Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Uzletáthelyezés. Addig is az összes áruimat RáKóczi-utcai lakházam május hó 1-töl kiadó, esetleg eladó Május 1-én női-, férfi- és gyermekruha raktáramat I Véber Tibor ur házából Igaz Károly ur házába a „Fekete Sas“ gyógyszertár szomszédságába helyezem át. (tekintettel az elköltözésre) mélyen leszállított árakban árusítom el. Tisztelettel: Szabó Kálmán. 1 1 m i MÉGIS A LEGcJOBi GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN UTÓDAI PR0M0NT0R alá. Akármilyen jó a gondolat, az eszme mely felvettetelt, ha nem tetszik az ember, akitől származott úgy bolond a gondolat, ostoba az eszme. Ilyen elvek mellett kultur ember nem élhet igazi társadalmi életet s nem boldogulhat az az ország sem, melynek fiai ilyen elveket hirdetnek. Újjászületésre, megnemesiilésre van tehát szüksége ami társadalmi életünknek, hogy a romok felett egy egészséges gondolkodású társadalomnak vethessük meg az alapját. Döntsük le a legtöbbször csak a hiúságunk által emelt válaszfalakat, hódoljunk meg a szellem előtt és ne bálványozzuk sem magunkban, sem embertársunkban a múló javakat. A valódi műveltség a lelken nem hermelinprémet és brüsszeli csipkét hord, hanem szivnemes- séget. Ez előtt hajoljunk meg. A többi csak sallang, jó, ha van, de nem szükséges feltétlenül. A jó modor és egymás lelki értékének megbecsülése legyen a vezetőnk, a szeretet szövétnekünk és akkor társadalmi életünk nem lesz hideg, fénytelen és hamar felbomló, hanem verőfényes kedves és művelő ! Külföldi tanulmányi ösztöndíj. — Kereskedők részére. — A debreceni kereskedelmi és iparkamara az | érdekeltség tudomására hozza, hogy a keresk. ,t m. kir. miniszter az Erzsébet királyné ösztöndíjalapból a folyó évben nyolc egyenként 2500 koronás külföldi tanulmányúd ösztöndíjra hirdet pályázatot. Ez ösztöndíjak elnyerése iránt oly magyar honosságú fiatalabb kereskedők folyamodhatnak, kik keleti kereskedelmi akadémiai tanulmányaiknak legalább „jó“ eredménnyel történt elvégzése után legalább három évig gyakorlati ke- i reskedelmi téren működtek s emellett igazolják, hogy a tanulmányozandó terület nyelvviszonyaiban járatosak. Az ösztöndíjak odaítélésénél csak oly egyé- j nek jöhetnek tekintetbe, akik katonai szolgálatukat már teljesítették, vagy az alól végérvényesen felmentettek. A katonai szolgálatban töltött idő a gyakorlati működés idejébe be nem ; tudható és általában csakis a tényleges keres-! kedelmi gyakorlatban töltött idő vehető számba. A pályanyertes valamely szabadon válasz-1 tandó és a pályázati folyamodványban megemlítendő jelentékenyebb külföldi városban vagy kikötőben, mely nagy tengerentúli kivitel- j lel bir, tartozik legalább egy évet tölteni úgy, hogy ott az illető piac tanulmányozása céljából vagy önálló üzleti működést fejtsen ki, j vagy valamely nagyobb kiviteli cégnél állandó alkalmazást nyerjen, a kiviteli viszonyokat és kereskedelmi szervezeteket tanulmányozza s j tapasztalatairól rendszeres jelentéseket és tu-1 dósitásokat küldjön. A palyanyertes magát az általam kitűzendő külön feltételeknek alávetni, nevezetesen pedig J külföldi letelepedését vagy külföldi tényleges alkalmaztatását záros határidő alatt igazolni tartozik. Az a pályanyertes, aki külföldi alkalmazásban áll, az ösztöndíjakat megfelelő működés beigazolása esetén újból formaszerü pályázat nélkül is elnyerheti, ha valamely reánk nézve jelentőséggel biró kiviteli piacon állandóan letelepedni akarna. Éhez képest oly egyének, akik az Erzsébet királyné ösztöndíjalapból nyilvános pályázat alapján már egy Ízben pályadijat nyertek, az ösztöndíj meghosszabbítását a m. kir. kereskedelmi muzeum igazgatósága utján felterjesztendő folyamodványban kérelmezhetik a keresk. m. kir. minisztertől; ily folyamodók felmentetnek az okmányok csatolása alól. A részletes pályázati feltételek megtekinthetők a debreceni keresk. és iparkamaránál, hová a pályázati kérvények legkésőbb április 30-ig beterjesztendők. HÍREK. Hol vannak a szoda- és ásványvizes üvegek ? — Kereskedők, vendéglősök panasza. — Valami különös és megmagyarázhatatlan nemtörődömségen alapuló, rossz szokása a szóda és ásványvizet fogyasztó közönségnek, hogy az üres üvegeket nem adja vissza. Senki nem törődik azzal, hogy ezzel a tényével milyen nagy károkat okoz az illető kereskedőnek, avagy vendéglősnek, akiken a szikvizgyáros, vagy ásványviztelepes irgalmatlanul behajtja az üvegek árát. Az utóbbi időben már saját kárukon okultak a kereskedők és vendéglősök, s csupán betét ellenében adnak ki szódavizei, vagy ásványvizet, amely betét csakis az üveg visszaszármaztatása után fizettetik vissza. De mig ezt a rendszert általába^ véve behozták, addig tömérdek kárt szenvedtek. Pedig megvagyunk győződve, hogy az illetők legnagyobb része csupán kényelmi szempontból, mondhatnánk lustaságból nem küldi vissza az üvegeket, nem is gondolva arra, hogy ezáltal milyen érzékenyen megkárosítják az illető kereskedőket, vagy vendéglősöket. — És ki kérdezte azt a jogot? — Lehotay Jenő. Sárfay Ella előtt összefutott minden. A mozdulatlan pálmafaleveleket látta táncra kerekedni s a szökőkutból, mintha tűz ömienék. Akart valamit mondani s nem jutott eszébe semmi, gondolkozni próbált, képtelen volt. Rácbiró Elek szavai téritették magához. Azt mondta : — Ha nemet mond, ha meghazudtol: agyon lövöm magam. Ezt megteszem becsületszavamra. Becsület nélkül nem lehet élni. Lehotay Jenő pedig azt gondolta az előszoba függönye mögött: — Ha igent mond, ha őt választja : agyon lövöm magam. Ezt megteszem becsületemre. Szerelme nélkül nem tudok élni. Szinte már egy percig gondolkozott Ella. Latolta a választ. Ha nemet mond, egy életet tör le, mert Rácbiró adott szavában nem kételkedett; ha igent mond, eljátszotta még a reményt is Lehotay bírásához. A Rácbiró ajánlata a jövő aranyos felhőit tárta elő és a nagyratörő leány lelkét már-már megvette. Lehotay csak a poros, szürke életet adhatta, de a szerelmes leány szive hevesen dobogva jogát kérte. Százféleképen tette fel a kérdést magában s mindannyi választ rossznak találta reá. Rácbiró egy lépést tett feléje, Ella pedig felállolt. Ekkor már határozott. Merően az arcába nézett az előtte álló férfinek és szólásra nyitotta száját. — íme válaszom . . . Nem tudta folytatni. A kis huszár önkéntes szaladt be nagy sebbel-lobbal s gyorsan kezdett beszélni: — Csakhogy megtalálom. Kérem, nagyságos kisasszony, a kólón áll, már várnak. Én rendezem, remek hatodik figurám van. Ella kisasszony, a karját. No hallja Rácbiró, igy megszöktetni a kisasszonyt . . . Szinte erőszakkal vitte a kis kadét a leányt. Ella visszafordult Rácbiró felé: — Majd négyes után. Lehotay kilépett a függöny mögül, nesztelen léptekkel ment be a téli kertbe s rátette kezét Rácbiró vállára. Ijedten fordult vissza az. Mindenkit inkább várt, mint Lehotayt. Csak annyit tudott kérdezni: — Hallottad ? — Hallottam. — S mit akarsz most tenni? Lehotay azt gondolta, most megsemmisíthetnélek, de nem teszem, tudni akarom én is a sorsomat, úgy amint ő intézi. És azt mondta: — Megvárom a négyes végét. A kis kadét jól mondta. Remek lesz a hatodik figura : revorver lövéssel fog végződni. Mikor a kis kadét a finálét kiáltotta, a két szerelmes egymásra nézett, mintha csak azt kérdezték volna egymástól: — Kinek kell pusztulni? II. A kis huszárönkéntes beszaladt a négyes szines utcájába és elkiálltotta : — Koinplimá kézcsókkal . . . »2 Apró, futó lépésekkel újra Sárfay Ella mellett termett és megkezdődött a finálé me- nuettes hajlongása. A kis huszárönkéntes egyszer meghajolt Ella előtt, a keztyüs kezét is megcsókolta, azután összeverte lakkos csizmáit a vizáfvi előtt, mialatt ezüstös hangú sarkantyúi dallamosan pengtek és a négyesnek vége volt. A tápéi főbíró a gontri-faj legga- valérabb legénye ekkor azt kiabálta: — Csárdás . . . És a cigány, csak az isten tudja azt, hogy miképen győzi a keze, belékezdett abban a szempillantásban egy múmia-ébresztő csárdásba. Merő csoda volt az, ahogy az a rendes, szépén sorjában álló kólón egy akkordnyi idő alatt, hogy összezavarodott. A kis önkéntes odapörgette Sárfay Ellát a prímás elé, utánnuk pedig összecsapódott a parfümös, mosolygó, szines ár ölelkező hullámaival, dehogy volt onnan szabadulás. Sárfay Ella kérőre fogta : — Aranyos huszárom, bácsásson innen, várnak engem nagyon . . . A kis önkéntes dehogy is bocsájtotta, megforgatta kétszer Ellát s egy mesterforgással a prímás zsebébe csúsztatott egy tiz forintost, azután reá nézett a ragyogó arcú cigányra és csak annyit mondott: — Csihaj . . . Ezt aztán annál hangosabban mondta. Ella látta, hogy innen nincs menekvés, megadta magát, meg aztán a kis önkéntes bravúros csárdás táncos volt, kár lett volna elszalasztani. így aztán csak táncoltak tovább. Sárfay Lóri a négyes végén megköszönte a táncot és kérte táncosát: vezetné anyjához, mert nem akart csárdást táncolni. — Mondja azt inkább, hogy velem nem akar táncolni. Ezt Lóri táncosa, Károlffy Imre, a megye első aljegyzője mondta. Az egész város tudta, hogy Károlffy Imre szerelmes Sárfay Lóriba, az egész város azt is tudta, hogy Lóri ki I
