Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-05 / 10. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE gróf lemondását a munkapártban milyen kommentárokkal kisérték eddig. Zichy János gróf a jövőbe lát, ö nem akar hozzájárulni a munkapárt bomlásához, sőt az ő akciójával egyenesen azt akarta, hogy a párt visszaszerezze az erkölcsi prezstizsét! Sőt vannak, akik ép Zichy János személyében látják a kibontakozás létrehozását, s aki csak ép evégből maradt benn a munkapártban, öjabban sűrűn emlegetik Wekerle Sándor és Bu- rián István nevét is. Hogy ki felé fordul majd igazán az uralkodó kegye, ma még; nem tudni. Wekerle sáncai már azért is erősek, mert a mostani nehéz pénzviszonyok között az udvar alig tartja nél- külözhetönek az ő közreműködését. Rakovszky országgyűlési képviselő cikkében azt mondja, hogy „milyen véleménye lehet a kulturvilágnak a magyar nemzetről, amely a Désy—Lukács ügy nagyon különleges és szokotlan elintézését még akkor sem tartja a nemzeti becsületre nézve kompromittálónak, amikor a magyar közélet legkimagaslóbb alakjai és a nemzet szine-java helyezkedik a Désy álláspontjára ? Ha a nem-! zeti becsületre sokat tartó franciák Zola; szavára nemzeti üggyé tették a Dreyfuss í ügyet — a magyarok kötelesek a Désy— Lukács ügyet magukévá, nemzeti üggyé tenni. Lukács magatartásából arra kell következtetni, hogy az ő érdekének az felel meg, hogy Désy ne bizonyíthasson, a nemzet reputációja azonban azt követeli, hogy igenis bizonyítson és ha Lukács becsülete a bizonyításra nem szorul, an- j nál jobban követeli ezt a nemzet be- j csülete.“ Lukács azonban nem akar a Désy üggyel kapcsolatban megbukni. Valami visszavonulást akar magának csinálni. Tisza meg forszírozza, hogy a választó- jogi javaslatot még keresztülvihesse. Mindketten mindent elkövetnek, hogy húzzák, halasszák a dolgot. A munkapárt nagy kedvetlenséggel teljesiti kötelességét. Senkiben semmi bizalom a jövőre nézve, már csak azon kombinálnak, hogy ki lesz az, aki a Lukács helyét elfoglalja. Az ellenzék körében is úgy Ítélik meg a helyzetet, hogy Lukács csak halasztást kapott, hogy ne panama-vádakkal terhelten kelljen helyét elhagynia. A munkásság most a nagy sztrájk előkészületeivel van elfoglalva, illetve arra már el is készült s csak az adandó jelre vár, hogy azt megkezdje. A sztrájk e héten fog kitörni. Jó lesz tehát, ha erre mindenki előkészül. Most már egészen bizonyos, hogy a sztrájk nem lesz elhárítható, Ezt konstatálta maga a munkásság is. A szociáldemokrata párt erősen készülődik országszerte az általános sztrájkra. Amely napon a kormány választójogi javaslatát tárgyalni kezdi a képviselőház, — a megállapodás szerint aznap délben tör ki az általános sztrájk. A politikai tömegsztrájk ügyében a főváros és környékbeli szociálista bizalmi férfitestületek tagjai, valamennyi gyári üzem, műhely, s munkahely megbízottai együttes nyilvános gyűlést tartottak és kimondották, hogy Budapest munkássága immár készen áll a tömegsztrájkra. Lehetséges az is, hogy a választójogi javaslat tör-í vénybeiktatását is keresztül erőszakolja Tisza a szuronyok ezreinek védelme alatt. Erre nézve is megtörtént már minden előkészület. Hétfő óta valóságos ostromállapot van a fővárosban. Hatvanezer katonát koncentráltatott a kormány a fővárosba. Iskolák, gyárak, középületek kaszárnyákká változtak át. „A Nap“ híradása szerint az utcasarkokon álló rendőr mellett két-két csendőr áll fel- j tűzött szuronnyal. Budapest 25 pontján 25 század katona állomásoz. Szóval az ország szép szék és fővárosa tele van ! katonával, csendőrrel, karddal, szurony-1 nyal és ágyúval. így készülnek elfojtani a — valószínűleg — ma szerdán kitörni készülő sztrájkot, az ország munkásságának küzdelmét. Tisza ugyanis szerdára tűzte ki az „okvetlenül“ letárgyalandó választójogi javaslatot. S ha terve sikerül e kényurnak, kitudja, talán nem-e hirte- lenében csak úgy szőröstül-bőröstül lenyeleti, a munkapárttal a javaslatot s megalkottatja egy-kettőre az u. n. nemzeti törvényhozó testülettel a magyar nemzet jövőjére korszakos jelentőségű választó-! jogi törvényt ad majorem glóriám . . .1 De nemcsak nálunk, hanem a müveit nyugaton is forrong a munkásság. Ott is a tömegsztrájk fegyveréhez nyúl. A belga szociáldemokratapárt ugyanis végleg elhatározta, hogy április 14-ére kitűzi az általános sztrájk megkezdését, amellyel kiakarja vívni az általános és egyenlő választójogot. Ám minket szerencsétlen hazánk és nemzetünk sorsa érdekel most elsősorban. Válságos napok előtt állunk, ismét Adja a magyarok istene, hogy szerencsésen éljük túl ezeket is ! Ä gör. kath. püspökség székhelye és az orsz. Közművelődési Tanács. A Szatmármegyei Széchényi Társulat f. évi február hó 19-én tartott igazgatósági választmányi ülésében Falussy Árpád elnök indítványára egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy a gör. kath. magyar püspökség székhelyének Nagykárolyban leendő felállítása érdekében úgy a kultuszminiszterhez, valamint az Országos Közművelődési Tanácshoz pártoló feliratot intéz, sőt a Közművelődési Tanácsot arra kéri, hogy a püspöki székhely kérdésében foglaljon állást Nagykároly mellett és a miniszterhez intézendő feliratban támogassa a Széchényi Társulat kérelmét. Az országos közművelődési Tanács Széli Kálmán elnöklete alatt február 27-én tartott ülésében foglalkozott a Széchényi Társulat kérelmével, amelyet Árkay Kálmán alelnök ismerletett. Ezután Falussy Árpád, a közművelődési Tanács tagja, nagyhatású beszédben indokolta meg a Széchényi Társulat kérelmét, kiemelvén azokat az okokat, amelyek kötelességévé teszik az orsz. Közművelődési Tanácsnak, hogy minden más tekintetek félretételével a görög kath. magyar püspöki székhelyének elhelyezésének kérdésében Szatmárvármegye székhelyének : Nagykárolynak kérelmét támogassa. Gróf Béldi Ákos valóságos belső titkos tanácsos, az Emke elnöke és Némethy Károly belügyi államtitkár hozzájárulása után Széli Kálmán elnök kifejezést adott annak, hogy teljes mértékben osztja es méltányolja azon indokokat, amelyeket a püspöki székhely elhelyezése kérdésében Falussy Árpád beszédében előterjesztett és a maga részéről is kéri a Közművelődési Tanácsot, hogy a Szatmármegyei Széchényi Társulat kérelmét tegye magáévá és részletesen indokolt felterjesztésben kérje a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a kitűzött nagy nemzeti célok megvalósítása érdekében a püspökség székhelyéül Szatmárvármegye székhelyét: Nagykároly várost jelölje ki és ennek keresztülvitele érdekében úgy Öfelingerült professzora azt mondta neki valami j csínyért: gazember. A fiú ereiben ki tudja | melyik ur kék vére mozdult meg arra a szóra, J mikor arcul csapta a gazemberező tanárát ? Ilyen után természetesen ott kellett hagyni az iskolát, sőt egy gimnázium sem akarta felvenni az erkölcstelen növendéket. Ezután az iskolai botrány után érte a második csapás, anyja, a guvernánt-kisasszony meghalt. Egyedül állott a világon. Tizenhét éves még nem volt, s nem akadt a körülötte zugó-zajgó emberárban egyetlen sem, a ki felé nyújthatta volna kezét, kitől egy tanácsló szót kérhetett volna. A guvernánt-kisasszony szekrényében találtak háromszáz összekuporgatott forintot, azt oda adták neki, s útnak eresztették. És ő ment j egyenesen, nem nézve lába alá, hogy nem-e j fog megbotlani, talán lezuhanni. Ezrek élnek úgy a fővárosban, kik várják, lesik az ilyen vakokat, hogy aztán kiszipolyozzák. Vagát Pálra is rátaláltak ezek a parasiták, kik el sem j eresztették maguktól, mig tartott a háromszáz forintból. Vagy két hétig tartott a mámoros élet, akkor az utolsó forint is elúszott. Most mihez fogjon ? A valamihez kezdés utolsó szalmaszálát, azt a háromszáz forintot is elvették tőle: árvább lett az árvánál. Hanem a fosztogató proletárjai még emberségesek voltak. Elitták, elették a pénzét, de legalább szereztek kenyeret számára. Vagát Pált beajánlották éjjeli korrektornak egy nagy, hatalmas | laphoz. És a tizenhét éves fiú nap-nap után i sorvadt, szidta az éjjel tikkadt levegőjét, s I dolgozott lázas fejjel, sokszor üres gyomorral... II. A negyedik év szilveszter éjszakája még ott találta Vagát Pált a korrektor asztal mellett, hol merev arccal, kissé hajlott háttal, szótlanul javítgatta a furcsa, hibás szedést. Az ötödik évben felvitték a szerkesztőségbe. A felelős szerkesztő a korrektorban felfedezte a publicista irót. így történt. Három óra hajnalban. mikor az utolsó kolumna is kikerült a revízióból, olyast gondolt, hogy nincs abban igazság, amit vele a sors tesz. Agyában zúgni kezdett valami, s érezte : ő is tudna irni épen úgy, mint azok, kiknek a szarkalábjait naponta kibetüzi. Az alkotni vágyás lángja fellobbant lelkében, a máskor kimerült ember duzzadni érezte erejét. Nem kelt fel, mint máskor a korrektori asztal mellől, hanem tovább görnyedt és egy óra múlva a fehér lapokon egyenes, tömött sorokban ott feketéllett a betű formába öltözött gondolata. A politikai hajszát ostorozta cikkében keményen, kíméletlenül és erős logikával. Mikor letette az utolsó szó után a tollat, gyöngyöző homlokát letörölte, büszke tudat, melegítő érzés járta át teste minden részét. Gúnyosan nézett az előtte heverő kolumnákra és azt gondolta: ezután majd én is kikérem a részem ebből a dicsőségből I és a küzdelemben meglátjuk ki lesz a diadalmasabb ! A felelős szerkesztő mikor elolvasta a Cikket, azt felelte reá: ha akarja felveszem önt a szerkesztőségi tagok közé. Önben van tehetség, csak még forrni kell. És Vagát Pál ezután nem korrigált, hanem cikkeket irt. III. A nagy, nehéz küzdelem bénító munkája csak ezután kezdődött. Vagát Pál, amig korrektor volt, azt hitte nincs annál fárasztóbb, testet kimerítőbb kötelesség és csak akkor látta: irni még nehezebb, mint korrigálni. Mikor ezelőtt elébe helyezte a maszatos szedőgyerek a hibás hasábokat, szinte gépileg járt végig szeme a sorokon és automataszerüleg rajzolta a hasábok széles margójára azokat a krix-kraxokat, melyek után a hibákat olyan ügyesen tudják kijavítani. Most, mikor a fehér lapra magának kellett a sorokat vetni, melyeket ezelőtt csak javított, érezte, hogy ebben a munkában nemcsak a test fárad, de a lélek is, s mintha minden megirt cikke a leikéből is lehorzsolt volna egy szemernyit. Eleinte az ambitió lelkesültségével fogott munkájához, csiszolgatta, ragyogó ruhába öltöztette fel lelke gondolatait, de lassankint valami fásultság meglankasztotta erejét, ambíciójának tüzét. Néha észrevette a munka lázas sietségében, hogy valami hiba esett a munkában, a szó és gondolat fűzés laza, a stílusa pongyolább s
