Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-05 / 45. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 5. 45. szám. NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8-— kor. Fé l évre.......................................4-— . Ne gyedévre.........................2- — „ Egyes szám............................—•20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6‘— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széch*nyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 53 till. Kéziratok nem adatnak vissza Arany-bilincsek. 1848-ban a független magyar országgyűlés boldog fellélekzés közepette iktatta be a magyar törvénykönyvbe az 1848. évi XVIII. törvénycikket, azt, amely igy kezdődik: „Gondol, tait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti.“ A törvénycikk nyomán mintha lidércnyomás múlt volna el Magyarország millióinak kebléről, mintha a sötét felhők közül, amelyek Magyarország egét borították, sugározva, aranykévéket ontva tört volna elő a nap. Azóta sok minden megváltozott. Változtak az idők, változtak az emberek — és a sajtó nagyszerű hatalma olyanok kezébe is jutott, akik ezzel visszaéltek. Szükségessé vált a sajtótörvény revíziója. De az 1848. leggrandiózusabb alkotásához, a XVlII-ik törvénycikkhez, csak óvatosan, ihlettel nyúlhat a mai kor embere. Éz éppen ezért az uj sajtó- törvény beterjesztés nél keresve kutatjuk: Vájjon tiszteletben tartották-e azokat a szent hagyományokat, amelyek régi sajtótörvényünk köré a sérthetetlenség bűvös falát emelték. És ezen a ponton fájó szivvel kell megállapítanunk, hogy az uj törvény leglényegesebb rendelkezésében szembe kerül a szabadsajtó tradicionális rendelkezéseivel. Ezúttal csak egy, de nagyon fontos és nagyon szembeöltö dologra utalunk. Az uj sajtótörvény ugyanis az anyagi felelősség Kérdését olyannyira súlyosítja, a hirlapkiadást oly tetemes és jelentős anyagi garanciáktól teszi függővé, hogy a hirlapirást és a hirlapkiadást egyenesen és kizárólag a plutokrácia, a nagytőke kezébe adja. Csak gazdag emberek adhatnak ki ezentúl lapot. Jól tudjuk, hogy a rendelkezés intenciója az, hogy a sajtóparaziták tenyésztése megakadá- lyoztassék, de viszont nem szabad elfeledni, hogy a plutokrácia, a nagytőke, a nagyvállalkozók kezében a sajtó még sokkal súlyosabb veszedelmet jelent, mint az aranvban nem dúskáló, de független és tisztességes sajtó. Az uj törvényjavaslatnak különösen két intézkedése támaszthat e tekintetben, jogos aggodalmat. Az egyik a politikai újságok eddig is jelentékeny kauciójának megduplázása, a másik pedig nem vagyoni kárért is „megfelelő“ pénzbeli elégtétel követelhetése s megitélhetősége. A | mi tőkeszegény országunkban ilyen anyagi terhek szinte lehetetlenné fogják tenni nagy vagyon hijján szűkölködő embereknek a lapalapitást és főleg azon a tradiciónális elven fog rést ütni, hogy i az újságírás legyen az újságíróké. Mert D szí divatszüvetek {bélések, selymek és díszek legújabb választéka TÁRCZA. Feleségemnek. Kis kertünkben hideg, esős nyárra- Csúfságul süt ősz meleg súg ára, S gyümölcsfáim végigsimogatva Ösz-veröfény : virágbaboritja. Váltig őket korholom is rendre, Mért hajtanak múló, csalfa őszre. A tavaszhoz illik a virág csak. Ősz virága lánya a halálnak. Mosolyog ránk almafa virága, 8 mig ott ülünk egymást átkarolva, Hulló szirma csendesen, peregve, Szállongva hull őszülő fejemre. Csak virítsál almafa virága, Bimbót-csaló őszi napsugárra. Mig te álmodsz a tavaszról ősszel : A szivünk is megtelik emlékkel. Mit a rossz nyár elrabola tőlünk, Almodtasd te vissza nyájas őszünk. Tűnt tavaszunk elhullott virágát, Ifjúságunk ezer színes álmát. XJjlaky. A pilóta. A harmadik felszállás után negyvenezer ember lengette feléje a kalapját, kendőjét. A zenekarok a hazája himnuszát játszották, az udvari páholyból a fiatal főhercegek rózsát dobáltak eléje, egy végtelen hurrá-kiáltás volt ubletzky Kálmán divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz. az egész beláthatatlanul nagy emberzsufolta pálya és mindenki csak az extázis hangján beszélt a felszállásairól: — Micsoda bravúrok! Milyen biztos és bátor ! A madár nem repül olyan könnyen, mint ő a gépén. A pilóta pedig ott állott szótlanul, szerényen, a masinája mellett. Szép, fekete fiatal ember volt, a bőrből készült dressze is elárulta erős, egyenletes atléta-termetét és mialatt az ő hozsannázásával volt tele a levegő, csendesen, szerényen emelte két-háromszor jobb kezét börsapkájához, szalutált, a méla nézésű szemében egy kis mosolynak a fáradt fénye csillant fel, azután visszaült a gépére. Egy alacsony, köpcös, szemita-formáju ur pedig, cilinderét a kezében tartva, invitálólag mutatott a gép felé: — Ha parancsolnak egy kis felszállásra: tessék. Egy személy kétszáz korona. A BIkiZADI természetes ásványvíz gyógyhatása burotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj bor- || ral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kü!d a bikszádi fiirdöigazgatóság.
