Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-08 / 2. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE s mindjárt fel is kínálják delfin hátukat a menekülésre. Ugyszólva minden héten felpiszkálja egy-egy hir az amúgy is fájó sebet, hogy drágaság van, háború lesz, meg egyéb bajok is jöhetnek — hát meneküljünk; ne hálózzunk. A társadalom vészmadarai és delfinéi bizonyára nagyon meg vannak magukkal elégedve, hogy felfedezték a bajt és utat mutattak az olcsó menekülésre. A társadalom pedig úgynevezett „elismeréssel adózik“ a józan elemnek. Felül a delfin hátára, azt hiszi, hogy az valóban életmentéssel foglalkozik. Egy pár táncolhatnék kis leányon kívül alig akad ember, aki ne fogadná örömmel a lefuvásokat. Legfeljebb a házisapkás vendéglősök vakar- gatják a fülük tövét és az árvák, orgona — alapok vágnak bus képet az elmaradt „tiszta jövedelem" miatt. Épen ez a dolognak egyik árnyékoldala, hogy most azok maradnak segítség nélkül, akik még bő esztendőben is arra szorulnak. De nézzük csak ezt a jóakaratu mozgalmat a múltra adakozó, szórakozva müpártoló közönség szempontjából is. Fogjuk fültövén azt az újdonsült takarékossági — gyereket, állítsuk a lámpa elé, lássuk, hogy kire hasonlít, honnan származott? Mi hozta létre ezt a jelszó — gyereket, amelvik azt mondja, hogy „ne mulassunk." És mondja ezt olyan komoly képpel és olyan súlyos megokolással, hogy egészen öreg bácsik is rábólogatnak. Hogyisne, mikor szőrit bennünket az esztendő, csak nem járatjuk mulatáson, meg szórakozáson az eszünket. Szépen befogunk gubózni, gyakoroljuk magunkat az orrnyujtásban, hogy mire ránk köszönt a még terhesebb tavasz, illő szomorú képpel fogadhassuk. Ezt diktálja nekünk a debr. izr. nőegylet, a dévai hölgyek, és még egy pár bátor társaság. Hát ez nem tömegjelenség. Egyes ember lehet olyan, aki ha nekibusul, időtlen időkre búnak ereszti fejét, de a társadalom, — végeredményében ez is tömeg — nem vehet a nyakába holmi kötelező gyászéveket. Lelki búvárok már régen megállapították, hogy a tömeg lelki jelenségei egészen mások, mint az egyes emberé. A legbusabb emberekből összegyűlt tömegben is hamar lábrakap a kedélyesség. így változnak át a halotti torok is kedélyes összejövetellé. A kivándorló hajók fedélközein, hol a nagy vizen át egy csomó földtől, rokontól elszakadt bus ember hajóká- zik a bizonytalan jövő elé, csaknem állandó a jókedv. Kacag a mókának mindenki, sokszor könnyein át is. És igy van ez mindenütt. Az emberi léleknek szüksége van könnyebb percekre. Sőt annál nagyobb szüksége, minél nehezebb idő jár felette. Akit csapások érnek, szórakozásokban keres enyhülést. Ez olyan joga a világnak, amitől nem tilhatja el a debr. izr. nőegylet. Akik lefújják a mulatságokat, azok elkapják a kezünk ügyéből az utolsó szalmaszálat is, melybe a lét keserű vizén lubickolva belekapaszkodhatnánk. Ha szórakozásra nem adunk pénzt, ezzel nem teszszük könnyebbé az esztendőt. Ilyen rendszer mellett a társadalom legnehezebben és legjózanabbul élő rétege, az úri középosztály esik el nagyon is megérdemelt, egyedüli pár mulatságától. Mert azért a könnyebb elem csak úgy fog mozizni, mintha a hét bő esztendőt élnők. Azért ugy-e örülünk, hogy nem kell az idén báli kosztüm? Nem kell „belépő", meg egyéb szabóremek. Nem kelt minden bálra uj keztyü,' esetleg még ruha is uj . . . Nem veszed észre olvasó, hogy mikor e megállapításokat tesszük, közel járunk a jelszó — gyerek származásának tisztázásához. Nem azért nem hálózunk az idén, mert illik, hogy a szűk esztendőt meggyászoljuk, mert lelkünk nem kíván vidulni, mert tán nem tudnánk egy belépő-jegyet, vagy egy színházjegyet kiizzadni, hanem azért, mert nem tudjuk az eddigi flancot az idén is kifejteni. Még | el sem készülhetett, már úgy elméletben le is húzta rólunk ez a fösvénv esztendő az uj báli j ruhát. Hogy pedig a régiben menjünk, — azt nem, inkább egyáltalában nem megyünk. És jobb híján elfogadjuk ezt a megoldást. Pedig volna jobb is, csakkogy olyan bátor mozgalomgyerek még nem született, aki oda I merje kiáltani a selyem ruha beszerző, leges-1 legelső hely felé törtető kishivatalnoknak: „Nem oda hé 1 a harmadik helyre. Drágaság van!“ Sarkadi. % ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ Uj cserépgyár! m. Van szerencsém a t. építtető és vállalkozó urak tudomására hozni, hogy a Hl Részvénytársaság képviseletét és kizárólagos elárusitását Nagykároly város és vidéke részére átvettem, Készít bordás és sima ► ◄ fedélcserepet, Mj mely jobb és olcsóbb mint hármely jj?? más gyártmány és ezért mindenki ill saját érdekében tartsa kötelesséH gének, mielőtt szükségleteit fedezi, j*® ezen cserepeket téglagyáramban 12 megtekinteni és ajánlatot kérni. REITER ADOLF téglagyáros, Nagykároly. ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► % Színház. Az ember tragédiájának harmadszori előadása után meg kell állapitanunk, hogy a társulat nagy része nem mutatott kellő érettséget éppen eme hatalmi-rs darabbal szemben. Csodálatos, hogy még a jobbak is sokszor megfeledkeztek arról, hogy ők most játszanak es nem mulathatnak egymás kosztümjein, mintha ők volnának a karzat. Sokat ártottak ezzel az egész előadásnak, de különösen egymás játékának. Fáraó szép deklamálása alatt a rabszolga-felügyelő enyelgésein derüli a jjublikum. | A francia forradalom alakjai nagyon müked-1 velő módon fogták fel a dolgot. Komolyan és I szépen játszottak mindvégig Radó R., Ádám Boros E- a legfőbb jelenetben nagyon jó volt néha azonban lanyhult, mintha a szöveg foglalta volna el a figyelmét s nem az alakítás. | Kár, hogy Neményi, mint Lucifer rekedtsége I miatt nem mindenkor érvényesíthette tehetségét. Ámbár igy is nagyon jó volt. Sikerült epizódokat adott Füzes Ánnuska és Neményine. Kedden, dec. 31-én a múlt évi szinidény egyik leghatásosabb operettjét a Martos—Rényi j „Kis gróf“-ját láttuk viszont. Az Ízléses diszle-! tek, Gáspár Jenőnek rendezői készsége, a jó zene és az egész személyzetnek sikeres játéka kellemes estét szereztek az aránylag kisszámú közönségnek. Igen jó komikusnak bizonyult Neményi L. Kocsonya szerepében, nemkülönben Gáspár Jenő is mint Zápolya ripacs-direk- tor. Szigeti Irén igazi eleven Rózsinak, szinte Rózsikának mutatkozott. Szelényi pompás,; Csibráné, Csáki jó László voltak. S hogy a jó játékba a női báj is beleilleszkedhessek, gondoskodtak erről Juhos Margit, Füzes Anna és Füzes Lenke csinos toiiettjeiek által fokozott üde szépségükkel. E darabnál meg kell azonban jegyeznünk és a rendező figyelmét, felhívnunk arra, hogy amikor Agárdy gróf a kerthelyiségben mindenkit szívesen lát vacsorán, azért teljesen fölösleges a „Szózat“-ot i gúnyosan, felháborítóan énekelni. Tessék elhinni, hogy nem hagyhatjuk szónélkül azt, mikor a mi közös, szent imánkból kariturát csinálnak. Tessék egy más üdvözlő dalt oda alkalmazni. Szerdán, január 1-én „Az ember tragédiája“. Csütörtökön, január 2-án Oven Hall Siduei Fay—-Makkal „Gesák“-ját egy japáni teaház történetét adtak elő. A zenekar jó játékához alkalmazkodott az énekes személyzet tekinté- j lyes hanganyaga, amely főkép Bay (Régi száld hajós hadnagy), Juhos Margit (Mimóza) Füzes Lenke (Juliette) interpretálásában a csekély számú közönségre kellemes benyomást tett. Nagyon kár, hogy a régi bájos operettek közönségünk legnagyobb részénél elvesztették vonzó hatásukat. Pénteken, január 3-án kicsiny, de lelkes közönség élvezte mar harmadizben a „Limonádé ezredes“-t. Füzes Lenke bájos és élénk I volt a szerelmes leány szerepében, úgyszintén ! Neményiné is Kati szerepében, kinek ügyes táncát töbször megismételtette a közönség. Juhos Margit mint mindig úgy most is igen kellemesen hatott reánk szép játékával, Csáki, Kun, Stella, Szelényi, Ernyei és Horváth szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Szombaton, január 4-én „Az ember tragédiája.“ Vasárnap, január 5-én délutáni előadásban ment a „Kis gróf“. Este harmadszor telt ház előtt „Az ember tragédiája". Hétfőn, január 6-án d. u. a „Muzsikus leány" c. operette került műsorra. Kivált Szigeti J., Ernyei és Csáki szép, összhangzatos játéka. Juhos M. az olasz táncosnőt nagy hűséggel alakította. Kitűnő volt Pelsőcy, mint falusi handle, ügy látszik ő nagyon jó pincér, szolga és zsidó tud lenni és mindig más és más. Este szép előadásban ismertük meg a „Rabló lovag“-ot. Füzes Annuska sok szép, erős jelenetében mindig megtalálta önmagát, mindig bájos volt és természetes. Gáspár körmönfont modorával, mókái mellett is jól képviselte a grófi család eszét, Ernyei a tekintélyét, Kun D. pedig az agyalágyult gróf, a család erkölcsi érzületet. Mind a hárman karakterisztikusan alakítottak. Boros E. vad, ellenállhatatlan rablólovagnak bizonyult. Sok átértés, finom megtervezés nyilvánult Horváth J. játékában. Stellának nagyon hűen, erősen megjátszott jelenete volt Füzes A.-val a legelső. Az .előadás mindvégig megtartotta művészi nívóját, kivéve az ásitozás jelenetet, mikor ismét nézőtéri hangulat vett erőt a társaságon. Heti műsor a következő : 8-án, szerdán, „Csókszanatoriurn.“ (Paratlan bérlet.) 9-én, csütörtökön, „Pritnerose kisasszony.“ (Páros bérlet.) 10 on, pénteken, „Gésák.“ (Páratlan bérlet.) 11-én, szombaton, „Farkas.“ (Páros bérlet.) 12-én. vasárnap este, „Boccació.“ (Bérlelszünet.) HÍREK. Tolvajszövetkezet Nagykárolyban. A nagykárolyi rendőrség sikere. Szilveszter napjának reggelén vakmerő rablási és gyilkossági kísérlet történt Nagykárolyban a Májtéuy-utcában Metz Ignác mészáros házánál. A tettesek, mint utóbb kitűnt, notórius betörők, kik ez alkalommal, midőn ellenállásra találtak, feneketlen gonoszságukban revolvereiket is használták. A sérült Métz Ignác, kit a tettesek revolverlövése talált is. A tettesek most már le vannak tartóztatva, amely eredmény mindenesetre a nagykárolyi rendőrség sikerét jelenti. Métz Ignác az esetet igy adta elő: Kedden reggel négy órakor kimentem az udvarra, amikor láttam, hogy a lakásom mellett levő mészárszékben világosság van. Benyitottam a mészárszékbe, ahol két embert találtam, akik szalonnát és disznósajtot csomagolva éppen távozni készültek. Reájuk kiáltottam: „Mit keresnek itten ?“ mire egyikük revolvert rántott elő és reám lőtt, majd, engem félre taszítva, kiroliantak az üzletből. Éreztem, hogy a lövés talált és segélyért kiáltottam, mire vöm: Steib Antal, aki az első lakásban lakik, öltözetlenül kiugrott az ablakon s rövid felvilágosítás után üldözőbe vettük a betörőket. A betörők egyike erre visszafordult és egy újabb lövést tett reám, amely szintén talált és én erősen vérezve, de vejemet is féltve, felhagytam az üldözéssel. Csorba Gyula rendőrkapitány midőn Metz azon nézetének adott kifejezést, hogy valószínűnek tartja azt, hogy a tettesek a Fazekas-
