Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-02-19 / 8. szám

V

JL

XXX. évfolyám.

Nagykároly, I9i3. február 19.

8. szám.

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

i ' I

Megjelenik minden szerdán.

Előfizetési árak:

Egész évre

.............................8-—

Fél évre..................................4-—

Eg

ynedévre.........................2- —

Eg

yes szám.........................—-20

Ta

nítóknak egész évre . . 6‘—

kor.

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő:

Dr. Adler Adolf Rédei Károly.

Laptulajdonos és kiadó :

a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“.

Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76.

Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza.

—

Régi bajok.

Minden nemzedék a maga korában és a maga korián-aiban talál legtöbb gáncsolni valót, mert a messze idők homálya eltakarja a letűnt kor és emberei hibáit, s ha a törlénelem világításában tekintjük is, a nagy látókörben elmosódnak a fogyatkozások, mig a jelen nyomorúságait érezzük, s a szereplőszemélyeket úgyszólván hálóköntösükben látjuk.

Szidjuk a jelent és áhítozva nagy csodálattal tekintjük a múltat.

De hiszen ez idáig nem is olyan nagy baj. A jelennel való elégedetlenség, s a jobb után, a tökéletesedés után való törekvés is egyik rugója az emberi haladásnak.

De azért nem árt mértéket tartani e kedvtelésben sem, mely koiunknak s a kiemelkedő alakoknak lekicsinylésében sokszor elannyira elveti a sulykot, hogy szinte kétségbe ejt a jövő miatt.

Volt-e olyan kor, amidőn ugyanezek

az aggodalmak nem szállották volna meg a szemlélődő lelket és veszedelmeket ne jósoltak volna azokból az emberi-égre ?

Ezek a bajok az embeibéggel születtek és velő élnek; igaz. hogy magasztos feladata az emberiségnek ezen öröklött bajok gyógyszerét keresni, s feltalálva alkalmazni. Alert bizony a kuruzslás és a j ráimádkozás itt nem ér semmit.

Mert hiszen pl. némábban van a vallásos éi zés tisztasága, magasztossága, bensösége, ho ly leimádkozzuk bűneinket, hanem hogy nem követünk elbünt, megóvjuk szivünk tisztaságát, lelkiismeretünk jnyugalmát; ne azt hangoztassuk, hogy térjünk Istenhez, hanem, hogy ne térjünk el Istentől.

Ha a társadalmi élet tapasztalatai csakugyan jogosult aggodalmat keltenek az erkölcsi felfogás és a hitélet lazasága iránt, nem jogosult a felfogás akkor sem a múlttal szemben, de jogosult lehet azon szempontból, hogy a lelkifinomság az erkölcsi felfogás, a hit ihlete a lélekben nem fokozódik a műveltség térfoglalásának arányábaií^^H^ij^ltség nem táplálja egyenlő aránybafFa' szivet és elmét, sőt amannak forrásai emennek túlságos kihasználásával inkább és inkább elapadnak.

A szív világának ez az elhomályoso- dás i kelthet igazán aggodalmat : ez a homály üli meg a társadalmi életet minden jelenségében ; ez a zsibbadtság köti le a nemesebb törekvések rugóit, a forrás ezen meddősége okozza a szellemi élet terméketlenségét is, mert az értelem képes ugyan alkotásokra, az emberiség haladásában megmarad úttörő hat dómnak, de ha ezen utat az érzelem világa benem ragyogja, alkotásait be nem aranyozza, sivár marad, mint égbetörö gránitszikla, melynek kopár csúcsát a hő vagy vihar üli meg. Szép, sőt fenséges is, de — zord.

Az érzelem vilígának ez az elhotná- lyosodása teszi sivárrá a szellemi életet, öli ki az idealizmust, termő talaja a rideg anyagias iránynak, mely utóvégre szintén meg volt mindig, meg is lesz

A LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FEHÉR ÉS SZÍNES panaszt

terítékek, törülközők

DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR.

Tanuló felvétetik I

VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0

TÁRCZA. Szenvedés.

— A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. —

Irta: Kosztka Mihály.

Az alacsony szoba kissé fojtott levegőjét szinte erőszakosan hasította át Vata Sándor durván rikácsoló hangja:

— Meguntalak.

A kis, négyszögletű szoba bútoraira lomhán terpeszkedett az esti szürkület. Az utcáról bevilágló gázláng, mely alig-alig tört át a nehéz, sürü ködön, összekeverte a szobai bútorok árnyékát. A kívülről behangzó zsivaly kábitólag hatott a felzaklatott férfi lázongó idegeire. Egy elhibázott élet keserve támadt önlelkére és tépte-marta, hogy kínjában szinte felszisszent. Megállt a homályosra befutott kis ablak előtt és szemei vad gyűlölettel néztek merev tekintettel ki az utcára, a nyüzsgő, mozgó életbe. Undort, utálatot érzett önmaga iránt, végtelen kinos lelkifurdalást és keserves,!

kései megbánást. Néha megrándult, valami ! bántó fájdalom vonaglott át testén s úgy érezte, hogy a fogai között szétmorzsolt szitok segít valamit feljajduló, lelket emésztő bánatán. A zsibbadás teljes butitó erejével nehezedett egész valójára és gondolkodását megdermesz- tette. Agyában olyan tompaságot érzett, mintha keményen fejbevágták volna és akaratlanul is megtapogatta homlokát, tarkóját, nem-e talál ott tátongó sebet? Semmi, semmi nem volt; erőtlenül siklottak végig az ujjai puha fogásu haján, de azért a teste sajgott, lelke kinba verve vergődött, s fejében tompa zugás mormolt.

... Az asszony pedig, a megunt asszony ott nyöszörgött a kopott szövetű díván támlá- lájára hajtva fejét, görcsösen markolva felbomlott hosszú, szőke sejmes hajába.

*

Az emberek nagyon sokszor tévednek. Már ugyan ki tételezte volna fel Vata Sándorról, ki a legsimább gavallérok közé tartozott az úri társaságokban, hogy odahaza a legdurvább férj.

Vata Sándor durvaságáról legjobban az a madonna arcú asszony, a felesége tudna beszélni, ha beszélne.

Hanem ez a némaságával önmagát emésztő szenvedő asszony hallgat; törékeny, az érzelmek leheiletót is megérző lelke nem fárad bele a tűrésbe. Milyen végtelen rejtélyes is az asszonyi lélek, mely sejtelmes, titokzatos szentségével a mindenható szerelem, feneketlen mélységéből meritve erejét, bizodalmát, a jövőre tud tűrni, a tűrés és szenvedés legvégső határáig. Huzza a kinos fájdalom terhes igáját, lelke fenekére rejtve sajgó bántalmait, egy felhangzó, önkéntelenül kiszabaduló zokszó nélkül, görnyed az izzadtságos, fárasztó munka testet, lelket sorvasztó terhe alatt s hálás, ha i egy tekintetre méltatod. Az emberek nagyon sokszor tévednek, ha a boldogságot a szőke, selymes hajról, az arcon fakadó mosolyról ítélik meg, s elmulasztják kitapogatni a lélek fekete fekélyeit. Az illatozó rózsát is a belsejében rágja a féreg.

*

Valami erdei mulatságon ismerkedett meg Vata Sánuor meg a felesége.

Kazán Klára akkor csak tizenhét éves volt, de a kicsattanó bimbó teljes szépségével pompázott. Vata Sándor ész nélkül beleszeretett a szép Klárába, s bár Klára csak egyszerű