Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-08 / 41. szám

I

•)

i

Füagetlenséai és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.

■ -v ~ _____ *— ____

N a

gy károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

Megjelenik minden szerdán.

Előfizetési árak:

Egész évre...........................8-— kor.

Fé

lévre............................. 4-—

Negyedévre .... . . 2- — „

Egyes szám.......................—-20

Ta

nítóknak egész évre . . 6*— ,,

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő :

Dr. Adler Adolf Rédei Károly.

Laptulajdonosj és kiadó :

a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvén^iaö^ság“.

Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76.

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyílttér sora 51 fill. Kéziratok nem adatnak vissza

A városok hitelügye.

A. magyar városok a kölesönszerzés tekintetében a mostanáig úgyszólván kizárólag a kölcsönökkel foglalkozó négy budapesti pénzintézetre voltak utalva.

Addig, amíg a városok rendszeres városfejlesztési politikát nem követtek s hitelüket inkább szórványosan vették igénybe — még csak megelégedhettek a hitelnyújtásnak a hazai intézetek által megszabott módjával. Amióta azonban a váiosok programmszerü fejlesztése megindult és a sok létesítés nagy összegeket követelt, különösen pedig amióta a községi kölcsönökkel foglalkozó nagy bankok kartelibe állva diktálták a terhes feltételeiket — azóta a magyar városok körében, a polgármesterek értekezletein, kongresz- szusokon mindinkább előtérbe lép a városok hitelügyének a rendezése.

De leginkább egy sürgősen és okvetlenül megoldandó problémává fejlesztette i ezt a kérdést az a pénzválság, aminek még mindig érezzük és beláthat itlan ideig még továbbra is érezni fogjuk a nyomasztó hatását.

A pénzválság folytán a hazai bankok nem tudván eleget tenni a hazai városok kölcsönszíikségletének, nagyobb városaink — leginkább pénzügynökök rábeszélésének felülve — külföldön igyekeznek kölcsönöket szerezni. Ekkor tűnik aztán ki, hogy mily nagy kár az, hogy városaink eddig c-ak a haztn pénzintézetek jár- szalagjáu jártak s a külfölddel nem igyekeztek összeköttetést teremteni, illetve minden eszközzel nem voltak rajta, hogy azokat a feltételeket megszerezzék, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföld igénybevételével elégíthessék ki hiteligényeiket.

Ma már hiába lepik el az ügynökök

egész légiói a külföldet, hogy a magyar városoknak kölcsönöket szerezzenek, mert a külföldi pénzintézetek vagy az állam garanciáját kívánják a kölcsönért, vagy a város kötvénykibocsátási jogát firtatják. De még ily feltételek fennállása estén is csak nagyobb összeg erejéig állnának szóba. A dolgok jelenlegi stádiumában tehát, még ha az állami garancia vállalását elérhetnék is a városok, csak a nagy összeget igénylő városok élvezhetnék azt, mert kisebb városok egy pár százezer koronás kölcsöneire ezek a külföldi nagy bankok nem reflektálnak.

Ugyanez áll a kötvénykibocsátási jogra is. Ezzel is csak fejlettebb, kitünően adminisztrált egy pár nagyobb városunk ruháztatnék fel s igy a városaink nagy tömege, mintegy 120 város, a kölcsön szerzésben továbbra is magára lenne hagyatva.

Intésül szolgáljon nekünk egyébként,

szí divatszüvetek

bélések, selymek és díszek legújabb választéka

divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz.

TÁRCZA.

Két szárnyaszegett.

Irta: Fehér Ákos.

A hangárokból egymás után vontatták ki a nagy légiutasokat, a gépszárnyu óriásokat, hogy felszállás előtt tüzetesen megvizsgálják, nincsen-e valamelyiknek valamelyes baja, nehogy oda fenn, — ahol közelebb van az Isten — valamelyik megunja a dicsőséget és szárnyaszegetten zuhanjon alá a porba, ahonnan fölemelkedett.

A sok gépmadár között egy karcsú, rendkívül finoman megszerkesztett gépmadár: a Turul vonta magára a közfigyelmet. Amolyan filigrán, fehérzománcos madár volt átlátszó szitakötő szárnyakkal, mintha kifeszitett vászna valamelyes áttetsző anyagból készült volna.

— Egyébként, — mint Garvai súgta a bársonnyal bevont páholyban mellette ülő bájos szomszédnőjének: Harmati Hedvignek — nagyon jól konstruált kis madár a Turul, s olyan

büszkén, olyan könnyedén repül, mintegy to- vaszáiló sóhaj valamely szerelmes leány ajkáról, mit valamelyik imádottjához, a távolba küld.

— A megjegyzés elég szellemes, — mondotta egykedvűen Hedvig, — de egy ceppet I sem találó. Elismerem, hogy a Turul egy nagyon csinos gépmadár, amely bár gyönyörű J iveket ir le a légben, amely úgy repül, mint I egy hús és vérből való büszke sas, de mégis csak holt, érzéktelen semmi ész és szív nélkül .. . Nem gondolja, Garvai, hogy fordítva használta a tételt? Talán úgy akarta mondani, hogy: nagyszerű ember ez a Monsieur Gérard, úgy kezeli a Turult, mintha lelkének sasszárnyai lennének, mintha csak ott fenn, a magasban érezné jól magát, ahol a lelke úgy repülhet az általunk ismeretlen régiókban, mint ahogyan mi azt elsem tudjuk képzelni.

Amig igy beszélgettek, a francia tüzetesen átvizsgálta a gépszerkezetét s a szép, érzéketlen fehér madárnak megsimogatta zománcos testét.

Hedvig láthatóan rezzent össze, s egy titkos sejtelem szaladt át a testén; de aztán igy gondolta:

— Milyen csacsi is vagyok én, ugyan mit szeretne rajta? . . . Csak nem vagyok talán féltékeny a Turulra?... Lehetséges lenne9... Aztán mi címen? Mert egy-két hete ismerem ezt az embert, aki azóta csak engem tüntetett ki figyelmével . . . Követelhetem-e tőle, hogy jobban szeressen, mint a Turult, az ő szép fe- * hér Turulját, amelyik neki annyi, de annyi dicsőséget szerzett.

Garvai észrevette, hogy Hedvig gondolatai valahol messze kalandoznak s egy ideig hagyta, hadd ábrándozza ki magát a kicsike ; de aztán mégis csak megsokallotta a dolgot s nem engedte, hogy tovább is fűzze gondolatait a Turulról, meg a szép franciáról. — És megkérdezte a leányt:

— Ugy-e most fenn járt? Vallja be őszintén, hisz’ úgy is sejtettem már régen, hogy maga . . .

— Mit, hogy én? — rebegte sápadt ajakkal a leány, —- akit vissza késztetett jönni a

ÖRS AJTÓ

és szölözuzö gyártmányainkat

ajánljak a t. szőlősgazdák figyelmébe.

DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG

Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.

TI