Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-29 / 5. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ban igenis éltek vele, de azt valóban nagyon nebéz megállapítani, hogy a kára nem volt-e mindenütt nagyobb, mint a haszna ?! És a munkásságnak ezt tekintetbe kell venni és bölcsen mérlegelni. Tény, hogy a nemzetállamnak számolni kell az ő jogos követeléseikkel, de viszont nekik sem szabad az államélet legfontosabb érdekeit szem elől téveszteni. Mi a hazafias munkássággal szivünk legmelegebb érzelmével rokonszenvezünk, igazán óhajtjuk és kívánjuk, hogy jogosult kívánságaik érvényesüljenek is, épp azért, mikor arról van szó, hogy elérje azt, ami politikai érettségénél fogva megilleti, ennek próbáját is kell adnia, hogy csak olyat tesz és olykép, ami csakugyan szolgálja a saját ügyét! A könnyelmű híresztelések ellen. A nehéz idők félelmes nyomása fojtogatja országszerte a piacot. Az üzleti élet egész területén fenyegető homályba burkolózva ül a legközelebbi jövő ismeretlensége és az üzletemberek gondos éberségük megfeszítésével őrzik fegyelmezett nyugalmuknak azt a maradékát, mely kockán forgó vagyonukra vigyáz s házuk, nevük, mindenük sorsát tartja egyensúlyban. Nincs az a hajszálrepedés, mely félelmesnek ne tűnnék fel a földrengéses időben s nincs az a könnyű szellő, mely veszedelmeket ne tudna hordani szárnyán most, amikor minden inog s még ami nem inog is, a képzelődés előtt inogni látszik. Egy könnyedén elejtett szó gyökeret tud verni s a rágalom és vád fájává tud lombo- sodni ma, — egy gazdátlan vészkiáltás, mely utóbb valótlannak bizonyul, tömeges szerencsétlenségeket tud okozni a vészkijáratok felé tolongók között: olyan á helyzet ma, mint a csatatereken, ahol az ellenséges golyók pusztítását még fellépő járványok is tetézik, az üzleti élet terén is, amit a pusztításból el nem végeznek a konkrét bajok, elvégzi az idegesség és kósza hirterjesztés járványa. Nagyitó célzattal mutogatott hajszálrepedések, elejtett kétes szavak, gazdátlan vészhirek, magunk körül láthatjuk napról-napra, mily romlást tudnak okozni a gazdasági élet ingadozó talaján, ahol minden leomló ház nemcsak a bennlevőket üti agyon, de az üzletszomszédokat is magával rántja. A nyomában megjelenő hírlapi tiltakozások, jogos felháborodások, kínos magyarázatok hangja elárulja a mélységes hatást, melyet a megfontolatlanság és könnyelműség okozott. Ebben a végtelenül veszedelmes helyzetben a kamara elnöksége indíttatva érzi magát, hogy csillapító szavát felemelje s nyugalomra intse az ideges rémlátások hirhordozóit. Azzal a komoly kéréssel fordul az elnökség a nyilvánossághoz, egyes emberekhez és hírlapokhoz, hogy bizonyos lemondással — mely ma a ha- zafiság kenyérbe vágó erényeihez tartozik — tartózkodjanak oly hírek terjesztésétől, melyek kétségtelen beigazoltságban nem állanak előttük. Mert a hírekkel szemben védelem nélkül állnak azok az intézetek, azok az egyesek, akikre vonatkoznak s akiknek legjobb erejét lefoglalja az egyébként is nehéz viszonyokkal folytatott megfeszített küzdelem. A jóincmlatu kíméletnek, a lelkiismeretes tartózkodásnak soha nagyobb és általánosabb gyógyhatása nem lehetett, mint van a mai időkben, amidőn egy dologtalan ember fecsegő szava meg tud ölni egy titáni erővel birkózó becsületes kalmárt. Sok nagyon szomorú példa indítja az elnökséget erre a konkoly kérelemre. Sajnos, olyan időket élünk,, amikor a segítésnek máskor bőséges eszközei igen-igen megfogyatkoztak, de ha már segíteni nem tudunk egymáson, — a szójárás szerint — legalább ne bántsuk egymást. Debrecen, 1913. január hó 27. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében : Szent-Királyi Tivadar Száva Gyula elnök. ’ titkár. Színház. < Kedves Augusztán. Először adták a nagykárolyi „Városi Színháziban 1913. évi január hó 25-én. (Km.) Meleg, intim est volt a múlt hét szombatján a színházban, hegy Falk Leo fülbemászó, édes hanghullámai szétömlöttek a szin- 1 pádról. A „Kedves Augusztin“ első előadása elég nagy számú közönséget hozott össze, bár magának az operettének az átlagos termelést sokkalta magasabb stilü dallamos zenéje és az előadó színészek sikerült játéka nagyobb érdeklődést is érdemelt volna. A librettisták: Bernaucz és Wellisch témáért a kiaknázhatatlan Balkánra nyúltak, s ha nem is produkáltak mese dolgában valami igen különlegességet, egyben feltétlen elismerést érdemelnek, hogy nem ragadtatták magukat a posványos pornográfia terére. Hatást inkább a romantika felé hajló naivitással, I mint a kiélezett pikantériával akartak elérni, I szóval olyan mesét írtak, a melyet, mulatságos volta mellett, fiatal leányok is meghallgathatnak — pirulás nélkül. És ez már magában is érdem, mert az utóbbi operelte irodalom [ jóformán és kizárólagosan csakis olyan mesét tálalt fel, melyre a „csak férfiaknak“ jelző illik. A meséjét szándékosan azért nem mondjuk el, mert nem akarunk az előadást megnéző közönség élvezetének elébe vágni azzal, hogy a szöveg csattanóját jó eleve eláruljuk. I E helyen csak az előadás sikeréről s az előadó színészek munkájáról kívánunk beszámolni. Az egész operettet a társulat énekes részének hat jó erője viszi. Ezek: Szigethy Irén, a társulat primadonnája, N. Szelényi Ilonka, a társulat tánc- és énekes szubrettje, naivája, szalon komikája és sok minden egyébje, a férfiak közül: Csáky Antal, a „címszerep“ (ki i is lenne más?), Gáspár Jenő, a karzat gyöngye, Horváth József a pipaszár-gyáros és végül Bay László az uj operette-buffó. Csáky Antal énekel és táncol Szigethyvel és Szelényi Ilonkával, ezek viszont ő vele; ez természetesen nem zárja ki, hogy külön- külön ne énekeljenek és viszont, hogy együtt ne táncoljanak. Horváth József, a duplapapa, csinál mindenkivel egy kis mókát, mig Gáspár Jenő különösen Bay Lászlóval bajlódik. És ezek a nótázások, mókázások és nem lulságba hajtott táncok mind olyan harmonikusan olvadnak össze, hogy élvezetükben még ! a bosszantó apróságokat is elfelejtjük. A nőszereplőkről csak egész röviden szó-! lünk ez alkalommal s ez az: Hogy szerepüket helyesen felfogva, sikerrel érvényesítették is. { Nem tudom elfojtani itt azt a megjegyzésem, J hogy szinte ritkaság számba megy egy mindig jókedvű primadonna és egy sose féltékeny, rivalizáló direktorné. A hölgyek toalettje különben ragyogó és pompás volt. A férfiaknál Csáky Antalon kell kezdenem. Ha nem szini-referádát írnék, hanem kortesbeszédet mondanék, úgy kellene kezdenem : — Meghajtom előtte a lobogót . . . Mintha talán nekem lett volna alkalmam legelőször, vagy legkifejezettebben reá mutatni, hogy alakításában hiányzik az élet, az elevenség, a mely operette-tenornál elengedhetetlen feltétel. Hisz a tenor a férfi-primadonna. És most, mintha a hidegsége felengedett volna. Itt is, ott is felcsillan egy-egy temparamentu- mos mozdulat, egy-egy kifejező gesztus, egy- egy színes, megmagyarázó mimika. Ezek a jelenségek, a.különben jó színész Csáky Antalt csak emelik. Ezt el kell Augusztin alakítása alkalmából ismerni az elfogulatlan figyelőnek. Gáspár Jenő egy igen hasznavehető tagja a társulatnak, ki minden szerepkörben megállja a helyét. De milyen más volna az ő egyénisége, ha letudna, vagy letudnák szoktatni az ő modorosságairól. Vegre is az ember a saját vicceit bizalmas magán körben mondja el, de nem egy diszkrét, parfümillatos színházi milliőben. Horváth Józsefnek, kit eddigi megfigyeléseink szerint, igen lelkiismeretes színésznek ösmerünk el, az alakjával van némi elintézni valója. Fasomvigott szerepe nem komikus szerep s Horváth József megjelenésével azzá avatta. De hát végre is egy komornyiknak nem feltétlen szükséges térdnadrágban megjelenni. Bay László operette hercege sikerült alakítás volt. A szerep maga is hálás s ezt, dicséretére legyen mondva, nem túlozta el, hanem csupán diszkréten kiaknázta. Azért azonban — pardon, pszt — el ne bízza magát. Kisebb szerepekben az összjáték javára ügyeskedtek: Kun Dezső, Ernyei János és Pelsőczy László. Máté barátot, az operette csattanójának letéteményesét, Pelsőczy László ez alkalommal igen dicséretes önuralommal és épen ezért megtapsolt eredménynyel játszotta. A rendező ur figyelmébe ajánljuk végül, hogy a kar és a statiszták maszkirozását jobban ellenőrizze s hogy gondoskodjék arról is, hogy Pipsz zászlós jobb nadrágot kapjon. Bál az udvarnál. Először adták a nagykárolyi „Városi Színháziban 1913. január ho 27-én, (Km.) Igazán kár volt a színtársulatnak ezt az operettet beszerezni és annyi fáradsággal betanulni. A szövege teljesen tartalmatlan semmiség. Egy rövid lélegzetű tárca és több cselekményt foglal magában, mint a „Bál az udvarnál“ meséje. Szóhrer pedig e munkájában nem tudott olyan motovikus zenét szerezni, a melynek ellenértékeképen megtudnók bocsátani a munka minden egyébb gyarlóságait. Az lett volna a leghelyesebb,' ha minden szereppel úgy bántak volna, mint az „Anyahercegnő“ szerepével. Mert ez a szerep a szinlapon Mikey Rózsi nevével fungál: de a színpadon egész este nem jelent meg, csak üzeneteket küldött. Az előadó színészek törekedtek a semmiből valamit alkotni, de bizony ez nem sikerült. Az egyes dalokat és táncokat N. Szelényi Ilonka és Juhos Margit ügyesen énekelték és táncolták. Játszották még szerepeiket Bay László, Füzess Lenke, Csáky Antal, Gáspár Jenő és még egy páran. Közönség kevés. Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Jutányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma. Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! Minta után való festés ! ! Haúffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Miihely: Petőfl-utca 59. Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. W Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek
