Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-29 / 5. szám

1

XXX. évfolyam. Nagykároly, I9I3. január 29. 5. szám.

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.

Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

Megjelenik minden szerdán.

Előfizetési árak:

Egész évre

......................... . 8*— kor..

Fé

l évre............................4-— „

Egynedévre...................2- — *

Egye

s szám ........ •—'20 „

Tanítóknak egész évre . . 61— ,,

főszerkesztő : Felelős szerkesztő:

Dr. Adler Adolf Rédei Károly.

Laptulajdonos és kiadó :

a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“.

Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76.

Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza.

Veszélyes idők.

Rendkívül veszélyes időket élünk. Amerre csak nézünk, forr minden. Európa lábai alatt ismét ing a talaj. Az ifjú-törökök a külpolitikában olyan fordulatot idéztek elő, amelynek következményei egyelő-e beláthatlanok. Európa kons- ternálva, ijedten figyeli az eseményeket, s a közgazdasági életben ismét érezhető az óriási rázkódtatás. A török forradalom következményei beláthatatlanok és ismét nemzetközi bonyodalmakból lehet tartani, ha újból kitör a háború, mert kétségtelen, hogy Oroszország hivatalos külügyi kormánya, melyet eddig Saso- now és Kokowczen békés törekvései vezettek, nem fog tudni többé ellenállhatni a szlavofil nyomásnak és az orosz birodalom kilép semleges állásából.

Nagyon is félni kell attól, hogy azok, akik ezt a mostani veszedelmes török forradalmat szervezték és keiesztülvitték, nem voltak tiszlában akciójuk következményeivel s nem gondolták meg eléggé, hogy a most megbuktatott Kiami!-kormány tehetett-e n ást, minthogy elfogadja az európai hatalmak föltéleleit; volt-e más választása, mint a feltétlen behődo- lás, amikor Oroszország már fegyveres beavatkozással fenyegetett és más hatalmak elzárták előle a pénzpiacokat, sőt az ollomán bank is megtagadta a kért előlegeket. Amikor tehát egyfelől a csa- taldzsai hadsereg kétségbeejtő állapotban van és a flotta is sikertelenül küzd a kis Görögország jelentéktelen tengeri hadereje ellen és másfelöl a pénzügyi kiéheztelés réme fojtogatja az országot, csak a hazafias elkeseredés vádolhatta hazaárulással a kormányt, mert volt bátorsága talán meggyőződése ellenére is mindent feláldozni, csakhogy megmentse legalább Konstantinápolyi és a hatalmak jóakaratával biztositsa az ázsiai birtokok nyugodt fejlődését. Lehetetlen, hogy ezt a megint hatalomra jutott ifjú

törökök be ne látnák. Vájjon érdemes-e Drinápoly miatt kockára tenni az egész lörök birodalmat, amely város a Balkán uj térképén ugv sem töltheti be többé régi történelmi szerepét. Vagy azt hiszik, hogy Törökőr, zúg állami szervezeténél és alacsonyabb kullurfokánál fogva könnyebben nélkülözheti a pénz hiányát, amely tehát még nem kényszerítheti a minden áron való béke elfogadására ? Hát ez igy is van és Törökországnak mindenki kívánja, bogy enyhíthesse a reámért sors kegyetlenségét. De félő, hogy éppen az ifjú törökök ez újabb forradalma még jobban meggyöngiti a kimerült birodalmat, veszedelembe döntheti a főváros idegen lakosságát és akkor már nem lesz Törökország mellett egy hatalom sem, amely visszatartja a b.lgárokat a Konstanti- nápolyba való bevonulástól és a mainál sokkal megalázóbb békeföltételektől.

A tény az, hogy a török katonaság a forradalmárokkal tart. Ha ez az államcsíny közbe nem jön, akkor alighanem maga a csataldzsai hadsereg fordult volna a török kormány ellen, sőt Diinápoly parancsnoka el volt határozva a várost rommá lövetni, magát a bolgárokon keresztül vágni és seregével a főváros és az ebben székelő kormány ellen indulni. Ez tehát ismét katonai forradalom volt, forradalma annak a hadseregnek, mely ég a vágytól, hogy a török fegyverek becsületén esett csorbát kiköszörülje.

Ez a váratlan fordulat kétségkívül tönkre tette vagy legalább is összekuszálta a békének Londonban amúgy is nehezen készülő müvét. Az a remény, hogy a béke most már hamarosan létre jő, szétfoszlott. A török hadsereg harcolni akar Drinápolyért, Törökország becsületéért és megakarja állítani útjában a végzetet, amely a hanyatló napkeleti birodalom megaláztatását és szétbomlását hordja méhében. Az a kérdés: sikerül-e ez a hadseregnek ? Vájjon ez a hősies erőfeszítés ahelyett, hogy megállítaná, nem sietteti-e ezt a végzetet ?

De talán még nem veszett el minden remény, hogy a béke e fordulat dacára is léire jő. Törökország uj urai sem zárkózhatnak el hazájuk borzasztóan súlyos helyzetének mérlegelésétől és talán az európai diplomácia is megtalálja végre azokat az eszközöket, amelyekkel a hőn

óhajtott békét meg lehet teremteni.

*

De nálunk Magyarországon is igen nehezek a viszonyok, közéletünk seny- ved és pang áldatlan belpolitikai viszonyaink miatt. A haza sorsa jövőjéért aggódó komoly hazafiak lelkén erősen rágódik a bizonytalanság érzete. Sikerül-e végre valahára megoldani a függőben levő nagy kérdéseket ? Lehetséges lesz-e a választói reformot akként megvalósítani, hogy hosszabb időre ne gátolja többé hazánk békés fejlődését! Félünk, hogy ez a kérdés még igen sok mérges viszálykodásnak a magvát hordja méhében. A képviselöház bizonytalan időre elnapolta üléseit, de előbb megválasztotta a választójogi bizottságot, mely á jövőhó elején akarja megkezdeni munkáját. A bizottság ezen munkájától sokan jelentős eredményt remélnek azt, t. i. hogy a tervezett reformon sok oly üdvös változtatást fog eszközölni, ami demokratikus szempontból csak hasznára lesz, s mulhatallanul szükséges is !

Tudvalevőleg a munkásság a választói reform miatt általános sztrájkra készül. E tárgyban vasárnap volt a szociáldemokraták nagy kongresszusa Budapesten. És a gyűlés — amelyen megjelent Justh Gyula is — kimondotta a tömegsztrájkot, a vezetőségre bízván a sztrájk időpontjának megállapítását. Természetesen nagy kérdés, hogy e roppant kétélű fegyver alkalmazásával elérhetik-e jogosult óhajaiknak megvalósítását!? Az nem áll, amit a kormány és sajtója oly nagy hangon hirdet, — hogy a munkásság az általános sztrájk fegyverével soha nem 'élt volna a választói mozgalmak során, amennyiben Svédországban és Belgium-