Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-05 / 10. szám
' !' XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 5. ' 10. szám. NAGYKáROLf ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. M ....— ' "..... ■■■■ II ■■«—■■III I ■ ........■■■■■■■■..... ■ .... ....... ............. El őfizetési árak: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség: Kossuth-^cza jk-Jeléfon?. Fél évre .' ; ; ; ; ; ; ; Dr- Adler Adolf Rédei Károly- .WmenteUen leveleket előttünk ismeretlentől Egvnedévre — Laptulajdonos és kiadó: I nem fogjunk p„,roc. .on ......................„ ,..................................... Hirdetések jutányos áron közöltetnek. je gyes szám...................... zu „ a wagykarolyi Petofi-nyomda Reszvenytarsasag . i „ , Ift . , . Tanítóknak egész évre . . 6-— n Nyiltter sora 40 fill. Kéziratok uem adatnak vissza.. i Válságos napok. Ismét válságos napok előtt áll hazánk. Dacára a félhivatalos sugalmazott sajtó- közleményeknek, irányadó bécsi és budapesti körökben biztosra veszik, hogy a Lukács-kormány visszalépése immár befejezett tény és hogy már legfeljebb csak hetek kérdése, hogy az tényleg meg is fog történni. De nemcsak a kormány távozása van küszöbön, hanem alapjaiban van megrendítve a munkapárt is, mely ezidőszerint parlamentünk többségét alkotja. A jelek olyanok, amelyek joggal engednek következtetni a bomlás processzusára. Kp ezért csinálnak hangulatot a párt megmentése érdekében. A „Magyar Hirlap“ azt mondja, hogy „a munkapárt komoly elemei teljesen tisztában vannak a kormány helyzetével,— jobban mondva: Lukács biztos bukásával. Annyira tisztában, hogy a bukásával megüresedett tárcák betöltése felől is folynak már a sugdolódzái sok, s az egyelőre csendes tülekedések. Lukács megbukik, s a munkapárt minden erejét megfeszíti, iiogy ne bukjék vele.“ A kormány németnyelvű félhivatalosa azt fejtegeti, hogy Zichy János grófnak azért kellett otthagyni állását, mivel az volt az álláspontja, hogy a Désy Zoltán, azután pedig az Andrássy, Apponyi és Zichy grófok által emelt vádak parlamenti vizsgáló-bizottság elé utaltassanak. Csodálatos, hogy ép e miatt kénytelen volt lemondani, hisz azután, hogy a bíróság ' elzárta a bizonyítás útját Désy elől és igv megfosztotta a miniszterelnököt attól, hogy az ellene emelt súlyos vádakat a nyilvánosság előtt mer >i< 'h>, a kormány elnökének kapva kellett volna kapnia azon, hogy a parlamentből távollevő ellenzék helyett akad valaki, aki az ügyet a parlament elé akarja vinni és annak kompromittáló homályát parlamenti vizsgáló-bizottság utján tisztázni iparkodik. Az ellenzéknek nem ez az álláspontja, mivel az ellenzék — helyesen — azt tartja, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság előtt bizonyítani, az ügyet teljesen tisztázni nem lehet, mivel a parlamenti vizsgáló-bizottságnak erre nézve nagyon hiányosak az eszközei. Zichy János gróf kívánságának a teljesítése elől ! annál kevésbbé lehetett volna elzárkózni, mivel a bíróság előtti bizonyítás elől éppen azzal zárták el, hogy az ügy a parlament elé tartozik. Igazán különös, mikor a bíróság előtt van az ügy, akkor azért nem lehet bizonyítani, mert a bíróság nem akar beleavatkozni a parlament hatáskörébe, — a parlamenti bizottság elé pedig azért nem lehet a bizonyítást vinni, mert a parlament nem avatkozhatik a birőság hatáskörébe. Csodálatos és méltán feltűnést kelt a munkapárt körében is, hogy Zichy János gróf, lemondott kultuszminiszter, megváltoztatta elhatározását és nem lép ki a munkapártból. Nehéz volna ennek az újabb elhatározásnak indokait megtalálni, [főként ha arra gondolunk, hogy Zichy A LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NOi- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES DAGASZT terítékek, törülközők Rubletzky Kálmán DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0- TÁRCZA. Temetés. Csendes éjnek lágy szellője muzsikaszót hord a szárnyán, Bús legénynek szól a nóta, szeme bágyadt, arca halvány. Zokogva sir a hegedű, a sötétes ég a kóta, A nyütt vonó meg-megreszket, mintha könyre, gyászra szólna. Dalolgató fülemile abbahagyja zokogását . . . Bólogató akácvirág hullogatja fürtös ágát . . . Tört sóhajtás ... bús sóhajtás száll szerte a csendes éjbe, Csalfa lánynak, barna lánynak sohse volt szebb temetése, Kürthy Károly. Ut az öngyilkosságig. — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. — Irta: Kosztka Mihály. Mire a felelős szerkesztő bejött a redakcióba, a munkatársak már mind együtt voltak. A felelős szerkesztő magas, csontos, rideg ember volt, ki a mindennapi szerkesztést épen olyan változatlan egyformasággal végezte, mint a lap nyomását az óriási rótációs. Hideg arcán pillanatnyi csodálkozás tűnt fel az- özszesereg- lett munkatársak komolyságát látva. Kérdezte : — Történt valami ? Égy kis, sárga arcú ember, a rendőri hírek | rovatvezetője, válaszolt a kérdésre. Hangjában nem volt semmi a résztvevő barát szánakozásából, tökéletes sablon ember volt, ki a választ is olyképen adta meg, mintha referálna az esetről. — Ma éjszaka még ő volt az utolsó a! ; redakcióbán. Két órakor, mikor leadta az utolsó i kéziratot, állig begombolkozott és azt mondta s a korrektornak, hogy haza megy. Reggel átlőtt szivvel találták a szobájában. Eddig csak eny- nyit tudunk. A kis, sárga arcú ember visszalépett, mint aki elvégezte kötelességét. A szerkesztő homloka elborult, lassan le és fel kezdett sétálni. A kiről a rendőri hirek rovatvezetője beszélt: Vagát Pál volt, a lap segedszerkesztője, s a felelős szerkesztőnek sehogy sem tetszett a dolog. Hirtelen abban hagyta a sétáját. — Tehát egész bizonyos? Mikor a kis sárga arcú ember még egyszer | elmondta Vagát Pál utolsó hazamenetelét, a felelős szerkesztő is elhitte az öngyilkosságot. Mielőtt bement \olna szobájába, odafordult a legkisebb riporterhez: — El kell menni Vagát lakására. Tegnap úgy beszéltük meg, hogy ő Írja meg a vezércikket az interpellációkról. Talán megirta mielőtt agyonlőtte magát. A felelős szerkesztő ezután bement szobájába. A munkatársak pedig kezdték tárgyalni az esetet, s konbináltak, találgatták, keresgették az okot, mely a becsületes Vagát Pált az öngyilkosságra késztette. Az igazi okot persze egy sem tudta. I. Sápadt, nyurga ember volt Vagát Pál. Alig múlt huszonhat éves, de harminckettőnek látszott. Az a sok vihar, mely életében érte, ott hagyta nyomát sápadt arcán, horpadt mellén, gyérülő haján. A sors nyomorultjai közé tartozott, kik már a születésükkor keservet zokognak. Anyja guvernánt volt, apját elfedte a homály. Hiszen különben az rendesen úgy szokott történni: a guvernánt-leányok gyermeke mindig apátlanok. A flu a hetedik gimnáziumig vitte fel. Ekkor történt, hogy egyik fel!
