Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-08 / 41. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 Lithiumban legdu- sabb ásványvíz a zlatvini „Anna“ gyógyforrás. A legkellemesebb üditö, a legjobb hugyhajtó és hugy savoldó gyógyvíz !! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdöhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Xutkezelöség: SZEPE30LASZI. Forrástulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkere’kedésben. Nagykárolyi főraktár If]. MATOLCSI SÁNDORNÁL. Nagykárolyi főraktár lain helyett, az állam részére tervezett fizetéseket és befektetéseket, mint pl. laktanyák, iskolák, kórházak, továbbá pénzbeli hozzájárulások az állam részére stb. s igy ennek elmaradása az államra is rendkívül hátrányosan hah Hogyan képzeljük mi a községi hitel centralizációját ? Ha igaz az, aminthogy ezt kétségbe senki sem vonhatja, hogy a rendezett községi hitel nemcsak a városok érdeke, hanem elsőrendű országos érdek, akkor lehetetlen, hogy az állam támogató, irányitó befolyásával a városok segítségére ne siessen. Az állam támogatása megnyilvánulhat vagy az állami garancia nyújtásában, vagy még radikálisabban, hogy maga az állam nyújtsa a kölcsönt a városoknak. Az előbbi esetben a kölcsönszerzést is vagy magának az államnak kellene vállalnia, vgy pedig ennek eszközlésére a városoknak egy szervezetet kellene létesíteniük. A direkt kölcsönnyújtás, tartunk tőle, hogy nagyon is függő helyzetbe hozná városainkat a pénzügyi kormánytól. A városok szempontjából a legmegfelelőbb volna az állam különös támogatása mellett az állam és a városok alaptőkéjével létrehozandó bankszervezet, amely egységes tipusu városi kötelezők kibocsáj- tása után volna hivatva a városok hitel- szükségleteit kielégíteni. Nézetünk szerint csak a városok érdekeltségén kellene alapulnia a létesítendő banknak, vagyis minden más bank, vagy pénzcsoportot ki kellene hagyni az alapításból, hogy ennek az intézetnek nyerészkedési célzata ne legyen. A bank alapításának külön törvényen kellene alapulnia akként, hogy az állam egyszer s mindenkorra 15 millió koronával járulna a bank alapításához, ezenkívül pedig, tekintettel a mai pénzpiac nehéz helyzetére, az állam közvetítésével és állami garancia mellett 300 millió korona kölcsönt vennének fel a városaink Ennek 5 százaléka, valamint a banktól továbbra is felveendő kö'csönök 5 százaléka az intézet iészvényeiben helyeztetnék el. Ezáltal minden egyes város a kölcsönfelvétel révén egyúttal kölcsönének egy- huszadrésze erejéig az intézet részvényesévé lenne, amely részé után osztoznék az intézet reá eső nyereségében. így az intézet már az első időben 30 | millió korona alaptőkével létesittethetnék. Ezáltal biztosíttatnék, hogy az intézet eredeti tőkéjén (30) kivid, mindig a községi kötvény forgalmának megfelelő nagy- ! ságit alaptőke felett rendelkeznék. Az intézet nyeresége pedig elöállana abból a különbözeiből, ami mutatkozik akkor, ha a kibocsátott községi kötvények kamatlába bizonyos kvótával alacsonyabb lenne az engedélyezett kölcsön kamatlábánál s az eleinte szedendő adminisztrá- ciónális költségek fejében fizetendő annuitás-részből. Ez a nyereség azután részint a tartalék növelésére, részint az államnak és a városoknak, mint részvényeseknek fizetendő osztalékra használtatnék hl. Az államnak a tizenöt millió korona eredeti alaptőkének megadása, továbbá az első (mondjuk alapitó) kölcsön garantiro- zásán kívül külön törvényben biztosítania kellene az óvadékképességet, a pupillári- tást, továbbá az adó- és illetékmentessé et. Az állam hozzájárulása az alaptőkéhez nem igényelvén készpénzt, hanem csak a törvényben fedez-tül kijelölt értékpapírt, ennek mint letétnek az elhelyezése az állam részéről nagy áldozatba nem kerülne. Az állam hozzájárulása azért szükséges, hogy ezállal az alapilásban ne legyenek reáutalva esetleg külföldi pénzcsoportokra, akiknek hozzájárulása már nyerészkedési célzat teljes kizárásával nem járhatna, továbbá, mert a városuknak éppen a jelenlegi rossz pénzviszonyok között erre való pénzük egyáltalában 1 nincs. Az alapító kölcsön állami garanciája azért volna szükséges, meit enélkül külföldön a városok kölcsönt egyáltalán nem kaphatnak, holott nemcsak az alaptőke további automatikus gyarapítása szempontjából volna szükséges ily nagy kölcsön megszerzése, hanem azért is, mert e gyors segélynyújtás nélkül a városok oly szépen megindult fejlődésükben megakadnak, ez pedig nemcsak a városok háztartásában jelentene katasztrófális rombolást, hanem a vállalkozások, közKapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken ös a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest. VL Teréz-kerat 36. Gyir-irten 13, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszáilal 75% árammeatakaritás. a föídszinén a Turul s Gérard nem tudta megérteni, hogy miért emelkedik olyan nehezen, mikor más alkalommal félannyi idő alatt már magasan lebegett karcsú teste ... De azért semmi félelmet nem ismert, nem érzett. — Csak Hedvig sejtett rosszat. Valami sötét képek vonultak el a lelkében, s látta, hogy a szép fehér madár szárnyatörőtten, roncsokban hever a földön, mialatt Gérardnak a szép merész Gé-, rardnak lelke repül, repül a minden madarak Urához, hogy merész lelkét oda helyezze, trónjának zsámolyához. — Amig igy gondolkozott, észre sem vette, hogy a Turul már ezer méter magasságban kering a feje fölött, s hogy a többiek is mind egytől-egyig elszálltak a versenytérről és hogy ezer, meg ezer távcső mered a magasba, mig ő gyáván, kishitüen, valami balsejtelem hatalmában, mit sem lát abból, ami oda fent a nagy harctéren történik. Garvai térité ismét magához az elmerengő, szerelmes szivü leányt, aki megsejtette, hogy mi megy végbe a lelkében s őszintén megsajnálta. — Azt hiszem győzünk, — mondotta halkan s közelebb húzódott Hedvighez. — Gérard mesés iveket irt le, s szinte hősies bátorságot tanúsított. A Turul pedig csak repül, repül, s úgy repül, mint egy könnyű, kecses galamb; szinte kedvem támadt aviatikusnak felcsapni. Előre sejtem, hogy ma ismét övé a dicsőség. — Gondolja, hogy ez a nap dicsőséget fog hozni Gérardnak ? — Minden bizonnyal, — mondotta Garvai — Gerard legelsőnek szállt fel és a legmagasabban kering. Nem óhajtja megnézni Hedvig? .. . — Nem, — mondotta a leány. — Ha olyan nagyon magasan van, úgysem követhetném még gondolatban sem. Aztán tudja Isten, mi van ma velem. Még gondolkozni sem tudok, minden idegemet túlfeszítettem. — Nézze, — mondta most Garvai — most száll le egyik gépmadár. Remek, igazán remek ! Milyen szépen ereszkedik le . . . Nagyszerű, igazán nagyszerű! . . . De Hedvig nem látott semmit, csak az óriási tapsvihart hallotta és az üdv rivalgásokat. Aztán csend lett újra, majd ismét egy újabb tapsvihar. Már minden madár leszállt, csak a Turul repült fenn büszkén, kecsesen s egy óriási kört irt le a levegőben, aztán lassan-las- san ereszkedett lefelé. Mindenki lélekzet visz- sza fojtva figyelt, s innen is, onnan is hallani lehetett, amint Gérard nevét emlegették. Hedvignek igy csak közvetett tudomása volt arról, hoey mi van Gerarddal. A Turul pedig csak repült, repült, mintha a többi pihenő gépmadarat mosolyogta volna le onnan felülről, hogy olyan hamar megunták a dicsőséget. Most egy tejszinü felleg felett lebegett, s vakitó fehérségben nézett a földre, mig az aranyos napsugár Glóriával övezte körül. — A gyönyörű kép láttára ezer meg ezer ajak dörögte a Gérard nevét s a tomboló éljenzés, a határtalan lelkesedéi, talán fölhallatszott a Turulhoz is. Már-már biztos volt a győzelem, s a szép karcsú madár könnyedén úszott és űzőbe vette a tova siető, lenge fellegeket. Majd újból feljebb-feljebb emelkedett s már-már elérte azt a végső fokot, mit földi ! lény büntetlenül el nem érhet. Még egy-két | pillanat, s a Turul ott lebeg a kifürkészhetet- lennek hitt titkok országában, hogy a kis hitii- j eket ámulatba ejtse. De egyszerre csak bénán elhorpadt a szárnya. A karcsú, szárnyatörött madár lehullutt a földre. — És ugyanekkor egy velőtrázó, éles sikoltás vegyült a nagy recsegésbe, s ott a páholyok egyikében szárnyatörőtten bukott a főidre az a másik, szerelmes szivü, vergődő lelkű leány, a Turul madár élő riválisa. — A Turul pedig elnyúlt a földön, szép fehér szárnya foszlányokká tépve feküdt a zöld gyepen; büszke, karcsú nyaka mélyen belefuródott a földbe. Fehér karcsú testéből patakzott a vér s a körülállók azt hitték, hogy igazi madár kimúlását nézik. Pedig az a szép meleg vér, mely pirosra festette a halott gépmadár hideg testét, kedvesének, a büszke szép aviatikusnak r Gérardnak kiömlő vére volt.
