Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-29 / 44. szám

3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A legjobb és a legtartósabb drótszáias lámpa. Húzott drótszállal 75“/• árammeatakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, vlllanytelepeken és • MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰYEK-nél, Budapest. VI.. Teréz-kémt 36. Gíir-irtHi H. lenni — hogy egész hosszú életű legyen, — oly hamar sírba száll, mert hiszen reméltük, hogy erős szervezete legyőzi betegségéi. Csak előző hét keddjén lett beteg; az ag­gódó család tagjai, kik rajongó szeretettel vet­ték őt körül, minden emberi lehetőt elkövet­tek, hogy megtartsák őt az életnek, azonban a kaszás győzedelmeskedett és dr. Schönpflug Richard már néhai neje családi sírboltjában alussza örök álmát. Dr. Schönpflug Richárd nemcsak városunk­ban, hanem az egész vármegyében közkedvelt és tisztelt, egyéniség volt, mert hivatását min­denkor úgy tudta betölteni, hogy szivével át- érezte amit esze kigondolt. Vármegyénk egy kiváló tisztviselőt veszített benne, mert ő nem volt bürokrata, hanem egy éles elméjű, jó szivü jogász ember, aki min­den kérdésben összetudta egyeztetni a tisztvi­selő kötelességét a humanizmus gondolatával. Puritán gondolkozása az ügyek elintézésé­nél nem ismert alkut, de mindenkiben a fele­barátot látta s a felebaráti szeretet sugalta lépéseit. Mint tiszti főügyész a legnehezebb kérdé­sekben higgadtan és szilárdul megállotta he­lyét és sokszor szükség volt az ő jogászi érzé-, kére, akaratának szilárdságára és tudására, hogy a vármegye közgyűlésén kitört párttusák elsimittassanak. Városunk társadalmi életében az elhunyt mindenütt ott volt, ahol a. szépet es jót kellett munkálni s ideális leikével csak barátokat szer­zett, ellenséget nem. Ennek következménye az, hogy elhunyta a legszélesebb körökben, mondhatni az egész vármegyében rendkívül nagy részvétet kellett.” A Wesselényi-utcai gyászházban pénteken és szombaton rendkívül sokan jelentek meg, hogy részvétüknek kifejezést adjanak s hogy koszorút helyezzenek a ravatalra. A rokonok, barátok és tisztelők sokasága rengeteg virágot és koszorút hordott össze az elhunyt kedves és feledhetlen emlékének. A drága szallagokról a következő feliratokat ol­vastuk le: Szeretett apámnak László. Feled­hetlen drága Richárdnak Amadil és Béla. Richárdnak Jenő és Anna. Soha el nem múló szeretettel Emma és Viktor. Édes jó sógorának Lukács József és családja. Szatmárvármegye közönsége Kegyeletes emlékezettel. Szeretett tiszttársuknak Szatmárvármegye központi és járási tisztikara. Régi igaz barátja emlékének Csaba Adorján. Kedves jó szomszédnak Deb- reczeni István és felesége. Hálás szeretettel Ilonka és Jenő. Részvéte jeléül Gulácsi Tibor. Schönpflug Richárdnak A szatmárnémetii ügy­védi kar. Szeretett kartársának A nagykárolyi ügyvédi kar. Igaz szeretettel Anna és Sándor. Utolsó üdvözlet a jó rokonnak Olga és Jenő. Igaz szeretettel A Schöberl család. Schönpflug Richárd kedves komámnak Jolán és László. Itt hagyott vadásztársai Szeretett vadásztár­sunknak. Isten veled Igaz barátod Hunyor Ödön. Igaz szeretettel Jákó Sándor és neje. Tisztelete jeléül Wessel Manó. A nagyon sze­retett rokonnak Kacsóék. Gyermekkori barátnak B. J. — Viktor. Richárdnak őszinte barátsággal Miklós és Elza. Igaz részvéte jeléül Nonn Gyula és neje. Szeretetük jeléül Margit és Dezső. — Juliska. — Ödön. Igaz barátsággal Ujfalussy Sándorné. Felejthetetlen jó Richárd bácsinknak Manci és Pista. Schönpflug Richárd­nak Szamos jobb- és Tisza balparti érdekelt­ség. Régi jó barátnak Ilosvay Aladár és csa­ládja stb. stb. A temetés szombaton délután rendkívül nagy érdeklődés mellett folyt le. A tágas udvar megtelt gyászoló közönség­gel. Ott voltak a rokonokon és barátokon kívül a vármegyei tisztikar, a helybeli járásbíróság birái, a pénzügyigazgatóság és adóhivatal tiszt­viselői nagy számban, a honvéd tisztikar és csendőrtisztek egy része, a városi tisztikar, a központi és járási főszolgabírók csaknem teljes számban, a szatmári ügyvédi kar küldöttsége, j a helybeli ügyvédi kar tagjai, az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztikara, a községi és kör­jegyzők egyesülete küldöttsége, nagy számú vidéki és helybeli közönség. A temetési szertartást Récsey Ede plébános I fényes segédlettel végezte, e közben a dalárda meghatóan szép gyászdalokat énekelt. A szertartás befejezése után Baudisz Jenő vármegyei tiszti ügyész a tisztikar nevében vett búcsút a jó baráttól és kiváló tiszttárstól, kiemelve az elhunytnak tiszttársai iránti jóin­dulatát, lovagiasságát, puritánságát, okosságát, higgadtságát, hasznos munkálkodását és jelezve azt, hogy nem ismer még egy embert, kinek annyi jó barátja és oly kevés ellensége volt, mint az elhunytnak. Ezután dr. Kovács Dezső az ügyvédi kar nevében mondott rövid, de megható búcsú­beszédet, búcsút vevén a loyalis kartástól, aki nagy idealista és nevelő-bölcs férfiú volt; ecse­telte lelke nemes egyszerűségét, az igazi tár­sadalmi embert, aki a karnak díszére vált. A temetőben szokásos ima és a dalárda művészi színvonalon álló éneke elhangzása után a koporsót a gyászkocsira tették es Sár- közujlakra vitték. A kiterjedt család tagjai és a jó barátok nagy számban a város végéig ki­sérték ki az elhunytat és könytelt szemekkel néztek a gyászkocsi után mindaddig, mig az csak látható volt. Az elhunyt lelki üdvéért szombat reggel 9 órakor a helybeli róm. kath. templomban gyász­isteni tisztelet volt, melyen a gyászoló csalá­don és a rokonságon kívül Ilosvay Aladár vár­megyei alispán vezetése alatt a vármegye egész tisztikara, valamint az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztikara is és az elhunyt számos tisztelője megjelent. A család a következő gyászjelentést adta ki: Schönpílug László fia, Schönpflug Mária férj. Komáromy Jánosné és gyermekei Ella és László, valamint férje Komáromy János, Schönpflug Jenő és felesége Jákó Ilona, Schön­Lithiumban legdu- sabb ásványvíz a Qzlatvini,, Anna“ gyógyforrás. A legkellemesebb üdítő, a legjobb hugyhajtó és hugysavoldó gyógyvíz!! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdőhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelőség: 1 SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkereskedésben. j Nagykároly! főraktár Ifj. MATOLCSI SÁNDORNÁL. Nagykároly! főraktár is, hogy a régi pogány szokást a keresztény felfogás megnemesitette, átalakította, de azért a pogány gondolat itt-ott megcsillan. így pl. pogánykorba nyúlnak vissza az u. n. ráolva­sások, vagy oly varázsigék, amelyeknek elmon­dásával akarnak valami gyógyítandó bajt or­vosolni. Ezekben eredetileg pogány istenek szerepeltek, (pl. a hires németországi merse- burgi ráolvasásokon), a keresztény világ azon­ban ezek helyébe a keresztyén hit alakjait, az Istent és szenteket ültette és a pogány varázs­igéket nem egyszer formaszerü imádsággá ala­kította át. A népszokások között talán legismertebbek a lakodalmi szokások, épp ezért inkább a töb­biek köréből nehány rövid példát. Széles Magyarországon a legkülönbözőbb nyelvű vidékeken dívott valamikor a fonó­házba járás, ma már a gazdasági viszonyok átalakitasával lassan hanyatlik ez a szokás. Fonónak nevezik azt a házat, ahol téli hóna­pokon át a leányok esténként összegyűlnek és munkaközben mesékkel és énekkel, de meg mókázással és tréfával mulattatták egymást. Természetesen szabad volt a legényeknek is eljárni és igy sokszor táncra is perdültek. Mivel nem egyszer ballépés is történt, gyakran fel is szólaltak e szokás ellen erkölcsi szem­pontból. De az erkölcsi botlás a legtöbb eset­ben bizonyára a fonóházak nélkül is megtör­tént volna. Egyébként alkalmas volt e szokás arra, hogy a házasodni készülő legény szemlét tarthasson a falusi szépek között. Érdekes szokások fűződnek a gazdasági élethez is. így pl. — mint Mátyás J. meseli — dunántul jégeső eséskor a gazdaember fejszét ragad és a földbe vágja, hogy elhárítsa termé­seiről a jégverést; más vidéken, pl. Liptóban, ahol inkább juhaikat féltik az emberek, kifut­nak jégesőkor és háromszor megkerülik a ka­put vagy a kerítést, mely mögött az állatjaik vannak. A pogány vonás itt félreismerhe­tetlen. Rengeteg népszokás és hiedelem fűződik a a halálozás és a halottkultusz köré. így a sze­pesi gründnereknél jelenleg is megvan az a babonás hit, hogy a halottat a koporsóban lábbal és nem fejjel kell a pitvarba vinni, ahol a családfő üdvözli a megjelent gyászoló közönséget, mert ha fejjel előre vinnék ki, ak­kor az elhunytnak a lelke kisérteni járna haza. Ugyancsak nem tud sírjában nyugodni az elhunyt akkor sem, ha a balottvivő embe­rek a régi szokás szerint a halottat a ház küszöbén, búcsúja jeléül, háromszor fel nem emelik és érte fohászt nem mondanak. Az erdélyi szászoknál a halál beálltával az u. n. „Anzeiger“ jelenti be az esetet hosszas, körülményes beszédben a lelkésznek és taní­tónak. Amig el nem temették a halottat, ro­konai és barátai virrasztanak felette, imádko­zással és olvasással, de nem egyszer beszél­getéssel és kártyázással töltvén az időt. A sirt sem hivatásszerű sirásó ássa, mert ilyen a legtöbb szász faluban nincs is, hanem roko­nok vagy szomszédok ássák meg. Előirt szo­kás a panaszkodás, siratás, mikor a koporsót ieszegezik és azon időre, mely alatt a teme­tőbe ét. Ha a rokonok képteleneknek érzik magukat a siratásra, „sirató asszony“ helyet­tesíti őket. (Itt ősrómai szokások jutnak eszünkbe). Ugyancsak az erdélyi szászoknál említésre méltó az u. n. „Bruderschaft“ szo­kása. — Valamely szász falu nőtlen ifjaí ugyanis egy külön szövetséget alkotnak (Bru­derschaft), mely a tagok áltak választott tiszt­viselők és saját törvényei alatt áll. A szövet­ség célja tagjai külső magatartását ellenőrizni és rendszabályozni. Ha az ifjú megnősül, kilép a „Bruderschaft“-ból és a „Nachbarschaft“ tagja lesz, mely az önálló gazdákat egyesíti magában. Ezen szövetkezetek célja tagjainak tulajdonát megvédeni, azok erkölcsi életét el­lenőrizni és őket kölcsönös támogatásra egye­síteni. ' A „Bruderschaft“ és „Nachbarschaft“ mai szervezetében, törvényeiben, eljárásában semmiféle pogány vonás nincsen. Pedig e szö­vetkezetek eredete is ősrégi időkbe megy vissza. Hiszen a régi görögöknél is szokásban volt az ifjaknak az ilyetén egyesülése (ephébia) és ugyanígy tettek számos felirat tanúsága szerint (Afrikától—Britaniáig) a római ifjak (juvenes) is. Majd ismét arról hallunk, hogy a mai af­rikai négerek között is rendkívül sok a „titkos szövetség*, széles hatáskörrel, igy pl. e szövet­kezetek az egyes falvak kereskedelmi közleke­dését biztosítják, a bűntetteseket kinyomozzák és megbüntetik stb.

Next

/
Thumbnails
Contents