltóságos ialakja a nagy színjáték szomorú áldozatait vitte mé- hében, gyászos koporsókba zártan az Ándrián. — Valósággal érthetetlen dolog, hogy saját pénzeinken hizlalják odaát ellenségeinket. Mert sokan vannak ott. Többen, mint gondolnánk. De hisz nem az a fő: mindennél fontosabb a Sztratégia s a nagy hadgyakorlatokkal való hivalkodás, amelyet egy pillanat alatt megállíthat, beszüntethet egy sunyi féreg, egy ronda bérenc, aki saját nemzetünk testén tengeti nyomorúságos életét. — Még elképzelni is borzasztó, hogy milyen veszedelmes és nagyarányú akció folyik ellenünk saját országunkban. Nem holmi fantaszta, vagy mint feltün" tetni szeretik: exaltált ember gaztettéről van itt szó, hanem egy olyan nagyarányú veszedelemről, amelynek elfojtását tüzzel-vassal is keresztül kell vinni s az illetékes köröknek minden lehetőt és lehetetlent el kell követniük, hogy saját hazája belterületén biztonságban élhessen és magyarnak vallhassa magát a magyar! Mert csak igy lesz boldog, csak igy lesz a danája hangulatos és igy lesz megkímélve a szomorú, gyászos melódiáktól. I TTIakay TTÍiklós oki. építőmester Tlagykároly, Gr. Károlyi Gy.-tér 28. f f f I I I f f I I f f Elvállaljál épületek tervezését, felépítését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ácsmesteri vizsgára biztos sikerrel előkészít holmi—Egymás. Foglaljon helyet Hampel ur! Üljön le ! — Köszönöm — köszönöm — most ültem egy félévig Váczon. * * * Orvos: (aki a szegényeknek ingyen rendel.) — .No hát ez mégsem járja ... Most idejön hozzám egy ember a szegények rendelő órájában a fiával, aki egy húsz koronás aranyat nyelt le. * * * Egy polgártárs nagy panasszal fordult a rendőrséghez. Éjjeli nyugalmát az ablaka előtt lármáz!», civódó „polgárok“ megzavarták. Hiába szidta, hiába fenyegette őket lelövéssel, — a lárma, a civódás folyt tovább rendületlenül. A panaszos kéri a „három polgártárs“ kipuhatolását és megbüntetését. A rendőrség ezt készséggel meg is igeri, s azon kérdésre, hogy kik lehettek a garázdálkodók, panaszttovő kijelenti, hogy úgy gondolja X. Y. kocsisai. A rendnek éber őre erre azt kívánja a panaszostól, hogy sorolja el a neveiket. — Ezzel már igazán nem szolgálhatok — feleli a panaszttevő —, mert a haszontalanok elfelejtették becses névjegyeiket átadni. * * * Egy valialat igazgatója valamilyen ügyben beállított a főjegyzői hivatalba, s igy kezdte mondókáját: — Egy alázatos kéréssel jöttem Uraságod- hoz . . . Én nem vagyok üraságod, hanem főjegyző — szakítja félbe a hivatalnok a beszélőt. A polgáitárs nem jött zavarba, hanem mélyen meghajolva, cinikus nyugalommal újra kezdi mondókáját ilyeténképpen : — Nagyságos fő-főjegyző ur . . . * * * Lumpolás után. Hogyan fogadott az éjjel a feleséged ? Ne is beszéljünk róla, dühében a haját tépte. — Na hiszen akkor te még jól jártál. Az én feleségem az én hajamat tépte. * * * Tehetség és protectió ritkán járnak együtt * * * Az okos orvos a betegtől, az okos klieus az ügyvédtől tanul. * * * Mai cselédek. Nagysága: S miért hagyta el az előbbi helyét ? Szobaleány : Az előbbi nagyságám minden ruhámat utánozta. * * * Nem dohányzik Zsuti ur? Nem. Derék, leszokott róla! Dehogy ! Én már mint nem dohányzó születtem ! * * * Öröm apa: Itt van tízezer korona és Ígérje meg, hogy hü szerető férje lesz a leányom- nak! Vőlegény: Bocsánat, előbb megszámlálom. * * * A tisztességes nő legkedvesebb témája a rossz nő! * * * 1830-ban néhai gróf Károlyi György a megyei restauráció alkalmával fekete bárány fürtös gubában jelent meg, — amit nagykárolyi gubás iparos készített. Ma az ideiglenes számfeletti díjtalan nap- dijas is csak angol posztóból visel ruhát. Óh idők, óh emberek! * * * Ma alig van 3—4 számottevő gubás iparos városunkban — kiszorította a slendrián 10—12 forintos kész téli posztó kabát, na meg tönkre
