Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-12 / 46. szám
NAGYKAROLV ES-ViDEKE i ÍTIODERN RUHAFESTÉS MTI |TT\ IC’D I GALLÉROK GŐZMOSAS A BÁRMILy Pl VATSZIN RE l| MJ I MJLi\ I HL tükörfénnyel hófehérreNagykároly, Szóchenyi-u. 43. sz. (A rám. kath. elemi fiúiskola mellett). sokkal és egyebekkel párosítani azt, amely utóbbiak nem tartoznak szorosan a jogszolgáltatási fogalom körébe. Bizonyos, hogy ez a tulprodukció, amelyet ép a pályát megnehezítő, elszaporodás ellen készült törvény halmozott föl, jó időre egészségtelenné fogja tenni az ideálisnak ma se mondható állapotokat. Az ehnélet szerint ugyan az erősebb elnyomja a gyöngét, az életre nem való elpusztul és az élet eme rostálásának végén megmarad annyi, amennyi , -az ügyvédi keresetből meg tud élni és amennyi a kliensek számához és a pör- forgalomhoz képest szükséges lesz. De a gyöngébb, tudniillik az a rész,, amelynek akár a képességei, akár egyéb tulajdonságai hiánya miatt kevesebb joga van az élethez, kevesebb kilátása a boldoguláshoz, az elbukás elölt mindenbe belefogó- zik, hogy magát fentarthassa és attól lehet félni, hogy azok között, amikbe belekapaszkodik, sok olyan lesz, ami az ügyvédi tekintély rovására megy, ha ugyan súlyosabb beszámítás alá nem, esik. De ha ezt — mint óhajtandó lenne, — ki is lehet kerülni, az bizonyos, hogy az .ügyvédi pályán bekövetkezik egy széles rétegű elszegényedés, amelynek áldozatairól, .proletárjairól, egyelőre' gondoskodva nincsen. Akár az újakat, a frisseke,t sújtja ez. a szomorú dolog,’akár az öregeket, afif&exmegvagyonospdm nem állott módjukban ,és, akiket a fürgébb, élelmesebb ••és. bizonyára kévésbbé szemérmes.uj kollegák igyekeznek L-szoritani: miudenestre mert az a nagy fény, az a sok csillogó ékszer, amely káprázatba ejtett mindenkit, . csak emelte az ő daliás alakját is. Egyik legszebb jelenetükben, — amikor a leány szerelemittas szívvel dőlt a királyfi karjai közé, úgy tűnt fel, mintha a fiúnak égő fekete szemei belekapcsolódtak volna a leánynak szép, nefelejts-szinü szemeibe, mintha egy kissé hosszabban tartotta volna a fiú karjai között, mint ez megengedhető lett volna. Csak későbben derült ki, hogy a leány pillanatnyi gyöngesége okozta ezt a kis hibát, amiről bizonyára ő sem tehetett. Ki tudja, mi okozta ezt! Talán a nagy fény, talán a fényes, nagy közönség . . . Talán annak a fekete szempárnak tüzes villanása ! . . . Következett az a jelenet, mikor a királyfi búcsút vesz a leánytól. Ez a kép is olyan hatást gyakorolt, amelyet egyhamar nem lehA felejteni . . . A színen enyhe, holdvilágos est, csendesség minden felé, csak néha-néha csattogott a fülemüle a kert bokrai között . . . Egyszerre .csak megjelenik a leány, sürü szőke haja lebontva s közötte egy vérpiros rózsa . . . Aztán jött a királyfi egy utolsó csókért, egy búcsú csókért! — A leány kifejtette hajából a vérpiros rózsát s oda tűzte a fiúnak a fekete dolmányára — ezután egy hosszu- , hosszú csókban forrtak össze . . . A leány egész testében megremegett, — valami meleg sejtelmes álom szaladt át a szivén, mint delejes áram. Csak egy pillanatig tartott, s aztán a hófehér karok lepattantak a fiúnak vállairól ‘s mire föleszmélt, a szmen már világos nappal volt. — Körülötte az ismerősök mosolygó'arcai, kik elragadó játékáért elismerésüket siettek nyilvánítani. Aztán egy csomó virág, köztük egjy vérpiros szegfű s rózsából összeállított csokorral, melyet udvariasságból a királyfi rendelt meg a polgárleánynak. Mikor tekintete a virághalmaz között ezt a csokrot megtalálta, egy hirtelen előtörő könnycsepp buggyant ki a nefelejts szinü szemből. Ki tudja: az öröm, vagjy bánat könnycseppje volt ez! . . . Az ismeretség olyan, mint a mese, csak meg kell kezdeni, a folytatása már olyan könnyen megy. Pláne, ha királyfiról és polgár- leányról van a mesében szó. Mikor Baróthy Béla látogatásával tisztelte meg az özvegy Sárvár^né házát, az irigy kisvárosi mamák, — kiknek eladó leánykái só- várgó pillantásokkal kísérték minduntalan a jóképű, gazdag fiút, -j— ijedten, irigykedve súgtak össze. Még megeshetik velők az a szégyen, hogy az a szegény templom egere, akinek a rajta levő ruháj nál egyebe nincsen, — hálójába keriti a fiút sj elhalássza előlük a jó parthiet. — Képzeld, — mondta egyik mama a másiknak — a napokh^n kérője is volt, a múlt évben ide került tlanár: Somogyi Oszkár személyében. Nagyon céinos, fess fiú. ügy látszik észre vett ő is valamit, mert előadás után rögtön megkérte aj leány kezét s képzeld, a leány büszkén, lenézően utasította vissza és szörnyen lehordta a nagy merészségért. Pedig, mint hírlik, már régen elvoltak egymásközött jegyezve, dehát a királyfi közbejött. Szegény fiú megszégyenülten távozott s nyomban kérte az áthelyeztetését, hogy nagy fájdalmával, egy állomással tovább álljon . . . Mariska pedig boldog volt nagyon. Még a szive sem dobbant meg, még köny sem gyűlt a szemébe, amikor régi udvarlóját és kérőjét olyan durva módon elutasította. Egy kicsit hi- zelgett neki, hogy a fiú árnyékként melléje szegődött, hogy imádta őt. De nem lett volna nevetséges dolog meghallgatni a szerelmes fiút, s viszonozni érzelmeit, mikor csak a kezét kell, hogy kinyújtsa s fenékig markolhat a nagy szerencsébe. Látszólag Baróthy is bomlott érte, de házasságra sohasem gondolt. Tetszett neki a leány úgy fürtből, hogy unalmas napjainak egy részét eltöltheti vele. Néha-néha jobban is belemelegedtek egy-egy gondolatba, de ez a gondolat a fiú részéről nem volt egyéb, mint merész játék a tűzzel. A leány szivek pedig hamar tüzet fognak, bármennyire is igyekeznek a hideg számítás jégtorlaszával elsáncolni, eltorlaszolni lobbanékony kis szivecskéiket. Aztán, mire a télnek vége lett, a Mariska szivéről is leolvadt minden jégréteg, s a szive majd elolvadt a nagy szenvedélyben. Baróthy kezdte belátni, hogy amit ő elkövet, több az ártatlan ílirtnél: az már valóságos Istenkisértés. S anyira belemerült már a merész játékba, hogy csak raffinált hadi csellel menekülhetett a kelepcéből. És a csel kivitelió koronával lylépie túl a szabályos költségelőirányzatot. Ebből 140 millió Ausztriát, 80 millió Magyarországot terheli. A rendes kiadások 1912. és 1913-ra vonatkozólag 83, 757,139 K túllépést mutatnak; Ausztriára 53,269.541 K Magyarországra 30,48 7.598 K esik ebből. Rendkívüli kiadásokra esik 135.6 millió korona, melypék élosztási kvótája 86'3 millió Ausztriára, 49.3 millió Magyarországra nézve. A hadügyi költségvetés rengetek összegei után igy tudjuk meg, hogy rendkivüligCimeken még újabb százharminc milliót kel fizetnünk a katonai célokra. Az ország teherviselési képessége megroppant e sretténetes súly .alatt; a nyomor, a jogtalanság, és a pusztulás prespektivája az*, ami elibénk tárul. i- Ügyvédi tulprodukcio. Ha megbízható ji statisztika: úgy ötszáz fiatal embpr került be ebben a hónapban az ügyvédi karba, hézagot pótolni. Ötszáz uj versenytárs abbán a kenyérkeresetben; eamejly eddig is a tulten- gésről, szélsőségekbe és a kari méltósághoz nem illő- cselekedetekbe csapó versenyről panaszkodott. Ötszázzal több igény á- pályáPparpely a maga-termesze; téből mák azfeddtgtek számára se tudotl elegendő 4á|dliíék0t adni és :-— amint; a -kőzszáj&n^jíir&á beszed «ki belőle, az ügyvédked’ésböl meg akart élhij az kénytelen volfc ügynökösködéssel, parcellázássá! köleMnknz veti tűsekkel kiiárátőleg is rendkívüli bizonytalanság uralkodik. A sajtoreform. „Összevetve mindazokat a hódításokat, amelyeket a végrehajtó hatalom az utóbbi időben tett a közszabadságon, amely úgyis gyönge lábakon állott, olyan abszolutizmust alapított Magyarországon, amellyel Magyarország törvényes függetlenségét gyerekjáték lesz megsemmisíteni.“ Andrássy Gyula gróf mondja ezeket, bírálatot mondva a sajtóreformról. Szerinte ennek a reformnak, éppúgy, mint az egész mostani törvényhozásnak, alapgondolata, hogy mindazt az akadályt, amely a többségi akarat érvényesülését nehezíti, amelynek részéről a mai abszolutizmusban ellenállást tapasztalna, azonnal ösz- szetörjék. Ezek az intézkedések felizgatják az ország közvéleményét. Budapesten a, polgárság népgyülést rendezett. Szegeden a városi közgyűlés elé indítványt „terjesztettek, .amelyben, tiltakoznak a köz- ;szabadságok elkárhozása miatt s. a polgárság mindenütt megmozdul, hogy meg.V.é- delmezze az alkotmány biztosítékait. A parlament után a bíróságot, majd. a sajgót „remis.zabályozzák meg“ Tisxaék, hogy elnémítsanak minden olyan hangot,;amely inéin az ö dicséretüket zengi s nem hajbókol kormányzatuk' dicsősége előtt,.. ;- Iszonyú katonai terhek. Hadügyi vezetőségünk a rendkívüli -fegyverkezések folytán 1912-ben -220 mii-
