Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-29 / 44. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. október 29. 44. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor Fél évre..................................á— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egy es szám.........................—-20 Ta nítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 761 Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. I Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Napoleon. Szállj fel tömjénfüst, szállj fel Hozsanna az Egek Urához ; száz esztendő pergett le az idők feneketlen garatjába', hogy a szabadságuk, nemzeti létük öntudatára ébredt népek leverték, összezúzták minden idők legnagyobb tirannusát, Napóleont. Úgy e szép tiráda? És ily nagyszerű, 'gyuj ó jelszavakból szőtt „Gall IVlátyás“- sal (galimathias) telve van most az európai sajtó! Oly sok és ragyogó szín a népek szab, óságáról, a népek jólétéről, a nemzeti büszkeségről, a nemzeti önérzetről van itt egységes egésszé összeszőve, hogy drága perzsaszönyegnek nézed, ó müveit európai; de ha szokásod ellenéie magad veszed egyszer kezedbe Klio lapjait és még inkább szokásod ellenére lapozgatás közben magad is gondolkozol, ó rnüvejt európai: akkor csakhamar észreveszed, hogy a ragyogó sziliek egykori diszköntösök fakult foszlányai, a drága perzsaszőuyeg pedig színes foltokból összeféicelt koldusköpeny. Szinle divattá vált Napoleon ócsárlása. Hiszen ma oly óriá-i kultúrái magaslaton állunk, hogy csak undorral fordulhatunk el attól a szomorú históriai alaktól, mely hiú, énes céljainak eléjréseirt miriatombá- kat áldozott, ki vérre áztatta Európa termőföldjeit. Oly jói veszi ki magát és a mennyei magasságok előtt tetsző dolog, amikor hivatott és hivatatlan csirkeeszü hisztori- kusok a meggyőződés szent haragjával lehordj dr az illegitim azm patort, a bíbor parnevüjét. Oh, de oly emberien gyalázatos is az az eljárás, amely kéjelegve rántja a sárba a bibort csak azért, mert nem benne született az, kinek vállát díszítette. Szinte hallani a titkos morfondirozást, hogy jutott hozzá a kis fiskális gyereke, hogy száz millió urává küzdve fel magát, biboit öltsön és koronát — horribile dictu — sajátkezüleg tegyen a fejére. Hogy annak a feudális Notre- Damenak és fél évvel később a milánói dómnak boltivei össze nem roskadtak ily szakrilégium elkövetésére! És ez az ember, ki époly közönséges földi sorból származott, mint mi, kinek anyja egy egyszerű Ramolino volt, semmi egyéb, merészkedik a világ legelső népe előtt, mely hozzá rövid tiz évvel megelőzőleg fejvesztésre Ítélte legitim uralkodóját, császári trónt felállítani és abba bele is ülni. Hát látott a világ valaha ilyen szemtelenséget, hiszen ehhez képest a Robespierrek, Dantonok, Croimvellek stb. valóságos árvafiuk! És amikor már elelfoglalta azt a saját gyártmányú trónját, nem hogy szépen, nyugton maradva és világ szokása szerint konzerválná azt szí divatszövetek bélések, selymek és díszek legújabb választéka divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz. TÁRCZA. Versek. Irta: Feher Ákos. Temetőben. Csitt! . . . Itt halottak pihennek! Szomorú, halvány, gyászos halottak . . . Megállj te szív, most nem szabad dobognod E gyászos simái térdre kell hajolnod. Vezeklő ajkad fúljon suttogásba, Itt nincsen helye panaszos beszédnek. Itt kinn, a gyászos örök temetőben, Csituljon el a sajgó fájdalom; Itt csak a boldog halottak beszélnek Kora tavasznak, késő csendes ősznek Az elmúlásról, csendes hervadásról: — Milyen jó itt, a néma temetőben! Milyen jó itt, hol álmaink pihennek, A szinehagyott, balga ifjú álmok. Boldog az, ki mindenét temette, S a múltnak minden álmát elfeledte; Ki vezekelni sírotokhoz kijár — Temetett álmok : temetett emlékek ! Történet. Két szelíd tekintet találkozott egyszer, 8 egymásba tapadtak hosszan, boldogan; Két néma ajak esküdte nyomában Forró imádságként: holtomiglan, holtodiglan . Két néma ajak csókos suttogása^ Titokban már ott járt az — Élettengeren, 8 mig napsugárból szőtték az álmokat, Elfeledték, hogy itt, e földön mi sem jvégtelen. Két forró ajak egy át kos pillanatban Fölszitta mind az Éden harmatot, S azóta két szomorú szempár siratja Azt a letűnt, boldog, szép pillanatot. Népszokások. Hogy változnak az idők és azokban az emberek! Valamikor reges-régen, nemcsak lenézték, de egyenesen üldözték a népszellem alkotásait: a népdalt, mondást, mítoszt ós különösen az ősrégi időkbe viszanyuló népszokásokat ; ma a legnagyobb fáradsággal gyűjtik A BlKttKÁDB természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. 'érttel t frifRl /sU 1 /»*?
