Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-30 / 18. szám

XXX. évfolyam.

Nagykároly, 1913. április 30.

18. szám.

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárfüggetlenségi párt hivatalos közlönye.

N a g y károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

megjelenik minr en szerdán.

Előfizetési árak: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő:

Egész évre

.............................8-— kor. Dr. Adler Adoif Rédei Károly.

Fél évre.................: . . . 4-—- „

Eg

ynedévre ...... 2' — „ Laptulajdonos es kiadó:

Egyes szám......................... ‘20 „ a „Naijykárolyi Petöfi-nyomdá Részvénytársaság“.

Ta

nítóknak egész évre . . 6-— ,,

Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7.

Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76.

/

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza.

„The magyar.“

A „Vasárnapi Újság“ egyik számában az irodalomról szóló rovatban egy könyv- ismertetés jelent meg nem régiben. A könyv cin.e: „The Magyar“ s a múlt év őszén jelent meg Amerikában; természetesen angol nyelven.

A regény előszavát Alexander Irvine, Amerika egyik legnevesebb s legokosabb Írója irta s az egész előszó mindössze ennyi: Testvérimnek — fehéreknek,

feketéknek, Alabama ős erdeiben és egyéb poklaiban, akiket százával láttam elvérezni ebben az embertelen gyilkolás! proces- susban, — ajánlom ezt a könyvet!“

Anti l..n:óri'kc-t közelebbről érdekel: — ez a tartalom. A regény hőse — írja a Vasárnapi Újság, — egy Franz nevű magyar, alá végigjárta Amerika minden rémségét és kálváriáját. Róla és társairól szól a regény. Az egyik fejezetben borzalmas .színekkel Írja le a szerző, hogy mi vár a szerencsétlen munkásokra, mikor a famegmunkálkáló telepekre érnek. A newyorki ügynök szerződésileg napi 2 doláros bérről és ellátásról biztosította őket, mielőtt elindultak; Alabomában azonban már csak egy dob irt kaptak, de ennivalót— nem ! A csapat vezére Franz ! természetesen tiltatkozik mire a következő discursus fejlődik ki „Nem akarsz dolgozni ?“ — kérdi a felügyelő. „Sohse törődj vele — szólt közbe a munkavezető — majd betörjük az első hét alatt!“ De Franz a fejét rázza és a törvényről mond valamit. „A lörvény ?“— kiáltja a felügyelő, miközben az övéből kirántott revolverét a férfi agyának szegezte -— „Ez itt a törve ;y, élted s mi ólombetűkkel írunk vele.*De hát miféle vagy, hogy ellenkezni merészkedel ?“ „Magyar! “ válaszolt Franzi. „Magyar? Hát az mi? Hogy mondják angolul? . . .“ S a párbeszéd közben, a szomszédban közel,

| négy hatalmas véreb figyelt“ csak egyetlen intésre várva, hogy a reunkáscso- portra vessék magukat . . .

Eddig az ismertetés. De akiknek még nem égett ki a szivük, s szemeikből nem apadt még ki a köny, akik érező lélekkel bírnák s akik a mások bajában, bájában és bánatában még osztozni tudnak, — azoknak bizonyára ennyi is untig elég, Akiknek szemére ennek a néhány sor ismertetésnek olvastára is őszinte részvétnek meleg könye borul, akik egy ilyen hir hallatára olyan valamit éreznek, mintha egy pillanatra szorítaná össze a szivüket, azok bizonyára mélyen elgondolkoznak az elmondottak, véreik szomorú sorsa felett, tanakodnak magukban az orvoslás módjai felett s ha a tehetetlenség keserű érzetével eltelten egyelőre fel is hagynak tervezgetéseikkei, de egy-egy újabb mozzanat mindenkor elegendő ahoz, hogy a segítség módjainak kutatásához visszatérjenek, tudva, érezve, hogy ezen a rétubletzky Kálmán

divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban,)

z összes tavaszi és nyári

jS&sssHBemmsnaMRUBE&ai —J.J— *

divatujdonságokban

a legnagyobb választékkal szolgál

TARCZA.-=^í!#=*

Az ötödik Zaka leány.

Irta: ^osztka 3^CiDa.á,l37’.

I.

Hat hétre a negyedik lakodalom után újra összeült a családi tanács a Zaka-házban.

Tagjai voltak pedig ennek az állandó kihá- zasitási, családi tanácsnak Zaka Zoltánné, Borotvás Kálmán, Zakáné agglegény testvérbátyja, Köti Julianna, Zakáné harmad ágról való uno- kanénje, póttagként Zaka Zoltán szerepelt.

5$aka-Zoltán, különben a ház névleges ura, azért szerepelt póttagként csupán, mert a Bo- rotvás-famiiiából kikerült leányoknak, mihelyt csak egy csipetnyi főkötőt éreztek a fejükön,

legelső kötelességük volt az úgynevezett papucs-kormányt életbe léptetni. Már pedig Zaka Zoltánné, mint már említve volt, a Borotvások hires famíliájából származott.

Á családi tanács ülését Zakáné nyitotta meg.

— Kedveseim. Azt hiszem tudjátok, miért kell újra tanácskoznunk. Azt a szép munkát még egy utolsó tettel kell megkoronázni, mely minden esetre édes megnyugvással fog egyszer eltölteni mindnyájunkat.

Az a szép munka, amely Zaka Zoltánné szavai szerint még a megkoronázásra vár, a következő.

Zaka Zoltán és Borotvás Zsuzsánna összeházasodásából öt leánnyal több gazdagította a hajadonok rózsás kertjét. Csinos, szemrevaló leányok voltak mind a Zaka-leányok. A diplomata érzékű mama leányai felserdültekor nem

tudta bevárni, mig leányai maguktól fébrednek szerelemre és ébresztenek viszont szerelmet, ő j ezt mesterséges utón támasztotta. Szóval Za- ! káné asszony a párti-vadász mamák fajtájából | került ki. Akit ő egyszer kiszemelt a vármegye fiatalságából, annak az lett a végzete, hogy egy Zaka-leányt kapott feleségül. így járt Ju- renák László, Kun Imre, Pásztor Kálmán és legutoljára — hat hét előtt Hunyár Dezső.

Négy Zaka-Ieány már főkötő alatt volt, s

ekkor összeült újra a családi tanács, hogy _

am

int a megnyitóban Zakáné kifejezte magát | — ezt a szép munkát megkoronázzák.

Zaka Yelmáról volt szó, erről a feketesze- mü, vörhenyes szőke kis vadócról, kinek mesterséges fórjhezadásáról a párti-vadász mamák legmamábbja is csak aggodalommal mert nyilatkozni.

— . . . Mert tudjátok kedveseim — foly_