Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-16 / 29. szám
! 6 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE sunk nagyközönsége is siet a nemesen szép tervet megvalósítandó filléreit a kegyeletes célra letenni. A boldogult küzdelmes életének nagyobb részét városunkban töltötte örökös, szakadatlan tevékenységben és munkában a közért. Illő és, méltó, hogy városunk közönsége is lerójja kegyeletét irányában. Járuljunk hozzá adományainkkal a tervezett emlékkő létesítéséhez ! Az adományok sorát ezennel megnyitjuk s tisztelettel kérjük a közönséget, hogy szives adományaikkal segítsenek a kegyeletes célt megvalósítani. —Az emlékkőre adakoztak: Beke Zoltán 1 K, Rédei Károly 1 K. Adótiszti vizsga a pénzügy igazgatóságnál Mogyorós István szatmárnémeti-i m. kir. adóhivatali gyakornok az adótiszti vizsgát a nagykárolyi pénzügyigazgatóságnál működő bizottság előtt jó sikerrel letette. Gyermekhalál. Érzékeny csapás érte Drágus István nagy károlyi előkelő iparost és családját. Kicsi Gyuri fiát ragadta el a könyörtelen halál. A kiszenvedett csöppség temetése hétfőn délután volt nagy részvét mellett. Abbáziából, jelenük lapunknak : Még sohasem írtak Abbáziáról annyi rosszat s még sohasem volt a fürdő ilyen téli mint az idén. Egynéhány himlőesetbcl egy pár rosszakaratú tudósító járványt csinált sjunius végén tömegesen érkeztek a kérdezősködések, vájjon lehet-enagyobb veszedelem nélkül Fiumébe menni. Ezekre a kérdésekre igen kategorikusan felelt Wickenburg István gróf, fiumei kormányzó, a városi főorvos jelentése alapján a leghatározottabban kijelentvén, hogy járványról szó sem lehet, mert hiszen összesen 20 himlőeset fordult elő s az sem volt fekete himlő. Erre aztán tömegesen jöttek a megrendelések s miután az ideérkezettek az ismerősekkel tudatták, hogy egy szó se igaz abból, hogy Fiúméban az idegent kényszeroltásnak vetik alá, most már bátran jöttek le a kék Adria párjára ezren és ezren s ma megállapítható, hogv ilyen jó nyári szezonja még sohasem volt Abbáziának. Egy nagykárolyi öreg polgár halála. Nagy részvét mellett temették hétfőn délután Sikolya István nagykárolyi öreg polgárt, ismert nevű vendéglőst. A régi, boldogabb világ egy különös, tipikus képviselője volt Sikolya István, ki a vendéglőskődést valóságos patriarkálás módon kezelte. Halála általános részvétet keltett, melyet a végtisztességére összegyűlt nagy és előkelő résztvevők megjelenése bizonyít. Á mélyen lesújtott család az alábbi gyászjelentést adta ki: Alulírottak úgy a magunk, mint az összes rokonság nevében fájó szívvel tudatjuk, hogy a legönfeláldozóbb gondos és szerető férj, édesapa, após, testvér és rokon Sikolya István életének 65 ik éveben, 1913. év julius hó 13-án reggel 5 órakor hosszú szenvedés után elhunyt. A megboldogult drága halott földi maradványa f. hó 14-én, délután 5 órakor fog a Majtény-utcai gyászháztól a református egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1913. julius 13. Áldott legyen emlékezete, özv. Sikolya Istvánná sz. Szabó Veronka neje. Sikolya Róza férj. Pap Jenőné, Erzsébet férj. Szabó Józsefné, Bálint, Ilona, férj. Karabélyos Andorné, István, Ferenc, gyermekei. Pap Jenő, Szabó József, Karabélyos Andor vejei. özv. Ungváry Jánosné sz. Sikolya Terézia, id. Nagy Antalné sz. Sikolya Zsuzsanna testvérei. A nagykárolyi Kossuth-kart szerelmi kettőse. Kérem, ez a történet olyan, mit itt, hivatalos adatok után és alapján elfogunk mondani, melyet ha valamely kabaréban előadnának, úgy annak az estnek a szin- vagy műsor-lapja vörös volna. Vörös volna és nem fehér. Szin: a Kossuth-kert. Hangulat: a kedd reggeli, még nélkülözött verőfény Idő: fel kilenc. A fák tisztára mosott koronája haragos zöld szintien ragyog. S alatta egy pad. Istenem, mi sem egyszerű dolog ezt kimondani: egy pad. Pedig mennyi minden elfér egy pádon. A pádon két személy volt. Önök való- szinüleg sejtik, hogy egy nő és egy férfi. A nő özvegy és Börvelyből való, a férfi ifiju és Kaplony a hazája. — Mit akarhatnak ezek reggel kilenc órakor a nagykárolyi Kossuth-kert padján ? Kérdezte magában Bujdosó Lajos, épen a szolgálatot teljesítő rendőr. A válasz soká nem késett. Bujdosó Lajos olyat látott, a mit nem illik látni. S mivel eddig csak ő. a rend őre látta a sokat ígérő dolgokat, közbe lépett és vitte őket, a tűzre rossz fát tevőket. A rendőri kihallgatás folyamán kiderült, hogy ők mindketten azért jöttek be Nagykárolyba, hogy egész nap dolgozzanak, igy tehát nem volt egy percnyi veszteni való idejük sem, s előadják különben védelmükre azt is, hogy ők csak beszélgetni akartak, s annyira belejöttek, hogy már kézzel-lábbal beszélgettek, végül az asszony nagy pironkodva kibökte a slágert: „hogy csak a p usszát akarta beadni ez a férfi nekem. És most jön a Morál: a rendőrség egyenként fO—30 korona pénzbírságra Ítélte őket Önök tudják milyen cimen ! yj2 természetes égvényeb — savanyuviz a legolcsóbs A „Nagykárolyi Sport- és Lövészegyesület“ a „Debreceni Magántisztviselők Sportegyesületé“-ve! a helybeli „Lövölde“-kert- ben f. hó 20-án, vasárnap délután fél 4 órai kezdettel footbal mérkőzést rendez. Virágnyelv és kivándorlás. A szatmári csendőrség körözölevelet adott ki Zwolenszky Vilmos nagykárolyi lakos ellen, ki rendszeresen űzte a kivándorlásra való csábítást, s különösen a hadkötelesek kiszöktetésében ért el nagy sikert. Jelenleg is, mint a nyomozás megállapította, útban van Lavocsne felé öt hadkötelessel, akiket nagyon jó pénzért a katonai szolgálat elől szöktet meg ha ugyan, mire e sorok napvilágot látnák, el nem fogják a határrendőrök. A jómódú szatmármegyei sváb parasztlegények szívesen fizetnek hat-hétszáz koronát azért, hogy a katonaságtól megszabaduljanak. A szatmári csendőrség kiderítette, hogy Karikás Móric szamosbecsi lakos, aki már egy ízben volt Amerikában, ismét útra készül, hogy a katonai bevonulástól megszabadulhasson. Érintkezésbe lépett Zwolenszky- vel, aki hatszáz koronáért hajlandó volt útlevél nélkül őt újra a dollárok hazájába kiszállítani. Ez év májusában Karikás Zvolenszky közbenjárására levelet kapott a hajóstársaságtól, mely részletesen leirta az útirányt Budapesten át. Ezenkívül utasítást adtak arra is, hogy kalapja mellé egy szál piros szegfűt vagy más piros virágot tűzzön, amelyről majd fölismerik Budapesten. így is történt. Mikor Karikás Móric Budapesten a Keleti pályaudvaron kiszállt a vonatból, a perronon egy parasztruhába öltözött ember ugrott eléje és ezzel a kiáltással fogadta: Szervusz sógor, hogy vagy, beh rég nem láttalak ? Az érkezőnek karjába kapaszkodva elvezette a detektívek előtt, hogy aztán tovább vigye az Óceán felé. A tavasz- szal orgonavűág volt a kivándorlók jelvénye, mióta az orgona ideje elmúlt, a piros szegfű vagy piros rózsa kerül a kivándorló kalapja mellé. A Szilvasán család részére újabban adakozni szives volt özv. Hadady Károlyné Budapestül koronát. Öngyilkos nagykárolyi cselédleány. Hétfő délre egy kis szenzációt szerzett Merka Julianna nagykárolyi cselédleány, ki — mint az előzmények sejtetik — munkásadó gazdája : Grosz József piactéri lakásának padlásán felakasztotta magát szerelmi bánatban. Merka Julianna cselédleány, ki a Tasnád alatti Kaufman tanyáról került szolgálatba Nagykárolyba. Mi történhetik egy fiatal, egészséges leánnyal, ki ' Tasnád felől jön Nagykárolyba? Szinte restelni való a válasz, olyan egyszerű. Szerelmes, lesz. , És úgy is volt. Julianna megtalálta a maga 'Rómeóját. Fájdalom a nagykárolyi Romeo nem tudott felemelkedni a sekszpiri magaslatra, ő | fütyült Juliannára. Julianna azonban már jobban értette a dörgést és a drámai szabályokat, mely szerint, ha az övé nem lehet, lesz a halálé. És a mit elgondolt, meg is tette. Felment hétfőn reggel a raktár padlására és felkötötte magát. Mikor a háziak megtalálták délfelé, már meghalt. Az előzménye pedig hidegen az a dolognak, hogy Julianna lovagja va- | sárnap este a moziban másnak csapta a szelet. Kedden délután 7 órakor a zuhogó esőben | (miért ilyen későn ?) eltemették. Hermann, a festő. Ügyes és gyorskezü i munkás Hermann István, a volt nagykárolyi I cimfestő. De van egy kis hibája és végre is Máriavölgyi kinek ne volna? Hibája pedig az, hogy mindent szeret — csak dolgozni nem. A munkát felvállalni, előleget venni egy pillanat müve, de azt elkészíteni, tőle azt kívánni, szinte leu hetetlenség elképzelni is. így tett Czih Károly nagykárolyi kereskedővel is. Felvállalt munkát, felvett reá előleget és azután — elutazott Szatmárra. Czéh Károly — mint értesülünk — csalásért feljelentést tett ellene a rendőrségnél. Talált óra. A gróf Károlyi-kastélynak a piactérre néző oldalán, kedden egy kettős-fedelű ezüst órát találtak, nikkel lánccal. Igazolt tulajdonosa a rendőrségnél átveheti. Misztrik Bioskop. Az agilis tulajdonos, Misztrik Lajos, pompás műsorral lepi meg minden alkalommal a közönséget. Csütörtökön és pénteken ismét egy szenzációs darabot ad elő, melyben a főszerepet a közkedvelt dán művésznő: Ásta Nielsen játsza, aki nem csak Dániában közkedvelt és ismert, hanem immár az egész világon. A szenzációs darab cime: „A halál Szevillában.“ dráma 4 felvonásban, irta: Urbán Gad. A főszerepet játsza Ásta Nielsen. E sorozat a legújabb és legszenzációsabb, óriási költséggel készült, kiváló remek képek. Nemcsak hogy a művésznő remek játékában gyönyörködhetünk, hanem több érdek- feszitő spanyol bikaviadalban is, mert a felvétel Szevillában, a helyszínen készült. Minden várakozást felülmúlt azonban a múlt szerdán és csütörtökön szinre került műsor: „A nyomorultak.“ „A fekete grófnő“ derűs hangulatával keltett nagy hatást. „A jó biró“ vígjátékot a közönség szokatlan meleg érdeklődése kisérte. Misztrik Lajos különben — s ezt örömmel konstatáljuk —- nemcsak a pillanatig szórakoztató darabokkal akar piaci hatásokra törekedni, de a legtanulságosabb és legtartalmasabb realisztikus * darabok szine- javát is nyújtja a nagykárolyi közönségnek. A í mai valóban mesterien összeállított műsorra ! szintén felhívjuk a közönség figyelmét. A Misztrik Bioskop igazán tapintatos, szakértő és {áldozatkész tulajdonosa a legmelegebb párt- ! fogást érdemli, mert igazán nem volt még Nagykárolyban ily lelkiismeretesen működő j mozgószinház, mint a mostani. Ep ezért méltán megérdemli azt a pártfogást, amelyben részesül. Máriavölgyi VÍZ kristÁltiszta, kellemes * I Késik a szabadságolás. Az a terv, mely ! szerint a határokat őrző póttartalékosokat julius havában szabadságolják, csak terv maradt I ismét. Közben kitört az uj balkáni háború s j a szegény rezervistáknak, akik már február óta benn vannak, tovább kell silbakolni a határokon mindaddig, mig a Balkán ügyei elintézést nem nyernek. — Ami más szóval azt is jelenti, hogy a kenyérkeresőiktől megfosztott családok tovább is nyomoroghatnak s üres kamrával mehetnek majd a télnek. Mert az az alajnizsna, amit a múlt hónapban — hosszú vajúdások után — kiosztani elhatároztak Becsben, nem nevezhető kártalanításnak. Az nem lesz elég a kereső távollétében gyámol nélkül maradt családtagoknak sem. Különben ezt is, melynek minimuma 60, maximuma pedig 120 korona lehet — a behivott társadalmi állasára való tekintett nélkül, csupán a hely és a családtagok számának megfelelő arányban utalják ki. Repülőnap Nagykárolyban. Ne tessék különöset gondolni; nem a tavalyi grófról van szó, csupán a fürge, játékos Fekete Józsiról, a bádogos inasról. Á múlt héten történt az ő első „repülése“, remélhetőleg az utolsó, az épülő- | félben levő állami elemi iskolánál. A háztetőn a pléhezés körül foglalatoskodott a kis Fekete 1 József inasgyerek. A vékonydongáju fürge legényke vigan lépegetett a tető peremén az egyik pléhszalagról a másikra, pedig még a I szalagok sem egymáshoz nem voltak erösitve, sem a tető gerincéhez nem erősítette őket ; egyébb, mint egy-egy kis fejű szeg. amely egyáltalán nem neki csinált nagy lyukban TTIODERN RUHAFESTÉS ÚTI IT'Á ITD D"Á I GALLÉROK GŐZMOSÁSA BÁRMILY PIVATSZIMRE ' HJLr\ íHL tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A rom. kath. elemi fiúiskola mellett).
