Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-09-24 / 39. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. szeptember 24. 39. sza NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8'— kor. Fél évre.......................................4-— * Ne gyedévre.........................2- — » Egyes szám.........................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos é? kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 59 fill. Kéziratok nem adatnak Tissza Nemzet és páriámét. Az intézmények is halandók, akárcsak az emberek. Amikor kilépnek az életbe üdén, fiatalon, tele vannak reménységgel és tőlük várjuk a világ megváltását, a jobb időket, melyekre mindig vágyunk és amelyeket soha sem érünk el. Ilyen fiatal reménye volt a nemzeteknek a It folyt százesztendőben a népparlament. Versaillesben született meg a pénzzavarok miatt összehívott rendi gyűlés civakodásából, melynek vége a kiváltságos osztályok politikai előjogainak megsemmisítése lett. Azután nemzetekként alakulva, változva, minden alkotmányos állam politikai életének szabad szintere lett, ahol ujitó vágyak. és konzervatív ellenállás, gazdasági és katonai kérdések harca lefolyt. Amikor a parlamentet a népszabadJ ág biztosítására megteremtették, semmi , ssetre sem gondolták olyannak, mint amilyenné ma lett. Mert nagy különbség van ugyan az orosz duma akadémikus értékű tanácskozása s az angol parlament széleskörű határozati joga között, de mindenütt megvannak a koncessziók, amiket a népparlament a kormányzat folytonosságának tenni kénytelen és az elvi szempontok, akármilyen nemesek is legyenek, a valóság szükségleteinek megalkudni kénytelenek. Ez a magyarázata annak, hogy amig a parlamenti élet mindig jobban beilleszkedett a gyakorlati szükségletek keretébe úgy, hogy sokszor kormányzó hivatallá sekélyesedett, a nemzet lelkesedése is lelohadt vele szemben és nem érzi már azt a romantikus rajongást, amellyel a parlament ifjúkorában iránta viseltetett. Sőt arra is igen sok példa van, hogy a politikai élet íontos jelenségei nem a parlamentben, hanem azon kivül merülnek föl és a nemzetre nagyobb hatást gyakorolnak, mint a parlament eseményei. Nálunk a választójogi reform tárgyalása ezt a helyzetet szinte a tulságig feszítette. A parlamenten kívüli politikai élet olyan szempontokat és elveket állapított meg, melyeket a törvény megalkotásánál nem vettek tekintetbe, bár nyilvánvaló volt, hogy nemcsak azok a milliók kívánták, akik ma még az alkotmány sáncain kivül állanak, hanem a már joggal biró társadalmi osztályok tekintélyes többsége is igy nyilatkozott. Ezzel állandósult nálunk a szakadás a nemzet és a parlament között. Ennek a szakadásnak eredménye pedig nem a harc, hanem az ennél sokkal rosszabb közönyösség lett. Nyomasztó, fojtó, veszedelmes közönyösség, mely a politikai élet semmiféle nyilvánulására sem reagál. Jenőhöz. Öcsévi ! Sebaj, hogy kérges a tenyér. Puhasimánál, hidd meg, többet ér Becsületes munkától a bütyök, Ilyen tenyérbe örömest ütök. Úri mivoltomnak rögös terén Elégszer feltörik szintén enyém. Irigy szemekkel arra ne tekints, Kinél a csillogás a puszta kincs; Avult eszmék baglyának huhogása, Ha botorul akad, ki lealázza A munkának kitartó emberét. Kérészéleiüek már a herék! A születés, a rang akármit ad. Ígérgethet lengő aranyhidat: Csak az manap igazi nemes ember, Akinek ideje nem szenthever del. Kikben a szív a jóért feldobog : Lehetnek ám valóban boldogok. Kik lelkesen megállják helyüket: Hangoskodásra lehetnek süket Fülekkel áldva, Sohase rántja Örvénybe az élet folyása. Öcsém! Ne szégyeld szurtos külszínét Mesterségednek; hányszor menték Iszapból a fénylő aranyakat. Hasonlítsad azokhoz tenmagad! Nagybátyád, ki — dicsekvésnek ne vedd ! — Nem nyelvén hordja a szeretetet Irántad sem, rekeszti levélét. Becsületben dolgozz s haladj élébb ! Károlyi Tóth Lajos. flz utazásról. Apámtól sokszor hallottam, hogy mikor ő utazni kezdett, akkor még nem volt vasút. Mikor az első vasutat építették nálunk, akkor ütögetett a bajusza. Erről jegyezte meg az időpontot. Mikor az első vonatok jártak, akkor már a szakálla is nőni kezdett. Egy-egy vasutazás alatt ki is nőtt, le is borotválta, megint kinőtt. A masinisztát akkor nagyságos urnák hívták, mert ritka ember értett még e mesterséghez, s azért meg kellett becsülni és jól megfizetni. A konduktor már csak tekintetes ur volt, mert ahhoz nem kellett annyi ész és tudomány. A vasutigazgató pláne csak t. c. volt s a masiniszta tegezte őt. így beszélte az öregem. Manapság éppen megfordítva van. Masiniszta annyi van, hogy kettő jut egy mozdonyra s a gyöngébbiknek csak fütni szabad. Most ezek a t. c.-k. Konduktort szintén bőven válogathatnak, mert temérdek ember elvégezte az omnibuszi- és lóvasúti konduktorságot, ami a vasúti kalauznak az elemi iskolája. Az ő fizetésük és cimük is lejebb szállt, csak a borravaló emelkedett. Marad a vasutigazgató. Most ő a nagy ur. Manapság, úgy látszik, már ehhez értenek kevesen,. azért őket kitünően fizetik és megnagy- ságolják. Első osztályú kupéban, egyedül utazik s mielőtt elindul, a konduktorok lelkiismeretesen összefogdossák a netán a kupéjában dongó legyeket, de nem ölik meg, — nem, ez kegyetBORÜAJTÓ és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
