Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-15 / 42. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ tlWA igjygr •jfeW i^^S»Sis*fiís*si* természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kü'd a bikszádi fürdöigazgatóság. A BIKSZAm eltűnőben van Erdélyben. Ezt az osztályt pedig nem szabad elbukni hagyni, mert „minden egyes tagjának bukásával a magyarság élő szervezetének egy-egy drága vércseppje vész el, melyet megsanyargatott és vérszegény nemzeti szervezetünk pótolni többé nem képes“. Beteg a törvényhozásunk is, mert még az örökösödési jogunk is arra való csak, hogy a magyar birtok szétrombolva az ellmfél ölébe hulljon. Középbirtokos osztályunk érdekében örökösödési rendünkön változtatni, mezőgazdasági hitelszövetkezeteinket fejleszteni, a nehéz terhekkel küzdő földet tehermentesíteni kell. A kötött birtokokat eladó magyar birtokosokat az állam kötelezze arra, hogy Erdélyben vásároljanak erdöbirtokokat. A kisbirtokososztály fennállása biztosítandó, s e cél érdekében 10 millió K vétessék föl állami költségvetésbe, amint már Darányi tervezte annak idején ; a szövetkezeteket pedig lássa el az állam elég pénzzel, hogy a veszedelmet ellensúlyozhassák. Végül, ami a legfontosabb, törvényhozást föl kell szólítani, hogy a birtokforgalomról törvényt hozzon sürgősen. Adná a jó Isten, hogy ezek a nagy eszmék mielőbb megvalósuljanak s szegény, beteg országunk mielőbb meggyógyuljon 1 Széljegyzetek. Egymás ellen. A múlt napoknak is megvolt a maga pol tikai szenzációja. Kristóffy, akit Tisza olyan nagy előszeretettel lehazaárulózott, ledarabontozott, végre is megunta a végnélküli gyomrozást és egyenesen az arcába vágta Tiszának, hogy eljárása hálátlanság. A lenézett darabontok fizették ki Tiszának és pártjának azokat a politikai adó.-ságokat, amibe Tiszának és pártjának a november 18-ika utáni választása került. Részint a rendelkezési alapból, részint az állás nélkül maradt főispánok felsegélyezésére létesített alapból. Hogy ez a nyilatkozat mit jelent, arra érdemes egy kissé kitérni. István próféta eddig a gáncs nélküli lovag szerepében telszelgett. Ha valaki egyéniségét érintő vádat mert emelni, kihívta egy szál kardra és — az ország egyik legjobb vívója lévén — megszabdalta. De amióta nyilvánvalóvá lett, hogy a mindig ócsárolt darabontok pénzéért kilincselt, s azok pénzével fizette ki a balul sikerült téli választása költségeit — vége a gáncs nélküli lovag szerepének. Tisza Istvánt fanatikus, erőszakos emb érnék ismerte mindenki, de azt még senki sem mondotta róla, hogy.az ö választási költségeit nem a saját zsebéből fedezte. Alig most a szeme közé vágják, hogy neki sem terjedt addig a fanatikus lelkesedése, hogy az általa kitűzött célokéit a sajátjából egy fabatkát is áldozott volna. Választásra, etetés-itatásra ű is a más pénzét használta. A darabontok pénzén ő sem érzett semmi különös szagot. Dacára annak, hogy azt sem tudta, hogy azok véletlenségből nem e azt államkasszából vonattak el. Amit kikutatni külömben is nem célunk, mi csak az állapítjuk meg, hogy Tisza 1905-iki választási költségeit a darabontoktól kunyo- rálta ki. És mégis ő vö t az, aki elitélte és támadta a darabontokat. De a pénzük, az jó volt neki. Uj katonai terhek. De kipattant más titok is. A nyár óta kisértő létszámemelés ügye. Autentikus formában megjelent a hadvezetőség terve. E szerint ismét 36 000 újonccal követelnek többet, mint amennyit 1912-ben már megkaptak.--•1912. óta-a-közös- hadsereghez adott Ausztria 91000, Magyarország 68187, a honvédséghez pedig Ausztria 27, MagyarorMindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haüffel Sámuel Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. s»' Plisé-gouvré. villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59 Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek kezdőbetűjét. Ő azonban értelmetlenül bámult reá és csodálkozva kérdezte: Minek ez a betű ? Csakhamar kiderült, hogy már régen „Elza“ az „Ilonka“. A gyermekzsurokon nagy szerencséje volt Gabinak az apró hölgyeknél, ő pedig azon törte az eszét, hogy melyiket szeresse. Akadt aztán egy, aki megboszulta a többit. Ezt Gabi boldogtalanul szerette. Rémes napok következtek. Nem tanult az iskolában, elhanyagolta a külsejét, veszekedő és mogorva lett. Naponta elverte a testvérkéit, — a nagy érzés egyáltalán nem volt reá nemesitő hatással. Egyszer aztán elővettem a gyereket. Igyekeztem kibeszélni a fejéből a dolgot. Váltamra hajtotta a fejét és úgy zokogta el az „Olga“ kegyetlenségét. Én, sajnos, nem tudtam magam kellőkép beleélni a helyzet tragikumába, sőt csak nagynehezen fojthattam vissza kitörő kacagásomat. A gyerek jól ismert és hirtelen nagy elkeseredéssel szólt hozzám: Ne is erőltesd magad mama, úgy is érzem, hogy értesz meg! Mindenáron „0“ betűt akart tetováltatni a karjába. Határozottan lebeszéltem erről, mert előreláthatóan az egész abc rákerült volna a karjára. Jóakaróan figyelmeztettem, hogy kellemetlen naponta, mosakodás közben visszaemlékezni mindazokra, akikhez hütelenek lettünk. Hirtelen aztán vége lett az „Olga“ kultuszának is. Gabi egyszer fültanuja volt, amikor a leány egy másik imádójával együtt kegyetlenül mulatott rajta. Ekkor hősiesen véget vetett szerelmének. Ez volt utolsó diákszerelme. — Egyetemre került. Hogy akkor hány leányt szeretett, igazán nem tudnám megmondani. — De egy napon — még alig volt tizenkilenc éves — kijelentette, hogy megunta a legényéletet, — ö megházasodik. E kijelentését, négy és hat heti időközökben újabb kijelentések követték. Minden ilyen ünnepélyes hangon tett kijelentése előtt, elővigyázatból ezeket mondotta : „De mama kérlek, ne nevess ki! Ez egyszer igazán komoly a dolog“. A nyár folyamán azután három Ízben arra kért, hogy szívesen fogadjam a „jövendőbeli menyasszonyát“, akit hozzánk hivott meg. Ez esetben ismert család leányáról volt szó és én elhatároztam, hogy tényleg meghívom hozzánk a leányt, amit az uramnak valami kifogással adtam tudtára; ő az eféle ügyekben nem ismert tréfát. A meghívó levelet szerencsére még nem küldöttem el, amikor Gabi még az nap este könyörgött nekem: „Mama, kérlek, ne hivd meg hozzánk az Arankát, ma győződtem meg róla, hogy mennyire felületes és egészen tartalmatlan nő. Kiábrándultam belőle!“ Röviddel azután egy húsz éves leányba lett szerelmes, aki látszólag viszonozta a bolondos gyermek érzelmeit. Egy kirándulásról, — amelyet Gabi a leánynyal és ennek családjával tett és amely holdfényes nyári éjszakán ért véget, Gabi éjfél után került haza. Még ébren voltunk és én rögtön észrevettem a gyereken, hogy sok pezsgőt ivott. Egész viselkedése különben is szokatlan volt és reám kellemetlenül halott. Valami történt, gondoltam, de nem kérdeztem semmit. Gabinak másnap alapos kateenjammerja volt és reggelt után sápadtan ült mellettem a verandán. Nyugodtan kézimunkáztam, noha ez egyszer nem voltam egészen nyugodt. Hosszas hallgatás után Gabi végre akadozva elkezdett vallani. — Kinos helyzetben vagyok anyus, — azt hiszem, hogy tegnap este szerelmet vallottam Terusnak! Nem merek ugyan rá megesküdni ... de .... azt hiszem . . . hogy . . . megkértem a kezét . . . Jéghidegen vágtam a szavába: Reményiem, hogy ő sem mer megesküdni reá. Mert ez a fontosabb. Tudod-e, hogy mit felelt a vallomásodra ? — Az a baj — sóhajtotta leverten — úgy sejtem, hogy „igent“ mondott 1 Akkor gratulálok, — mondtam hűvösen —. Ez körülbelül ezen a nyáron a tizenkettedik. De különben légy nyugodt; Terus már nem annyira naiv, hogy egy húsz éves jogászgyereknek jegyezze el magát 1 — Ezt soh’ se lehet tudni, kérem — kesergett Gabi. — Te nem ismered a leányokat mama. Én a magam részéről könnyen végeztem az üggyel. Majd elmúlik, gondoltam. így vélekedem a zivatarról is mindaddig, amig valahol le nem csap a villám. Itt is úgy történt. Lecsapott 1 Csöngettek a kapun. A szobaleány látogatókat jelentett be. Terus volt az anyjával. Gabira néztem. Remegve, sápadtan ült a helyén.
