Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-01 / 40. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE uthiumban legdu- Qzlatvini „Anna“ gyógyforrás, sabb ásványvíz a J A legkellemesebb üdítő, a legjobb hugyhajtó és ásványvíz a ^ ~ hugysavoldó gyógyvíz!! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdöhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelöség: SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MAJtyNKE GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkere'kedésben. Nagykárolyi főraktár Hj. MATOLCSI SÁNDORNÁL. Nagykárolyi főraktár E mai napot is Tinektek szenteljük. Reátok gondolunk, rólatok beszélünk: magasztos példátok felemeli lelkünk és amig merengünk a múlt emlékein: köny- ben úszó szemünk harmatja hull bánatos arcunkra . . . Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Nagykároly város képviselőtestülete szeptember hó folyamán három közgyűlést is tartott, egy rendeset és két rendkívülit. A harmadikat, szeptember hó 28-án tartotta délelőtt tiz órakor a városháza tanácstermében. A rövid tárgysorozatu közgyűlés gyéren volt látogatott, s leginkább a vásárvámjog megvételére vonatkozó százezer korona megszerzésére történő intézkedés megtételére vállott szükségessé. Részletes tudósításunk itt következik: Napirend előtt elnöklő polgármester felhatalmazást kért a képviselőtestülettől, hogy Mik- lóssy István hajdudorogi gör. kath. magyar szertartásu püspököt október hó 5-én, Hajdu- ■dorogon történő beiktatása alkalmával, a város közönsége nevében táviratilag üdvözölhesse. A képviselőtestület a felhatalmazást egyhangúlag megadta. Következett a napirend. Ennek első pontjaként Rooz Samu, a képviselőtestület elhunyt tagjának elparentálása szerepelt. Kegyeletes szavak hangzottak el az érdemes férfiúról, s egyben indítvány tétetett, hogy érdemei jegyzőkönyvbe iktattassanak, s úgy ez, mint a képviselőtestület részvéte az özveggyel, jegyzőkönyvi kivonat utján, tudomásra hozassák. Az indítványt a képviselőtestület egyhangúlag magáévá tette. Rooz Samu elhalálozása folytán sorshúzás utján állapíttatott meg, hogy helyére ki hivassák meg a képviselőtestületbe. A sorshúzás az egyenlő szavazatot nyert: Valuka Antal, Rozner Dezső és László József között ejtetett meg. mikor is László József első kerületbeli tagra esett a sors, s igy Rooz Samu helyét ő fogja betölteni. Indítvány tétetett a tanács által, hogy az iskola építések folytán szükségessé vált 30.000 korona honnan fedeztessék, mig a kormány az erre szükséges összeget kiutalja. A szükséges összeg a városi gyámpénztár tartalék alapjából fog ideiglenesen kölcsön vétetni a képviselőtestület határozata alapján. A belügyminiszter leirata folytán újból módosítás alá került a városi hirdetési szabályrendelet, mely jóváhagyás végett az illető szakminisztériumhoz fel terjesztetett. Bemutatta a tanács ezután a vármegyei törvényhatóság által a Tásárvámjog megvételére vonatkozó szerződés jóváhagyó határozatát. Ennek tudomásul vitele után. határozatot hozott, illetőleg felhatalmazást adott a polgár- mesternek, hogy az esedékes 100.000 korona vételár-reszlet megszerzését a helybeli takarékpénztáraktól, a már ismertetett módon, ha- í iadektalanul bonyolítsa le. Az esedékesség ugyanis 1913. évi augusztus hó 2-dika lett volna, erre vonatkozólag azonban eladó a városnak 1913. október hó 2-ig halasztást adott. Az időközi kamatokat, 8°/0 al számítva a város természetesen eladónak megkell hogy fizesse. Az uj sertés tartási szabályrendelet 1913. évi október hó 4-én fog életbe lépni. Lobi Jakab városi állatorvos ügye foglalkoztatta ezután ismét a képviselőtestületet. Lobi Jakab ugyanis újabb hat heti szabadságidőt kert a várostól. A szabadság időt folyó évi szeptember hó 17-től számítva kérte Lobi Jakab. A tanács a kérelmet teljesíthetőnek nem találta azzal az indokolással, hogy nevezett három hónap óta úgy sem teljesít szolgálatot, s a bemutatott orvosi bizonyítvány szerint az immár hetvenéves állatorvos úgysem jöhet olyan helyzetbe, hogy aktiv szolgálatot teljesíthessen. S végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a képviselőtestület nyugdíjazása ügyeben már hozott is határozatot. Ezek alapján a tanács indítványozza, hogy; illetményei l9l3. évi szeptember hó végével! szüntettessenek be, s a megállapított nyugdija 1913. évi október hó 1-től kezdve folyósittas- sék. A képviselőtestület ez értelemben határokézzel, hogy a köpködő forró lé meg ne süsse őket. A nemzetes asszony, immár teljes jókedvvel osztogatta a parancsokat: — Fenékig keverd Borcsa, mert oda ég, ha csak a tetején turkálsz, mint a jól lakott tyuk! — Tégy még egy hasábot a kemencébé Liza, úgy ég, mint a hideglelés az a tűz . . . Kávé, a bundás kutya elvakkantotta magát, vígan csaholni kezdett, ismerőst érzett s nyílott is az utcaajtó, két vállas ur lépett az udvarra. — Jó estét kívánunk ! szóltak tiszteletteljes barátsággal a jövevények. — Isten hozta Kotánszky uram, Kovács ur! felelte nyájasan a nemzetes asszony. — Itthón-é Jancsi? kérdé a háziúrnak régi iskolatársa: a fiskális. — Itthon bizony, csak tessenek bemenni, de aztán tele ne beszéljék a fejét, mert még a házát is eladja felőlünk Kossuth bankóért! — tréfált az asszonyka. De ime jött már a ház ura is és a három férfi bezárkódott az első szobába. Még a vacsorát is oda vitték be nekik külön s kancsó- szám a könnyű vinkót. Bizonyosan fontos hirt hozott Kovács Bandi Pozsonyból. . . A nemzetes asszony egy kicsit aggódva nézegetett a zárt ajtók felé, de miután Kati, a szolgáló sírva jelentette, hogy a malacok bemenekültek a fáskamarába és az ott ülő libát elkergetve, megették az összes tojásokat, vagyis j az idei egész libatermést, „Jézus Mária“ kiáltással és egy hatalmas doronggal a tett színhelyére rohant ... Már régen aludt a nemzetes asszony, mikor végre elmentek a nemes Oláh János uram vendégei. Ő maga örömtől csillogó szemekkel, óvatosan nyitott be a pislogó mécscsel világított ágyas házába. Csendesen, hogy föl ne költse övéit, kezdett készülődni a lefekvéshez, asszonya azonban mégis fölébredt és álmosan, de kíváncsian felült ágyában. — Mi hirt hozott Kovács Bandi ? kérdezte halkan s félkézzel rpegringatta fia bölcsőjét. — Jön! jön a porosszal; kétszázezer katonával ; itt is össze állnak titokban a fiatalok s ha megkapják a hivő szót, egy éjszaka ki lesznek köszörülve az éles kardok. Ismét szabad j lesz a magyar, szabad a szó, a dal . . . Jávor-! fából faragok széket, karcsut, gyönyörűt .. . j zsámoly is lesz hozzája . . . három szin lobo-; góból a mennyezet fölötte .. . úgy megyek | elébe ... a bankóimat mind a lábaihoz borítom, hogy magyar pénze, saját pénze legyen, ha átlépi a határt . . . — Te Jancsi, nekem is van száz forintom — suttogta az asszony —, azt is vidd el neki.. j * Hajnalodott.... valahol megszólalt a kakas . a kertek alján búgott a vadgalamb ... és aj szőke fürtü ifjú — a Remény—• a gondolat szárnyán röpülve belopta már éltető erejét a csüggedt emberi szivekbe. — Jön Kossuth, jön! Ike. zott azzal, hogy e határozat, felebbezésre való tekintet nélkül, azonnal végrehajtandó. Bakos G^ulit adóügyi jegyzőnek a képviselőtestület október hó 13-tól számítódó két heti rendkívüli szabadságidőt engedélyezett. Tárgyalta ezután a képviselőtestület Weisz j Mór kereskedő erdőszentgyörgyí lakos ajánlatát, a városi színháznak mozgó fénykép előa- j dások tartása céljaira való bérbeadása iránt. A képviselőtestület a városi színházat e célra 1200 korona bérért, s különféle illetékek ! cimén külön fizetendő 1000 korona összegért átadta. Végül a polgármester bemutatta a városi pénztárban f. évi szeptember hó 16-án tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyvet, melyet a képviselőtestület tudomásul vett. A közgyűlés ezzel tizenegy óra elölt, véget ért. HÍREK. Az Esztraiék koporsója. Irta: Ady Endre. — Lapunk eredeti jogosított közleménye. — Esztrai Istvánt kiszöktették, ami könnyen is ment, mert a kántai bérlő, aki Becsig hajtatta a marháit, mindig több hajcsárt szegődtetett, mint amennyi kellett. így szaladt ki Magyar- országból ez a félig oláh, félig magyar, derék Esztrai István s elindult a nagy, a titkos, a kincses Amerikába. Sokan követték vágyban és gondolatban a bátor Esztrait, aki úgy hagyta otthon feleségét és két gyermekét, hogy hozni fogja a vagyont, amely hiányos volt. — Édes apám Amerikába gyűjti a sok pénzt, — mesélte az idősebb gyermek, a fiú —T de ha haza jön, akkor majd, meglássátok én is bátrabb leszek, — mert gyáva fiú volt. Mert a fiú, az idősebb gyermek, a fiatalabb Esztrai, nem is hallott más szépet és kívánatosat, mint az ekkor még mesebeli Amerikát. A Szilágyságban történt pedig ez, hol az embereknek sok nyugtalanságra nem volt okuk s a nyomorúság sem tiporta túlságosan őket. De hallották, hogy másképpen is lehet, nézték a megszerezhető, jóságos földeket s ezekre éhezvén, kóbor útra kekek.” Az ifjabb Esztrai már kezdte elfeledni, hogy ki és mi volt az apja és Amerikából egyre gyérebben jöttek a levelek. Az ifjabb Esztrai István pedig elfeledte, hogy messze távozott apjától kelljen várni a megváltást, elment egyszerűen asztalosmesternek. Fölbomlott a kis telek és föld, amit az atya otthon hagyott, az ifjabb Esztrai nővére is nőtt, akit férjhez kellene adni. S valahogyan a falun hagyott anyának s nővérnek és a városon felnőtt, erős és bizodalmas fiúnak szerető aggodalmai találkoztak. Már az ifjabb Esztrai nagy legény volt, saját műhelyében majdnem urasan dolgozott és keresett. Már férjhez ment a másik gyermek, az Eszter leányzó is a bátyja jóvoltából. S azután pedig az következett, hogy az ifjú Esztrai gyarapodván, csinált egy szép koporsógyárat. A koporsó-gyár gyönyörűen bevált s ifjabb Esztrai abban is gyönyörködhetett, hogy a húga boldog. Szántóvető embere, férje úgy gazdálkodott, hogy nem kellett megijedni a második gyermektől sem. Ellenben Amerikából nem jött semmi írásos hir a régen kivándorlóit Esztrai Istvánról. Itthon suhogós tavaszok, naperős nyarak, mosolygós őszök s bolondos telek múltak egymásután, az emberek éltek és gyarapodtak. De onnan messziről nem jött még levél sem, még hir sem, nem jön már onnan semmisem. De jött egyszer hivatalos levél arról, hogy Esztrai István bányamunkás meghalt s az ifjabb Esztrainak elgörcsösült, elszorult a szive. T
