Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-06 / 32. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 6. 32. szám. NAGYKÁROLY és VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— Fél évre..................................4-— Eg ynedévre.........................2- — Egyes szám.........................—’20 Ta nítóknak egész évre . . 6-— kor. V) Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Fásultság. Apró hatások mélyebben vésődnek az ember leikébe, mint a nagyok, melyeknek méreteit csak lassankint értjük át és ezzel lassankint hozzá is törődünk. Egy- egy esemény megtudja rázni az emberiséget. Részvétre indítja, segítségre sarkalja. De nagy katasztrófák egész tömege fásulttá teszi az embereket. A pozsonyi tüzkatasztrófa megdöbbentette az egész országot. E^y utcára való szegény ember lett hajléktalanná. Egész Európából jött a pénz és a részvét oly impozánsan nyilatkozott meg, hogy megható. Most Magyarországnak szinte egyhar- madát pusztította el az árvíz. Ez a szerencsétlenség a pozsonyihoz nem is hasonlítható. Nem egy utca, hanem egész talvak és városok pusztultak el. Megszámlálhatatlan emberélet is áldozatul esett. Egész vármegyékre való termést sodort el az árviz. Több százezer ember lett hajléktalan, reménytelen koldussá. És ahol nem rombolt sebes futással a a pusztító áradat, ott is vigasztalan a helyzet. Csendes eső szemetel hetek óta. Párás, nedves, ködös a levegő. Elpusztul, megpenészedik, kicsirázik benne a szántóföldeken keresztekben beverő gabona. Az a kevés gyümölcs, amit a tavaszi fagyok meghagytak, szintén pusztulóban van. Alig van vidéke az országnak, mely nem szenved súlyos elemi csapások alatt. Ezt a nehéz helyzetet még veszedelmesebbé teszi az, hogy a pénzügyi helyzet is kétségbeejtő. Nem segítheti fel hitel a csapásoktól sújtott gazdát. Nincs pénz, nem nyújtanak hitelt, nincs miből kihúzni a nehéz hónapokat uj termésig, uj reménykedésig. Rettenetesen feldúlt világunkban, honnan várhatunk segítő kezet? A sújtott vidékek olyan széles területet foglalnak el, hogy az érintetlen területek nem bírnak akkora fölösleggel, hogy rajtuk segíthessenek. De még ennél is nagyobb veszedelem az ijesztő, fásult közöny. Az emberek idegei annyira túl vannak csigázva, a megrázó események olyail áradata támad az emberekre naponta, hogy nemcsak a fokozódás teljesen lehetetlen, de a nagy katasztrófák kellő értékelésére sincs már érzékünk. A külföldi események meg versenyeznek hazai szerencsétlenségeinkkel. A rettenetes balkáni háború irtózatosságai több százezer embert pusztítottak el. És ezek között nem a harcos férfi volt a legtöbb. Asszonyokat, gyermekeket mészároltak le halomszámra. Ehhez sincsen szava a huszadik század Európájának. Mert ime a kultúra, amelyre olyan z összes nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TARCZA. Várlak nyár ! . . . Szent némaság. Nagy csend. A mezei lárma Elpihent egy kissé. Hallgat a vadon. A munkás kéz, — mintha valakire várna, Ki jő nemsokára aranyfogaton, Némán nehezedik a kasza nyelére. Aranykalásztenger, merre szem tekint, Esztendei munka veritélces bére Osztásra vár, mikor ünnep lesz megint. A tarka mező, rét ünneplőben várja A királykisasszonyt, a büszke nyarat, Ki az életáldást hinti a határra, iS megáldja a kezet, amely vet s arat. Es szent áhítattal, türelmesen várnak, Vár a magyar paraszt, mint a vőlegény : Lakodalom lesz itt, lakodalma Nyárnak, Megvan hiva rá a gazdag és szegény. Szép királykisasszony, fenséges, piros Nyár, Mint menyasszonyt várlak én, a robotos; Szépen lesi jöttöd, koszorút is fon már, Minden kis virága könylöl harmatos. A kalásztenqérből meleg illat árad, Veritélces munka édes illata, Áhítattal várja, mig arannyá szárad, Kaszás aratónép zsibongó hada. Az aranyvetésben pajkos kis koboldok Várják a karmester első ütemét. A napsütött paraszt oly kevély s oly boldog, Mig a mezőn végig jártatja a szemét. „Hulló verítékem arannyal kihajt a, Az Isten egyedül engemet szeret: Nekem szolgál a föld és aki él rajta, A kezemből kapja mind a kenyeret Várok rád dicső Nyár a földem határán, Mint szép menyasszonyra deli vőlegény, Várok, két karomat ölelésre tárván, Ki jobban szeretne, nincs a földtekén. S amig az égő nap piros lángcsóvája Folyó aranyával szór be odafönt, A kaszák pengése, aratók nótája, Taktusverö gépnek bugása köszönt. Szép királykisasszony, fenséges menyasszony, 0 jöjj, vőlegényed fényes nászra vár; Az öröm rózsája pirul minden arcon, A lakodalomra készen a határ. Rózsás fátyolodnak aranycsipkés fodra Egy legyintésével űzze el borúm. S had tegyem fel büszke márványhomlokodra, Föld aranyából font kalászkoszorum. Szentgyörgyi Hromkovits V, Győző. Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen női- és férli-ruhanemüeket vegyileg tisztítani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o